Miért nincsennek emlékeink a méhen belüli életünkről? (tudásbázis)

de vannak.

van egy pszichológus , aki ezzel foglalkozik, lerajzoltatja a gyerekekkel (főleg a problémásan világra jöttekkel) a születésük körülményeit.

Persze nem ilyen direktben! A lényeg, hogy a tudatalattiban megvannak az érzetek.

Dehogynem emlékszünk.

Tény, hogy azok a felnőttek, akiket nem akartak, sokkal erősebb kisebbrendűségi érzésekkel küzdenek, mint az átlag.

Akit nagyon lánynak vártak, mégis fiú lett, vagy fordítva - nyomot hagy rajta. Van, hogy fizikailag is.

Van olyan is, aki az évnek abban a hónapjában végez rendszeresen öngyilkossági kísérletet, amelyik hónapban az anyja szerette volna őt anno elvetetni, csak valamiért nem került sor rá.

Mi ez, ha nem emlékezés?

Egyébként mindez szeretetteljes neveléssel, őszinte beszélgetéssel/ekkel feloldható.

L.R.Hubbard a Dianetika c. könyvében leírja azt a technikát, amiben az ember egy bizonyos

"állapotba" kerülve képes visszaemlékezni. De roppant veszélyes laikusként megpróbálni. Volt egy kollégám, aki - konkrétan - bedilizett ezektől a dolgoktól. De akit szimplán érdekel, elolvashatja.

A hallasrol csak egy erdekessseg. A meh nem csendes hely. behallatszik az anya szivverese, emesztese, hangja, mindenfele kulso zaj, zene.

A baba az anya hangjat ismeri fel legkonnyeben. Mindenfajta zajt ossze tud kapcsolni harmonikus es diszharmonikus erzessel. Persze nem tudatosan, csak osztonosen, mivel a hanghullam rezges is, igy atveszi a teste. Ezert nem mindegy, hogy vitaban vesz reszt az anya, vagy enekel. Nem mindegy, az o agya kellemes erzest kelto kemiai anyagokat bocsat ki vagy szorongast keltoeket. Ezek a kemiai hirvivok pedig bejarjak az anya testet is, igy a magzati keringest is. Gondold el stresszhelyzetben az anya heves szivversenek hatasara mennyi stresszhormon termelodik. A baba meg csak a szorongast erzi. :( (ami, ha ez surun elofordul, meg is marad a szuletes utan is)

Ez erdekelne. Ki irta?

(Bar meg nem tartunk itt, csak minel tobbet akarok tudni)

Hàt nem tudom,Anyu egyedülàllòkènt 18 èvesen bizonytalanul,nyakig stresszben hordott ki,ahoz kèpest elèg kiegyensùlyozott ès-tùl-magabiztos lettem.

Abban igazat adok,hogy èrzi a baba az anya hangulatàt,mivel egy test,de szerintem olyan fejletlen az idegrendszere,hogy nem nagyon fogja fel-mintha szörnynek öltözve ugràlnàl 1 két hònapos körül-làtja,de nem fogja fel.

A tovàbbi èletère meg aztán vègkèpp nincs hatàssal az egèsz bent töltött idö.

Szerintem tùl sok jelentösèget tulajdonìtunk dolgoknak-amiket igazàn a termèszet irànyit ès nekünk szinte semmi közünk hozzà

pedig ereznek, hallanak, atvesznek dolgokat az anyatol (negativ erzeseket is!!)

Pl stresszhelyzetben is mindjuk, hogy "minden idegszalaval megfeszul". Akkor gondolod, hogy a babat kikeruli?

Utànna sincsenek emlèkek mèg min. az elsö èletèvig.Szerintem ez mèg csak egy ösztönös lèt-bocsi-de àllati szinten-nekem is van gyerekem..

A csecsemö azt sem tudja sokàig,ki az anyja.A baràtnöm bèbije-3 hetes-ugyanùgy szopizna tölem-ha hagynàm-mint az anyukàjàtòl.A kötödès lassan alakul ki.Èn nem hiszek a magzati komunikàciòban egyàltalàn-ezt inkàbb a szülök turbòzzàk

aha, értem:)

csak azon csodálkoztam, hogy pl olyat, hogy "méh" biztos nem tudtak.

de végülis így körülírva tényleg el lehet mondani:))

érdekes lehetett!

Vannak, csak a tudatalattiba u"ztuk ez emlekeket.

Freud szerint akkora a trauma, ami a szuletessel, ez elso pillanatokkal ertek bennunket, hogy az elso par evre sem emlekszunk tisztan.

Egy "ikres" edesanya meselte, hogy a kicsik mar tudtak beszelni, amikoris a mehen beluli elhelyezkedesukrol beszelgettek, ketten, hogy ki milyen pozban volt bent :D