Miért veszik el tőlünk a fényt? (beszélgetés)

Hát ez az.

Spórolni csak a tavaszi óraátállítással lehetett, most már tudom ezért találták ki.

De most válság van és ha hagyták volna a tavaszi időszámítást mi emberek tudtunk volna most sporolni egy keveset.

Legalább is az én háztartásom tuti spórolt volna.

annyi dolognak nincs értelme, csak azért hagyják úgy, ahogy van, mert eddig is így volt

állítólag már nem spórolunk vele, de az unióhoz kell igazodni

Hidd el igazán nem az ősszel van bajom, sőt nincs is vele bajom, csak nagyon zavar, hogy vissza kellett állítani az órát.

Idén kipróbálhatták volna a fejesek, hogy ha a nyári időszámítás marad mi lett volna a következmény.

Na de ez van. :(

Tényleg nincs mit tenni, én már a tavaszt tervezgetem, úgy könnyebb túlélni.

DE tényleg, úgy emlékszem sokan írták is neked, hogy ennek az évszaknak is meg kell keresni a szépségét.

De ha nem megy, hát tervezgesd a karácsonyt, fő a pozitív és jó gondolatok elővarázsolása!

Komolyan mondom ez kész dili.

Nem tudom megszokni.

Utálom, hogy a gyerekek már fél ötkor bekényszerülnek a lakásba.

Én is délután kezdek főzni és negyed nyolc mire elkészülök, aztán már kezdődik az esti rituálé.

Nem értem, hogy hogy lehet ez az igazi amit a természet nyújt.

De azt is tudom kár bosszankodnom mert úgy sem fog ez változni.

Nem baj akkor is utálom.

Az őszre igenis szükség van, mert ha nem hullanának le a levelek akkor a földre nem esne hó és csak a fák lennének havasak.Meg amúgy is furcsa lenne, ha szüret nélkül piálhatnánk a karácsonyi újbort, nem?

Vagy rosszul gondolom?

Szia!

Szerintem te vagy eddig az egyetlen ember akinek tetszett a gondolatom az óra állítgatással kapcsolatban.

Csak ott kevertem össze a dolgokat, hogy állítólag a nyári óraátállítással szóltunk bele a természetbe.

Na de akkor is maradhatna így ahogyan van mert így a tuti.

De jó ez a cikk, hogy jöttem a munkába pont azon gondolkodtam, hogy neeeem akarok órát állítani! Reggel annyira nem izgat, hogy sötét van-e, de sötétben hazaérni borzasztó.

Legalább ennyit meghagyhatnának, ha már mindig csak dolgozni kell....

Akkor 2 és fél hét.

Majdnem eltaláltam

Tisztára beteg vagyok a gondolattól.!

Valóban.

Csak biztos depisebb vagyok és arra gondoltam, hogy mennyire jó volna, ha így maradna ahogyan van.

Nekem az tetszene, ha a nyári időszámítás maradna.

Na de hát ez úgy is csak fikció, hiszen kb másfél hét és újra tekergethetjük az órákat.

Vagy lehet, hogy ezt is rosszul tudom.? :))

Semmi gond!

Tényleg!

:)))

Szia! Csak azért írtam, hogy jobb kedved legyen tőle. Régen én nem vettem észre ennek az évszaknak a szépségét, csak a "baljós árnyakat" láttam. Most meg azt szeretném, ha mindig szeptember lenne!

Ja, ha 4-kor kelsz, az tényleg elég korán van. Bocs...

Utána olvastam ,hogy hogyan változtak a gazdaságossági szempontok az átállításra vonatkozólag,és nagyon úgy tűnik ,hogy okafogyottá vált a dolog.

Semmiféle megtakarítással nem jár ,az átállás.

A fény valóban jobb (nekem mondod,anélkül nem létezhetnék:DDD),de gondolj bele.

A nappal és az éjszaka nem tőlünk függ.

Az eljön és elmúlik ,lényegtelen hány órát is mutat a templom tornya,nem igaz?:))

Köszönöm ezt az írást így (bár össze kevertem a dolgokat) tehát jót tesznek az atyafik, hogy nyári időszámítást használunk, de akkor talán elgondolkodhatnának azon, hogy hagyni kéne így , mert ez sokkal jobb.Jelen időben meg ez a gazdaságosabb.

Végül is csak az számít, hogy a fény százszor jobb mint a sötétség.:))))

"Szokatlan zajra riadt föl reggel hat óra körül a Párizsban szunyókáló Benjamin Franklin 1784 áprilisában. Meglepődött, hogy a szobája fényárban úszik. Először azt hitte, néhány olajmécses világítja be a helyiséget, de miután kidörzsölte az álmot a szeméből, rádöbbent, hogy a fény az ablakon keresztül árad be, mert a háziak hanyag módon nem hajtották be a zsalugátereket. Kiugrott az ágyból, és a magyarázat után kutatva kinézett az ablakon: a horizonton meglátta az éppen felkelő napot, a sugarai beragyogták a szobát. Föllapozta almanachját, és rájött, hogy az évszakokkal együtt a napsütéses órák száma is változik.

Amikor március utolsó vasárnapján egy órával előretekerjük az óráinkat, aligha jut eszünkbe, hogy a fenti – banálisnak tűnő – tapasztalat hatására pattant ki az amerikai polihisztor, Benjamin Franklin fejéből az ötlet, hogy használjuk ki jobban a természetes fényt. „Az olvasók, akik velem együtt sosem látták még a napfény bármi jelét déli tizenkettő előtt, meg lesznek döbbenve, hogy a nap milyen korán felkel. És biztosíthatom önöket arról, hogy azon nyomban világít, mihelyst felkel” – olvasható az Egyesült Államok első francia nagyköveteként dolgozó Benjamin Franklin Egy gazdaságos tervezet című, ironikus hangvételű esszéjében, amely a Journal de Paris című lap 1784. április 26-i számában jelent meg."

"hőmérséklettől függetlenül napi kettő-négyezer megawattórát lehet megspórolni az óraátállítással.

Vasárnap egy órával előretekerjük az óráinkat, hétfőn pedig valószínűleg kialvatlanul indulunk dolgozni. De van-e értelme a nyári időszámításnak? Igaz-e ma is, hogy így áramot spórolhatunk meg? Az óraátállítás története és kritikája a zónában.

Szokatlan zajra riadt föl reggel hat óra körül a Párizsban szunyókáló Benjamin Franklin 1784 áprilisában. Meglepődött, hogy a szobája fényárban úszik. Először azt hitte, néhány olajmécses világítja be a helyiséget, de miután kidörzsölte az álmot a szeméből, rádöbbent, hogy a fény az ablakon keresztül árad be, mert a háziak hanyag módon nem hajtották be a zsalugátereket. Kiugrott az ágyból, és a magyarázat után kutatva kinézett az ablakon: a horizonton meglátta az éppen felkelő napot, a sugarai beragyogták a szobát. Föllapozta almanachját, és rájött, hogy az évszakokkal együtt a napsütéses órák száma is változik.

Amikor március utolsó vasárnapján egy órával előretekerjük az óráinkat, aligha jut eszünkbe, hogy a fenti – banálisnak tűnő – tapasztalat hatására pattant ki az amerikai polihisztor, Benjamin Franklin fejéből az ötlet, hogy használjuk ki jobban a természetes fényt. „Az olvasók, akik velem együtt sosem látták még a napfény bármi jelét déli tizenkettő előtt, meg lesznek döbbenve, hogy a nap milyen korán felkel. És biztosíthatom önöket arról, hogy azon nyomban világít, mihelyst felkel” – olvasható az Egyesült Államok első francia nagyköveteként dolgozó Benjamin Franklin Egy gazdaságos tervezet című, ironikus hangvételű esszéjében, amely a Journal de Paris című lap 1784. április 26-i számában jelent meg.

Ágyúszóval a lustálkodás ellen

Megfigyelésén felbuzdulva a természettudós arra panaszkodott, hogy – megannyi párizsihoz hasonlóan – hat órával tovább alszik, mint ahogy a nap felkel, s ezért esténként hat órán keresztül gyertyafény mellett éli az életét. Mivel Franklin szerint ez meglehetősen drága dolog, no meg szerette a takarékos megoldásokat, rögtön számolni kezdett: a március 20. és szeptember 20. közötti 183 éjszakán 1281 órán keresztül kell gyertyával világítani. Százezer emberrel és a gyertya árával kalkulálva Franklin szerint óriási összeget, több mint 96 millió tours-i fontot spórolhatna meg Párizs.

A probléma megoldására a 78 éves Franklin azonnal szatírába illő megoldási javaslatokkal állt elő: vessenek ki adót azokra az ablakokra, amelyekre zsalugátert szereltek, s nem engedik be a napfényt. A családok ne vásárolhassanak hetente egy fontnál több gyertyát, a korlátozást pedig ellenőrizze a rendőrség. Minden reggel, ahogy felkel a nap, zúgjon a harang minden templomban, hogy felébredjenek a lustálkodók, s ha ez nem elég, minden utcán ágyúdörgés legyen az ébresztő.

A Franklin által felvetett problémára csak több mint százhúsz évvel később, a brit építész, William Willett javasolt komolyan vehető megoldást, mivel ő sem nézte jó szemmel, hogy az emberek természetes fény mellett alszanak. „Ha húsz perccel lerövidítenénk négy vasárnapot, amit gyakorlatilag senki sem venne észre, akkor májusban, júniusban, júliusban és augusztusban nyolcvan perccel több ideig tartana a napfény este hat óra után” – írja A napfény pazarlása című röpiratában. Elképzelése szerint szeptemberben, szintén négy vasárnap alatt lehetne visszaállítani az órákat az eredeti időre. Akárcsak Franklin, ő is utánaszámolt az óraátállítás gazdasági hatásának: szerinte Nagy-Britannia és Írország 43,6 milliós lakossága több mint két és fél millió fontot takaríthatna meg az óraátállítással. Körülbelül egy évvel később Robert Pearce törvényjavaslatot nyújtott be a londoni parlament alsóházában a nyári időszámításról, de elképzelését kigúnyolták és ellenségesen fogadták, főként a gazdálkok"

A cikk folytatása:

[link]