Mikor érzi egy nő, hogy anya akar lenni? (beszélgetés)
Örülök, hogy végül összejött a gyermek. :-)
A második nekem is akkor sikeredett be, amikor már nem is számítottam rá. Azt szoktam mondani: nem akkor jönnek, amikor mi akarjuk, hanem amikor ők akarnak. (Ámbár az első úgymond tervezett baba volt, ő hamar sikerült.)
Én 30 éves korom körül kezdtem nagyon babára vágyni, akkor ismerkedtem meg a férjemmel. Előtte semmi egzisztenciám nem volt, állandóan tanultam, suliba jártam, albérletről albérletre költöztem - szóval nem is lett volna hova szülni a gyereket, és társam sem volt hozzá.
Aztán amikor akartam, persze nem jött. Egyre kétségbeesettebb lettem, megijedtem, hogy kifutok az időből. Vizsgálgatni kezdtek, semmi bajom, de a gyerek csak nem jött. Lombikozni kezdtünk, évekig jártam a Kaáli Intézetbe, aztán 40 évesen azt mondtam, feladom, mert nem bírom tovább idegekkel a sok kudarcot.
Aztán egyszer jött a kicsi fiam...:)) 41 évesen. Most úgy gondolom, minden így jó, ahogy van.
Olvastam egy idézetet a minap és annyira igaz :"Még mindig jobb egy rossz nap gyerekkel, mint egy jó nap gyerek nélkül" !
Nem kell csináljon vagy mondjon semmit, elég csak ránéznem a kis arcára és látnom őt. Egy tündéri kisember,saját kis lélekkel és testtel. Minden gyermek egy csoda!!! Ezt is csak egy édesanya tudja.Mikor már nem fonots ami addig az volt, csak a kis törpe:) Mikor elmész a boltba , hogy mostmár nagyon venned kell magadnak valamit és ugy térsz haza, hogy neki vettél és magadnak nem. Mikor nem az számit, hogy te hogy nézel ki, hanem hogy ő milyen csini az uj rucijában. Mikor arra kelsz reggel, hogy odaszalad, vagy kiabál, hogy anyuci!!!!! Mikor este alszik és nézed ahogy kiterülve szuszog.
Semmivel sem összehasolnítható érzés anyának lenni:))
Oh, nekem csőstől jönnek de már nem érdekel :D Az első három hónapot végigfeküdtem, olyan rosszul voltam, most olyan savvisszafolyásom van éjjel hogy marja a torkomat de nem baj :))
Kiváncsi leszek, mert ha ez a gyerek az apjára üt, akkor nagyon huncutok lesznek ezek itt nekem ketten hajajj :D
Ezek a dolgok szépen egyensúlyozzák a kellemetlen terhességi tüneteket :D
Hát akkor tessék próbálkozni!!!! ;)
Igen, a csuklás! :-))) A nagyobbik rengeteget csuklott a hasamban. Azt mondták, hogy ez azért van, mert nyelik a magzatvizet.
Én úgy szerettem várandós lenni! Mindkét terhességem könnyű, problémamentes volt (hálaég a szülés is), legszívesebben "úgy maradtam" volna. :-)
Jajj mikor először éreztem olyanokat vigyorogtam aztán átment az egész bőgésbe, vicces volt :D
Meg azt bírom, amikor csuklik odabent szegénykém szabályosan ráng a hasam :D
Nem hülye kérdés. :-) Én is gondolkodtam ezen az első terhességemnél. A doki mondta, hogy figyeljem, mikor mozdul meg először, mert abból pontosítják a várható születési időpontot. Én meg be voltam carva, hogy miről fogom tudni, hogy ez az, hogy nem csak bélmozgás mondjuk. Féltem, hogy elmulasztom. De összetéveszthetetlen volt. Nekem olyan, mintha belülről nagyon finoman megkopogtatták volna a hasamat. :-))) Olyan kis "tik-tik" érzés. (Na, később már ha akarta volna, se tudta volna félreismerni az ember, akkorákat mocorognak.)
Én akkor, abban a pillanatban önkéntelenül elkezdtem nevetni. Úgy kacagtam! A párom nézett rám, hogy vajon meghülyültem-e? :-))) Aztán mondtam, hogy miért nevetek.
De jó is volt!