Miért találkozunk? (beszélgetés)

Jó reggelt... minden reggel van egy fél órám, amikor besétálok a munkahelyemre, és olyankor összevissza jönnek a fejemben a gondolatok, és közben dudorászok... ma pl. verset mondtam :D ... már megfigyeltem, hogy van jelentősége a soroknak, ami éppen az agyamba tolul olyankor...

Ez volt a mai, csak eddig jutottam, és szerintem sokszor elmondogattam magamban, amire észrevettem...

"Tudd meg: szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója."

Jaja.. Heltai Jenő... szerintem utoljára húszonvalahány éve szavaltam április 4-i ünnepélyen, azóta se... ma meg csak jöttek a sorok... :)

Szerintem nagyon igaz ez a mondás... Azért élünk, hogy hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok, és elébe menjünk a történéseknek. Ha vki mindentől fél, minden kínálkozó lehetőséget kihagy, olyan, mintha nem is élne, csak vegetálna.

Nem szabad félni a fájdalomtól, esetleges csalódásoktól, mert ezáltal sok élményből kimaradunk . Az élethez kell egyfajta bátorság. Váálszútnál legjobb, ha az ember a szívére hallgat, arra a bizonyos belső hangra, amelyet, ha sorozatosan elnyom, egy idő után már nem szólal meg...ha őszinte akarással teszel meg vmit, nem fogod megbánni, még ha rosszul jössz is ki a dologból.Persze egy bizonyos kor után, ha az ember visszanéz az életére, biztos, hogy mindenkinek akad olyan,amit már bán, de ezek nem azok a dolgok, amiket megtett, hanem azok, amelyeket nem tett meg./Írhatnátok arról is, mi az, amit visszanézve már másképp csinálnátok!/ Egyetértek abban, hogy a találkozások nem véletlenek, minden találkozás gazdagítja az életünket, fejleszti személyiségünket, akkor is, ha esetleg fájdalmas, csalódással végződik.

Köszönöm... írtam vissza. :)

Én államigazgatásban dolgozom, mondjuk ide is van egy-két sulim, de amúgy pedagógiai vonalon végeztem, és ott képeztem magam tovább is... látszólag teljesen céltalanul, és mindenki nézett nagyokat, amikor jártam pedagógusoknak meghirdetett továbbképzésre Bp-re... haha, és a legjobb voltam, valami miatt. :))

... hááát, ha én is csak 21 lennék... az jóóóóóóóóóóóó lenne, mindjárt más lenne a leányzó (én leányzó) fekvése... . :DDDD

Egyáltalán nincs mit köszönnöd! :) Kimondottam ÖRÜLÖK, ha hasonló gondolkodású emberekkel beszélgetek, vagy esetleg a "butaságaimmal" kicsit is pozitív irányba változtatok valakinek a hangulatán.

Mert én is voltam/leszek fordított helyzetben és tudom, hogy ez sokszor többet ér, mint ha esetleg egy közeli ismerős ott áll feletted és annyit mondd, "hát igen, a fehér pólót még véletlenül sem kellett volna bedobni a színesek közé " ........ -.-

Én eredetileg közgáz szakon érettségiztem, majd pénzügyi, számviteli ügyintéző lettem és most teljesen logikusan műkörmöket építek! :D

És azt érzem, hogy ezt szeretném csinálni életem végéig, de igyekszem nem görcsösen ragaszkodni dolgokhoz, mert az élet még hozhat változásokat, pláne, hogy még csak 21 éves vagyok :S :)

A nagyfiad előtt pedig le a kalappal!!! :)

Én régebben hasonló helyzetre sajnos nem ilyen okosan és bölcsen reagáltam :S

Ha módodban áll nézd meg a Mennyei prófécia című filmet, vagy olvasd el A karmának nincs humorérzéke című könyvet! ;)

Szia, köszönöm. Igen... igen... én is így gondolom, csak nem tudom, hogy most fáziskésés van, és azért jönnek a negatív dolgokra továbbra is... vagy azért, mert nem túl jó döntést hoztam... szóval túl hirtelen van minden egy rakáson. Tisztában vagyok vele, hogy valamit jelent, na de miiiiiiiiiiiiiit...? Az új póló pedig természetesen nem kérdés, és azt mondta a kicsim, hogy "nem kell, anya... ilyen bárkivel előfordul.." , én pedig tudom, hogy kell, mert úgy vigyázott rá mint a szeme fényére, maga mellé akasztotta, ha meccset nézett, az volt a kabalája... én meg... :(

Klassz, hogy így megtaláltad a helyed! :)

Én szeretem a munkám, azzal nincs gond... de az iskolám, a végzettségem, amit tanultam, és amiben továbbképeztem magam úgy, hogy a munkámnak köze nincs hozzá... szóval itt még van valami, ami várat... tudom... :)

Köszönöm, hogy foglalkoztál velem gondolatban! :)

Szia!

Én a Mennyei próficák című filmet láttam, de könyvvel még nem találkoztam. Sok különbség van a kettő között? Vagy ez is olyan, mint a Titok című film? (amiben a film alatt szinte felolvassák az egész könyvet)

Amikor hasonló helyzetben vagyok, mint most Te, és már megelégelem a sírást és ügyetlenkedést, akkor mindig úgy gondolom, hogy ezek mind annak a jelei, hogy valójában épp nem azt csinálom, amit kellene. Ilyenkor igyekszem gyorsan helyre hozni, amit még lehet ( veszek egy "pólót"!:-) ) majd olyan dolgokba kezdek, amik kicsit felemelnek, felvidítanak és egyben megnyugtatnak. Ez lehet egy jó könyv (még akkor is ha a sorait szinte én is írhattam volna, jó néha emlékeztetni magunkat ezekre, pl olvasással), vagy lehet egy film, nekem pl. a műkörömépítés, vagy minták gyakorlása, stb. stb. Ez nyilván mindenkinél más :) De nekem ez szokott bejönni!

És ugyan ez működik pl. "nagyobb" dolgoknál is, mint pl. munkahely. Volt olyan munkahelyem, ahová csak azért mentem,hogy legyen állássom, majd egyre nehezebben indultam el hajnalban, pláne h csak este értem haza és pár hónap múlva már teljesen szét voltam peregve, éreztem, hogy váltanom kell és megtettem! Talán szerencsém is volt, talán csak nem ott volt "sorsom".

Igaz azóta megszűnt az akkor új munkahelyem, de közben összegyűlt a pénzem sok mindenre, pl. kéz és lábápoló, műköröméípő tanfolyamra. Így most olyan munkám van, amit szeretek, ami nem is munka, mert a leghosszabb napom után, ahelyett, hogy fáradt lennék lelkesen mesélem a családomnak, hogy milyen szép körmöket készítettem, stb... :) (legalább is egyre szebb, de bőven van még mit gyakorolnom!:D)

Összeségében: a rossz dolgok is arra vannak, hogy tanuljunk belőle vmit, vagy felnyissák a szemünket! Legalábbis én így gondolom :)

Én sokat foglalkozom ezzel a kérdéssel..

Úgy érzem, azért sodorja a sors mellém az embereket, (bizonyos embereket) hogy megtanuljam a leckét.

Most pl. van egy 'fiú' szimpik vagyunk egymásnak, mégsem történik semmi.

Gondolom ennek is oka van, de még ütésem sincs, hogy mi..

Ezt pl. kivételesen nem értem:)

Én elég későn kezdtem el ilyen könyveket olvasni... és nálam a felismerés volt inkább, hogy hjéééé, tényleg, teljesen így gondolom... teljesen így gondolkodom... szinte döbbenet volt időnként, hogy amit én már leírtam, vagy megfogalmaztam valahol, azt olvastam a könyvekben ... hihi, pedig tuti nem tőlem lopták. :))))

Most pedig valami baj van, érzem... az előbb már az utolsó csepp volt a pohárban... néhány napja hülyeséget hülyeségre halmozok, az utolsó az előbb volt... a fiam kedvenc, saját maga által, nem kevés pénzen vásárolt pólóját kimostam géppel... vége lett... és semmit nem szólt, még egy vádoló pillantás se, pedig tudom, hogy mennyit jelentett neki... azóta csak sírok... az utóbbi időszak minden szomorúsága most jön ki... :( ... előtte kb. fél órával meccset akart nézni a neten, nagyon készült rá, én pedig ide ültem egy pillanatra a géphez, tényleg csak a levelezésem megnézni, és utána becsuktam...hm... mindent,persze azt az oldalt is, ahova ő már felcsatlakozott a mecca miatt, és már nem tudott visszamenni arra az oldalra, mivel közben telített lett... és ez csak az utóbbi kb. fél-1 óra történése... és már csak sírok.. és sírok... :((

Én úgy gondolom, hogy pont az ilyen dolgok nem csak a kortól függnek! Azzal teljesen egyet értek, hogy 30-40-50 évesen sokkal több tapaszatalattal vki bölcsebb, mint 20 évesen volt :)

De sajnos én azt látom, hogy vannak akik 40 évesen is csak racionálisan és anyagiasan tudnak gondolkozni! És fel sem merül bennük, olyan gondolatok, hogy semmi nem történik véletlenül! :) Sem egy kapcsolat, sem pl. egy betegség.

Egy ilyen embernek hiába magyarázod, hogy a világban több van, mint amit a 2 szemével lát és a 2 kezével megtud fogni :S

És pl. itt vagyok én 21 évesen és több velem egykorú, sőt tőlem fiatalabbak is, akik már most a sokadik "spirituális", "ezoterikus" könyvön vagyunk túl és nem azért, mert kötelező olvasmány vagy divat lenne, hanem azért, mert így gondolkozunk! :)

Tudod vannak emberek akik az életünkbe jönnek -mennek...de van valaki aki mindíg ott van...bármi történik ..bármilyenek is vagyunk...

ha rájövünk mi miért történik akkor tanulunk.akkor elérte a dolog a célját.és akkor történik meg az,hogy az illető kilép vagy az életedből..vagy részesévé válik.

mikor eltűnik az életedből valaki ..annyi volt a rendeltetése el kell engedni.

ezek amikre gondolsz nem butaságok...sok mindenről gondolkozunk..csak nem osztjuk meg senkivel.pont azért ,mert butaságnak hisszük

de azt hiszem van olyan ember mindenki életében...akinek el lehet mondani az összes kis butaságunkat mégse néz bennünket hülyének..és ez a valaki..a lélektárs...

Nagyon jó a cikk..ezen én is szoktam gondolkozni,hogy mi miért történik.

Ha találkozol valakivel és az benned nyomot hagy..de vajon Te is Őbenne???Benne is felmerül esetleg az hogy mi dolga veled????

... meg fogod tenni, ha meg kell tenned! :) ... egyébként igen, meggyőződésem, hogy így van. :)

Különben egész életében ott lebeg az ember feje felett a "mi lett volna, ha?" ... Én elég hirtelen vagyok ilyen tekintetben... eddig mindig előrevitt.

Most viszont jött az a gondolat pár napja, valahol olvastam, már nem is emlékszem pontosan, de ... az az út, ami fájdalmas, az nem a Te utad... mármint nem az enyém. :)

"Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg." Giovanni Boccaccio

én most ezen gondolkodom, hogy ez igaz e :)

Szia!

Egyaltalán nem volt butaság amit,amiről írtál.A véletlen találkozások nagyon fontosak és meghatározók lehetnek életünk során.

Rövid példa életemből.Lassan 5 éve elvesztettem számomra nagyon fontos embert.Úgymond lelki társamat.(véletlen ismertem meg egy baráti összejövetelen).Beteg lett és amikor "elment" , megismertem egy vele egyidős Férfit.Jelenleg is együtt vagyunk.

Hát ez a sors akarta így.

Lehet ,hogy zavarosan írtam le.

Én hiszek a véletlen dolgokban amik talán nem is véletlenek.

További szép napot.

Köszönöm a rengeteg hozzászólást meg a jeleket.Nem gondoltam volna, hogy a végén ez lesz:)

Szép napot mindenkinek:)

Én a volt kolleganőmmel voltam így.17 évet dolgoztam vele,de nem ismertem ki,csak akkor,mikor felmondtam...Mái napig nem tartjuk a kapcsolatot,átadta a helyét másnak...

Igaz"Barát" lépett a helyébe...