Miért nem megy az életmódváltás? (beszélgetés)

Szerintem itt már mindenki megmondta a lényeget.

Én is csak azt tudom mondani a saját túlsúlyos tapasztalataim alapján, hogy amíg rossz lelkiállapotban voltam, addig nem tudtam fogyni kétszerannyi erőfeszítés árán sem. Nem számított semmilyen körülmény, hogy mit ettem és mit nem vagy hogy mennyit mozogtam. Csak az számított, hogy én hogyan éreztem önmagam iránt.

Okolhattam volna a pajzsmirigyemet is, de korábban pajzsmirigy betegen is lefogytam extra nehézségek nélkül, úgyhogy ez sem magyarázat.

Kérdésedre a válasz: jó eséllyel azért nem megy az életmódváltás, mert nem vagy kibékülve önmagaddal, a testeddel, elkeseredetten külső körülményeket okolsz vagy éppen azoktól várod a javulást, a nehézségekre összpontosítod a figyelmed és arra, amiben hiányt szenvedsz.

Nem tudom megmondani neked az "okosat", mert nincs egy egyenmódszer, ami mindenkinél működne. Mindazonáltal javaslom, hogy fókuszálj arra, ami jól működik az életedben, arra amid van, arra, amit szeretsz magadban, ami tetszik magadon. Hagyj fel az önostorozással, a bűntudattal, az önsajnálattal. Ne tetszelegj az áldozat szerepében többé. Egy dolog felett van csak teljes hatalmad, ez pedig a gondolat. Gondolj jó gondolatokat, akkor jól fogod érezni magad és máris könnyebb lesz élet. Ha változol, a világod veled változik. Erőt és kitartást kívánok.

Értem én, de nincs semmi kézzelfogható ötletem.

Akaraterő, kitartás, ennyi...én is híján vagyok benne, nekem is kellene az az életmód váltás:)

Én tavaly fogytam 20 kg-t.

Megvizsgáltattam a pajzsmirigyem működését. A szakorvos csak legyintett, bunkó volt. Mentem a házi orvoshoz és mondtam neki: tudom hogy az érték csak kicsit tér el, de én szeretném a gyógyszert szedni. Így felírta nekem.

Utána meg is indult a fogyás. Előtte szintén próbáltam mindent, futás, fogyókúra, Update1, kutyafüle... de semmi.

Aztán meg jött egy pasi 😊😊 na ott méginkább beindult, talán az izgalom az újdonság a tecceniakarok érzés.

Szóval hajrá, beszélj a dokinál először, aztán jöhet a többi.

Sztem a lelkedért csak te vagy a felelős. Ha elindul a fogyás, megnyugszik a lélek is.

Ez nem akaraterő, hanem időnkénti fellángolás. Az akaraterő akkor kell a kitartáshoz, mikor nincs kedve az embernek.

Csinálni kell amikor nincs kedved akkor is, amíg nem lesz olyan megszokás, hogy rossz elhagyni.

Magamon tapasztalom, hogy a fehér kenyér engem is felfúj. Ez ügyben viszont következetlen vagyok, mert még nem találtam meg azt a változatot, amit szívesen eszem naponta, és állandóan kapható is itt helyben.

A fogyásom idején alig ettem kenyeret, mert egyrészt eleve kevesebbet ettem, viszont a visszafogott kalóriák miatt nagyon figyeltem arra, hogy mit eszem, komplettebbek voltak az étkezéseim.

Én szerencsére ettől a szinttől mindig messze voltam, most is a bikiniszezon motivál. Ha az erkélyen akkor ott.

A cél leadni 10 kilót leadni.

Ez inkább önbizalom-hiányt mutat az én olvasatombam.

Pedig:

Meg tudod csinálni.

Ez így van.

Olyan emberek is vannak, akik nem szeretik a csokitortát. Az egyik ilyen pont a fiam.

És amikor én fogytam le huszon-kilót, akkor sem ettem paradicsomot, pontosabban az alap ízlésem nem változott.

És salátákat sem ettem, ugyanúgy, ahogy előtte vagy utána sem.

Viszont tényleg az volt a motivációm, hogy ne a fiamnak kelljen megmosni a hátamat. Éppen elég volt, hogy ha valami leesett, megvártam, míg ő hazajön.

Láttam a TLC tévéadón a túlsúlyos betegeket, akiket bizony mindenütt másnak kellett meg- vagy lemosni, mert az ágyból sem bírtak felkelni. Nem akartam a fiamnak sem, magamnak sem hasonlót.

Az ételekkel is úgy van mint a mozgásformákkal, mindenkinek más jön be.

Tudom, hogy a jóga hasznos, jó is lenne hajlékonyabbnak lenni, de nekem nem jön be, ahogyan Pilates sem.

A súlyzós edzést és a spinninget viszont élvezem.

Sem a kölest, sem a hajdinát nem ismertem régebben, csak felfigyeltem a hasznosságukra. Annyira nem ízlik egyik sem, mint a jól megsózott főtt rizs, üresen.

Ettől még eszem mindkettőt. Nem naponta, de rizst sem eszem naponta.

Nem érvelek, de mindig van, aki nem hallott a kölesről, felhívom rá a figyelmét, aztán ha nem akarja, úgysem eszi.

Mert ha olyanról van szó, amit te szeretsz te is azzal érvelsz, hogy egészséges és hasznos. Holott te se ezek miatt eszed, hanem mert ízlik.

Vagyis a saját érveidet kapod vissza.

Egyébként nem látom a logikát.

Ha én azt írom valamiről, hogy egészséges, miért jön elő szinte azonnal, hogy én nem vagyok oda a paradicsomért?

Mikor lett kötelező pont paradicsomot enni?

A paradicsom is, mégse eszed meg 🙂

A kölest meghagyom a madaraknak, sokkal finomabb és szintén nem hízlaló ételek vannak.

Amikor lefogytam a számomra ideális súlyra akkor a 160CH-s cukros diétát követtem, a zsírral nem foglalkoztam. 20 éves korom óta nem voltam annyi.

Belefér, de ettől még nem kell édességet tartani otthon.

Lehet venni alkalmanként. Miért ne lehetne.

Ja tényleg, te nem szereted.

Kár, hogy így van. A köles és a hajdina nagyon hasznos.

A tésztát én egyébként sem ettem gyakran, de krumplit inkább sütőben sütök, minimális olajjal vagy teljesen olaj nélkül. A krumpli egyébként sem tiltott.

Ha olyan a viszony a háziorvossal, lehet, hogy érdemes lenne beszélni vele arról is, hogy előtte milyen kapcsolatban éltél, és segíthetne körbejárni, hogy SZTK alapon milyen pszichológusi segítséget tudnál igénybe venni. Biztosan nagyon sok bántást kaptál a kapcsolatodban, és ezeknek a tüskéi még ott vannak, ezektől jó lenne mielőbb megszabadulni. :)

Szerintem se költsd a pénzed fehérjére meg egyéb fogyasztó programokra, inkább költsd azt a pénzt magadra - fodrász, kozmetikus, masszőr (nyilván nem a jelenlegi járványos helyzetben, hanem ha ennek vége, de addig is lehet otthon szépségnapot tartani :) ) 1-1 új ruha, valamilyen élmény a gyerkőccel, stb. :)

Jó szívvel ajánlom Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása c. könyvét a témában.

Nem akartam ebbe az irányba elvinni a beszélgetést, de én szívből gyűlölöm ezt a szólást, hogy "felejtsd el". Nem vagyok gügye, hogy azt is elő kelljen írni, mit jegyezzek meg és mit felejtsek el! :D

(A szűkebb családom tudja, nem használják a velem való beszélgetésben. Egyébként meg felfogás kérdése.)