Miért nem költöznek fel sokan Pestre? (beszélgetős fórum)

Mentősökkel naponta találkozom, hát nem keresnek annyit.

Mentőorvos, talán mentőtiszt igen. De ilyen túlterhelt alkalmazottra sem szeretném a szeretteim, vagy magam életét, egészségét bízni.

A szűk családi körből 1 gyerek maradt Pesten egyetem után, a 3 fiú jött haza. Fiam is jobban keresne Pesten, de még Debrecenben is nehezen találták meg a helyüket. Mert csendes is legyen, de közel a városhoz, a ház is olyan, amilyet elképzeltek, már attól tartottam, hogy építkezni kell, de szerencsére ráakadtak az (eddig) igazira.

Abban igazad van, hogy egy jó helyen lévő pesti panel árából még Debrecen kertvárosi részében is kaphatnál családi házat.

Mi 9 éve, 17 milkáért kaptunk egy 80m2-es, nyári konyhás, nagy teraszos, abszolút modern házat. Szerintem már 1 év múlva bánta a tulaj, de így járt/unk. Előtte 30 évig nyomtam a férjemnek, hogy vegyünk már kertest, épp jókor engedett, ilyen áron soha nem tudtunk volna venni. 2 millió volt az eladott lakás és e ház közötti különbség.

44 éves vagyok, 18 évesen jöttem egyetemre vidékről Bp-re.

Nem volt más esélyem, ahol felnőttem, nem volt munkalehetőség.

Én szeretem ezt a várost. Jobb kórházak vannak (sajnos szükség volt rá pár éve és nem volt mindegy), a lányomnak olyan lehetőségek, amik vidéken nincsenek (sportválaszték, gimiválaszték).

De gyakran gondolok arra, hogy a kb 2 évtized hitellel nem könnyen összehozott 56 négyzetméteres panel árából vidéken családi házunk lehetne, nagy kerttel, udvarral, trambulinnal, grillező résszel, medencével.

És már a fizu sem mindenhol jobb Bp-en, mint vidéken, pont azért, mert a szakemberek kevésbé maradtak vidéken. Pár hete az én szakterületemen Székesfehérvárra kerestek szakembert, jóval többért, mint az én fizum Budapesten.

Nem hazudik.

Mentős,plusz bevállal éjszakai ügyeletet is.

Az ismerősöd hazudik!

Vagy a pesti eü-sök hazudnak, hogy keveset keresnek.

Másabb világ van,de nyílván akinek saját vállalkozása van,nem gond egy saját lakás megvétele.Ha nem szórja el a pénzt.De,mindenkinek nincs saját vállalata vagy havi több milliós bevétele,amiből kis gyűjtéssel saját lakáshoz juthat.

Voltak régen is akik hitelt vettek,vannak ma is sokan.

Csak a mai hitelek nagyon lehúzósak.

Nem feltétlenül szülői segítség, én még az a korosztàly vagyok (80-as évek első felében születettek), akinek volt esélye fészketrakni a nulláról a családalapításig. A szülői segítség max ott jött be, hogy mindez rögtön tehermentesen kivitelezhető volt vagy sem, de mára a korosztàlyom megszabadult a saját lakhatást biztosító hitelektől.

Sajnos az a világ elmúlt, mára bérből, fizetésből még hitellel és minden hóbelevanccal is gyakorlatilag lehetetlenné vált.

Élni is kell valóban,de közben családot is eltartani,gyerekeket felnevelni stb.Tehát nem mindenki teheti meg azt ,hogy alábhagy a munkának.

Van aki tényleg a nulláról indul mert nem kapnak szülői anyagi támogatást.

Akkor pihennek, mert muszáj, megbosszulja magát már fiatalon is.

Vállalkozóként vidéken kerestem anno rengeteg sok pénzt csak közben majdnem lemaradtam az életemről, abbahagytam, mert nem érte meg, elmentem alkalmazottnak. Aztán tavaly decemberben az alkalmazotti állásomat is "leadtam", hiába fizettek meg, hiába nem dolgoztam heti 40 órát se, de nem minden a pénz. Élni is kell.

Mi sem megyünk, pedig gyerekünk ott lakik. Bármikor szívesen látom, hazajön egy hétre, de hogy Pestre menjek több napra, kizárt. Olyan fejfájással jövök haza, nem tudom másképp jellemezni, túl "sűrű", ingerdús. Már jobban szeretjük a nyugalmat, talán fiatalon érdekes lett volna, akkor nem volt kihez menni.

Gyerek azért költözött, mert a foglalkozása egyedi. Nem akart más pályán dolgozni. Eleinte nem volt fenekig tejföl, tényleg megdolgozott mindenért. Nem féltettük, mert előtte élt már külföldön is egyedül.

Persze,megértem azt,hogy van aki nem tudja megszokni.

Én már a nyüzsgés nélkül nem tudnék lenni.