Mikor és mivel égtél be legutóbb? Nagyon blamás helyzetek .. (beszélgetés)

Régi történet, velünk esett meg.

Toltam a babakocsiban a 3 éves fiamat.

Szemben jön egy férfi, szakáll bajusz, szemüveg,

az én fiam elkezd kiabálni: apuka! apuka!

Nem Ő volt csak hasonlitott rá!!

A kocsival gyorsan irányt változtattunk, a fiam meg nem értette a helyzetet.

Hát igen, sose tudhatjuk:)

Én azóta, hogy az ismerősömtől hallottam a storyt, minden auditnál félek a többiekkel magyarul beszélni. Úgy belegondoltam, hogy mi lett volna, ha az egykori olasz vevőink is tudtak volna magyarul, mikor a főnököm és köztem egy ilyen beszélgetés zajlott velük egy teremben:

Főnök: "Te, ez itt mellettem tuti meleg. Ez a melírozott haj és ez a mellény...."

Én: "Az semmi, láttad a zokniját?"

Főnök: "Bazze, piros, sárga fehér csíkos!!!!"

Na, megnéztem volna a figura fejét, ha érti a szöveget:) Szerencsére azért legtöbb auditor meg külföldi vevő nem ért magyarul.

Viszont volt egy jópofa esetem egy lengyel figurával. Épp beszélünk telefonon és angolul magyarázom neki, hogy egy bizonyos szállítmányból egy bizonyos szériaszámú termék hibás és vissza kéne küldenie. Először mondja a fickó, hogy persze oké, stb, mondom, hogy mikor érkezik a szállítmány, egyszercsak belekiált a telefonba, hogy "k*va!". Tök meglepődtem, ez most tényleg leqrvázott??? Köpni, nyelni nem tudtam, mire visszaváltott angolra és bocsánatot kért, éppen parkolóhelyet keresett vmi zsúfolt parkolóban és a kollegájának mondta ezt (valószínű, hogy itt is kanyart, vagy ilyesmit jelenthetett ez a szó). :)

Ilyen nekem is volt.

Multi cég, nagy audit, angolul kellett elmondanom a rám bízott osztály működését, bemutatni az adminisztrációt, a gépen a tárolás módját, stb. Az auditor a vele hozott tolmáccsal végig angolról fordított spanyolra a fickónak. A férfi a végén a vállamra helyezte a kezét, s hibátlan magyarsággal ezt mondta: Nagyon klassz volt, de pssszt!:))

Nálunk nemrég történt elég blamás helyzet. Tudni kell, hogy anyósoméktól kaptunk egy kotyogót, merthogy a miénkkel szokott lenni, hogy alig folyik le a kávét (időközben kitisztítottuk a szűrőt, most jó).Na most, amit tőlük kaptunk alumíniumos sajnos, amit elvből elutasítok, de hát persze, megköszöntük, ahogy kell. Fényképet készítettem róla, feltettem egy aukciós oldalra, elkelt, ok.

Majd hetekkel később az unokáról készült képeket a fényképezőnkről a számítógépükön lejátszottuk és hát..... én hülye, nem töröltem le az ajándékba kapott kávéfőzőről készült képeket .... voltak eladandó DVD-k is én meg mondom, hogy most jönnek, amit eladtunk ...hmm. az orruk előtt ment le diavetítő módban a kávéfőzöjükrükről készült kép - mint eladandók - ...mi meg nem tudtuk,hogy sírjunk-e vagy nevessünk olyan ciki volt. Majd folytatódott a képsorozat az unokáról....De ők se szóltak semmit. Hát elég meleg helyzet volt.

"ez bizony nem a Vera volt, hiába örülsz, hogy végre felismertél valakit:))))"

Ez nagyon vicces!:D

Ilyen is történt velem. Bfüreden elmentünk egy discóba vagy hova, ahogy beléptünk megláttam, hogy csak fiúk táncolnak fiúkkal. Odamentem a pincérhez és megkérdeztem, hogy ez egy melegbár?

A másik, ez egy külföldi sztori: Berlinben szintén egy discóban a barátnőmmel elmentünk wc-re. Ahogy közeledtünk a mosdó bejáratához, már hatalmas volt az ováció. Füttyögtek a srácok, tapsoltak, kiabáltak nekünk. Meg voltunk győződve a barátnőmmel, hogy roppant jó nők vagyunk:))))

Aztán az ajtónál már elénk álltak a srácok, ugyanis a férfi wc-be akartunk bemenni:)))

Nem is!

Nekem pont tegnap sikerült:)

Találkoztam egy volt kollégámmal, már kb. 10 éve nem dolgozunk együtt. Rám köszönt a rendelőbe én vissza, aztán fecserésztünk, kivel mi történt miért van itt, hogy telik az idő, stb. Egész végig azon agyaltam, hogy honnan ismerjük egymást, mire megkérdezte, hogy ott dolgozom e még:))))))

A nevét persze még mindig nem tudtam, így nem mondhattam azt, hogy Péter! Még mindig jól tartja magát, de hamarosan szólították és így már roppant nagy biztonsággal mondtam, hogy jobbulást Péter! Viszont látásra!:)))))

Nekem egyébként roppant vacak az arcmemóriám, így ha más közegben vagy más stílusú ruhában találkozok valakivel, akkor tuti nem ismerem meg. És igen, velem is megtörtént már, hogy nagy örömmel ráköszöntem egy lányra, mire a barátnőm közölte, hogy ez bizony nem a Vera volt, hiába örülsz, hogy végre felismertél valakit:))))

Ilyen velem is történt, bár szerencsére nem én voltam az elkövető :)

Németország, Hannover, 1997 körül.

Megyünk át egy csapat középiskolás lány a zebrán, hangosan magyarázunk. Egy idősebb hapsi pedig marhára bámult minket.

Az egyik csaj meg odaszólt neki: "Mi van, nem láttál még fehér embert?" Mire a pasi:

"Hát én is magyar vagyok!" :)

Szerencsétlen csaj a föld alá süllyedt, mi többiek pedig jól elbeszélgettünk idegenbe szakadt hazánkfiával :)

Nekem talán a legnagyobb égésem utoljára Londonban volt...elindultunk az éjszakába 3-an, betértünk egy pub-ba. Az tűnt fel, hogy szinte mindenki nagy darab, kopasz és nincs nő rajtam kívül (én is két sráccal voltam)

Először azt hittem, hogy valami sk*nhead kocsma :D

Aztán megláttam két nagydarab pasit smárolni....na azonnal húztunk is kifelé :)) Mert mellettem a srácok beijedtek :D:D

Ahogy kiértünk a kocsmából, kicsit hangosan elszóltam magam, hgoy b*zd + itt mindenki b*z* !

Erre megszólalt mögöttem egy srác...hogy igen...itt mindneki az :D:D

Elkezdtünk vele dumálni, rendes gyerek volt...

Hallottam előtte valamikor egy zsidós viccet, amit el is meséltem...

És ha addig még nem égtem volna eléggé....kiderült , hogy a srác nem csak b*z*, hanem zsidó is volt :)))

De egyébként utána jóba lettünk :D megértő volt :D

Tanulság: ne hidd azt külföldön, hogy rajtad kívül nincs más magyar a környéken :))) Főleg ne Londonban :))