Miért "nem" szeretem a Hoxa oldalt... :) (beszélgetés)

"... itt rengeteg kismama van, rengeteg babuci és én imádom mind a kettőt, sehol máshol nem látni ennyit mint itt, és ha itt vagyok, akkor nekem is kell, nem később, hanem most azonnal, de rögtön!:D"

Nem rég a pécsi állatvásárban voltunk (11 éves) lányommal. Körül-belül ugyanígy reagált a sok-sok macska- és kutyakölyök láttán... "Jaj de cuki, én is szeretnék!"

És ezt egyáltalán nem kötekedésnek szántam, csak nekem ez ugrott be. Azért remélem, hogy a döntésedben -életet adni egy új embernek- más is motiválni fog.

A hoxa-t nem lehet nem szeretni.

Esetleg ha kötekedők vannak,vagy nem szólnak hozzád

na,az rossz.

Én egyáltalán nem ítélem el a nagycsaládosokat, pedig van köztük olyan, akit ellehetne. Aki megteheti anyagilag, érzelmileg, egészségileg bárhogy, az szüljön!

De jó, hogy nem azt mondjátok, hogy akár egy akár x gyerek felneveléséhez nem kell a megfelelő anyagi körülmény!!! Amint írtam nekem 2 gyermekem van. Szerettem volna (még ma is szeretnék) többet, de inkább köszönöm, nem! Azért mert mindketten szaré-hugyé dolgozunk (illetve mostmár csak a férjem) és elég a két gyermekemnek valamit karácsonykor a fa alá tenni (most erre lehet azt mondani, hogy legyek kreatív és "ragasszak" neki össze valamit) és nem biztos, hogy a harmadiknak már alá tudnám tenni. Illetve biztos vagyok benne, hogy alá tudnám úgy, hogy a másik kettőtől elveszek és mindegyik kap egy olyat, amivel később rohadtul nem foglalkozik. Nekem pedig az a boldogság, ha azt látom, hogy a gyermekem boldog és örül, hogy azt kapta karácsonyra, amit várt. Lehet, hogy ez sarkítás, de így van. És igen lehet, (sőt biztos) hogy nem tudok házat tenni a segge alá, de legalább megpróbálom. Pont aki előrelátó az tudja, hogy meddig ér a takarója és ezáltal meddig nyújtózkodhat! Az enyém eddig ér. Lehet, hogy elférne itt még 1-2 gyermek. Csak a szívem szakadna meg ha pl. azért nem mehetnének a tánctáborba, mert a 3x 25000 forintot már nem bírnám kifizetni, de a kettőét még igen. És nyilván ha mindegyik táncol nem fogok csak kettőt elengedni. De ez csak az ÉN véleményem. És még azt is megkockáztatom, hogy igen irigykedem arra, aki csupán csak azért tud gyereket szülni, mert sok kisbabát lát maga körül. Aki megértette amit írtam az megértette, aki nem, az nem. Szerintem a legtöbben összekötjük a gyerek kérdést az anyagiakkal. Attól még ugyanúgy szeretjük őket!

Egy ideig valóban segítőkész az ember,és nagyon sokat megtesz azért, hogy segítse a nagycsaládosokat, de egy idő után akaratlanul is úrrá lesz az emberen a düh. Igen, ismerik a jogaikat, követelik is és ha valami nem stimmel , akkor annak a közalkalmazottnak verik az asztalát , aki segítene , de nem áll hatalmában. A másik dolog ami valóban gyomorforgató az, hogy vannak olyan szülők, akik ott verik a tamtamot , hogy nekik jár a segély és amikor megtörténik a véletlenszerű családlátogatás, akkor apuka részeg, a gyerek szutykos( pedig a víz és szappan nem kerülne olyan sokba) és anyuka cigarettázik. Na ez az amitől ökölbe szorul az ember keze.

Persze nem mindenki ilyen, sőt a többség nem ilyen, de az a néhány kivétel elveszi az ember kedvét mindentől .

Azt szoktam mondani: 3 határeset, 4 már nagycsalád, 5-től életforma!

És tényleg nem érzem "Nagy" családnak magunkat 3 gyermekkel...talán mert mi is , páromék is hárman , hárman nőttünk fel, nekünk ez az alap, a természetes...

:)

Igen, így is lehet csinálni!

Ha figyelmesen olvastál volna, nem ítéltem el senkit a hozzászólásban, csak annyit írtam, milyen jó dolga van, hogy megteheti. Egy szóval sem ítéltem el benne...

A darabon pedig nem tudom, miért kell fennakadni. Ez csak szőrszálhasogatás már...

Én a darabra írtam, fura, hogy felétek ezt a szót használják a gyerekre.

De igazából senki nem ítélt el, mert te két gyerekben gondolkozol.

És a szerinted meg nem értett hsz-ek arról szóltak, hogy nem kell elítélni azt sem, aki tud/képes/szeretne/megteheti és bevállalja a négy babát.

Sajnos a mai világban az emberek számára leszűkült a gazdagság fogalma az anyagiakra. És sokan tudatalatt nem is hisznek benne, hogy elérik, ezért számukra egy negatív tartalommal telítődik.

Mi is kitűztük a nagycsaládot, pont azok miatt, amit leírtál. Reméljük meg is adatik. :)

köszi szépen

még egy mondatot írnék: ha valaki tudatosan lett nagycsaládos az megérti hogy miről szól a cikk, aki még nem nagycsaládos mert nem úgy tervezi az soha nem fogja megérteni a lényeget a nagycsaládos lét az egy külön fogalom, az egy külön világ egy külön életforma és csak akkor ismeri meg valaki amikor belekerül addig fogalma sincs róla csak azt látja hogy ők vagy a kisebbség vagy nagyon szegények pedig ha tudná hogy ők a világ leggazdagabb emberei :D

és igen én is gazdag vagyok nagyon nagyon mert van három gyönyörű csemetém és egy szuper férjem

És még valami. Pont a cím miatt is érdemes volt a cikket megírnod. Mindenki azt találta meg benne, amerre néz az életben. A válaszokból leszűrheted, hogy ki nézi a pozitív dolgokat, és ki talál benne negatívat, és kritizál inkább.

Szerintem sokaknak tükröt tartott a cikk!

Már vártam, hogy jelentkezz. Én is ilyen elveket képviselek. És sokan hivatkoztak ugye a válságra. Ez csak egy állapot. Én bízom benne, hogy szebb és jobb lesz a jövő, hiába is mondanak naívnak. És nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztad ezt a hozzászólást.

Valóban van egy nagyon igaz mondás:

"Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg horgászni."

Nem biztos, hogy egy gyerek, aki alá házat tettek, sokkal jobban boldogul a világban. És az iskoláról ugyanez. Mi megtaláltuk helyben is azt, ami a legjobb, mindhármónk számára. Szerintem nem kell mindenkinek a Harvardot megcéloznia. És nem is biztos, hogy számára az a legjobb. :D

Sziasztok! nem volt netünk a hétvégén,ezért nem is tudtam, hogy most jelenik meg a cikk.

mindenkinek köszi a hozzászólásokat, aki megértette az üzenetét annak is, aki nem hát neki is.

A cikkhez nem fűznék sokat csak annyit hogy én nem az anyagi oldalát nézem az életnek hanem azt hogy szeretni tudjam a gyermekimet mert, nekem sajnos sikerült felnőnöm egy csonka családba ahol a szeretet nagyon nagyon hiányzott. anyagilag sem segített senki, meg nem is tatom fontosnak hogy házat tudjak a gyermekeimnek adni hiszen ha képessé teszem őket arra hogy elérjék a céljaikat akkor el is fogják érni, látva a saját példámat, 20 éven keresztül egy boldog családról álmodtam, nem gazdagságról sőt még pénzről sem csak BOLDOGSÁGRÓL és igen sikerült boldog vagyok el tudtam felejteni az első huszonpár évemet szerencsére.

még ki tudja mi lesz mire a mi gyermekeink oda kerülnek hogy házuk lesz meg karrierjük....

az iskoláról csak annyit hogy nem biztos hogy a legdrágább iskola a legjobb, nekem az a fontos hogy családias légkörben cseperedjenek fel beleértve az iskolát is, és ezt mi egy kis evangélikus iskola keretein beül találtuk meg

de nem is írok mást mert még nekem ugratok

köszi mindenkinek

Szia!

Valószínűleg olyan helyen dolgozik, hogy a segítségnyújtás egy "feneketlen lyuk"-ba megy. Amikor semmi sem elég......