Miért nehéz megbocsájtani egy szülőnek? (beszélgetés)
Szerintem a kisebbik gond az, ha nem tud megbocsátani a szüleinek - ami teljesen jogos, és megérthető.
A nagyobbik baj az, hogy ahogy írtad, az egész életét megnyomorította, hogy a szülei így elbántak vele. Azt kellene valahogy elérni, hogy túltegye magát a boldogtalan gyermekkorán.
Szia!
Amit leszűrtem:
Dédi felnevelte. Gondolom, mesélt neki a szüleiről.
Dédinek virágot vinnék a sírjára a párommal és szeretettel emlékeznénk rá.
Szülők: anya: 83-ban nem lehetett csak úgy elmenni.
Felvenném velük a kapcsolatot, s meghívnám őket, minden szeretetet éreztetve velük. Hiszen az a terved, hogy összehozd őket újra, nem?
apa: Ki tudja merre van, talán csak anya tudná erre a választ. Ha lehetőségetek van rá, apával felvenni a kapcsolatot, s meghívni.
Nem hiszem, hogy a számonkérés jó forma lenne, inkább a céljaidra koncentrálj.
Szerintem ez a törtenet nagyon kenyes , nem lehet tudni mi,miert törtent ? !
En a parod helyeben örvendeznek azon hogy volt egy dedi aki felnevelte es törödött vele ! Sok arva kisgyereknek csak az allami gondozas vagy a nevelöszulötöl,nevelöszulöig valo vandorlas adatik meg ,mindenfele szeretet,törödes nelkul !
Mint kivulallo en ebbe semmi szin alatt nem folynek bele .....
Nagyon hasonló történet valóban...párom anyja néha telefonál de azzal nem sokra megyünk a vonal és a net nem pótol egy szülőt!
Mindegy hány éves az ember a szülő az szülő marad:)
Sok hasonlóság van párjaink között. Az enyém mondjuk már 43 éves, de még mindig nem tudta feldolgozni a szülei hiányát. ő mondjuk nem pár hónapos - hanem 1 éves kapcsolatra született, össze is voltak házasodva, de nagyon gyorsan elváltak. Kedves mama elhúzott új pasival, párom maradt alkoholista papával, illetve az akkor 55 éves apai mama nevelte, aki meghalt 5 éve. Párom a mai napig nem tudja, mi a szülői szeretet.
Anyjával ugyan telefonon (ritkán) tartjuk a kapcsolatot, de ez messze van a szülői szeretettől. Papával még ritkábban, ő azóta is masszív alkoholista. Személyes találkozás kb évente egyszer. Látom a páromon, hogy nagyon bántja, sőt, ő is mondja, hogy többet nem keressük őket. Ezt mondjuk tartani tudja 3-4 hónapig, akkor felhívja őket. Ők sosem minket. Nem egyszerű, szerintem ilyen esetben nem szabad várni semmit az ilyen szülőktől. Nem szabad rájuk haragudni (legalábbis neked nem) el kell fogadni. Mi legalábbis ezt tettük - tesszük.
Kedves Május01!
Te indítottad a pozitív gondolatok teremtő erejét.
Akkor ismered a technikát. :)
Minden szépet és jót kívánok Nektek!
Szerintem nem felesleges a pszihológus.Amiket írsz,abból azt veszem ki,hogy a párodat nagyon megviseli ez a szitu (nem csodálom),és úgy tűnik egyedül nem tudja feldolgozni a családja széthullását.
Egy próbát megérne, ahogy neked is ez volt a szándékod a levéllel,nem?
És neked mi jogod van bántani őket???
Ez ijesztő.
Talán nem is a párod problémája ez, hanem a tiéd. :(
Szóval te bántást vársz el az emberektől? Pont ezt írtam neked, hogy ne tégy olyat másokkal, amit magadnak nem kívánsz. A vonzás törvénye alapján csúnyán vissza fogsz kapni mindent.
Törekedj a békére és a szeretetre inkább. És ha szeretetet sugárzol ki, azt fogsz vissza is kapni!
Akkor próbáljátok meg a kineziológust. A legtöbb betegség hátterében az áll, hogy mély és fájó sebeket őríz a beteg, esetleg ezen emészti magát. Tehát akár pszichológushoz, akár kineziológushoz mentek, az csak használ.
Ne haragudj, de úgy érzem, hogy benned is erős harag dúl. Talán mehetnétek együtt is kezelésekre.
Nem az a feladat, hogy összehozd az összehozhatatlant. Hanem hogy köztetek egy egészséges kapcsolat legyen, feszültségektől és haragtól mentes.
Párodnak megnyugvást kell abban találnia, hogy anyja helyett felnevelte becsülettel és szeretetben a Dédije :)
sok családban találni ehhez hasonlót, de a férjed már felnőtt, saját családja van, ez kell, hogy az életét kitöltse.
Szép dolog volt, hogy szeretted volna összehozni a soha nem létező családot, de ezzel fejezd is be.
Éljetek szépen, nyugalomban és békében, egymásnak :)
Az élet sok mindent megold, majd jusson eszedbe :)
Nem fog ráébredni hidd el! 34 évig nem érdekelte - nem fogja. Szükség van aztán az "Apuka " válaszára, és így tovább?
Főleg, ha a párod nem akarja!!!!
Tudod felesleges a pszihológus....ezen senki nem segít....de ma az apjának megírtam, hogy néha gondolja végig hány gyermeke van....
párom utálja a szüleit de azt hiszem jogosan:(
Nem egyszerű.
Azt mondják az idő minden sebet begyógyít.
A megbocsát az élet része. A nem megbocsátás betegséget indukálhat.
Mivel a szülők nem lépnek felé, ő, amit tehet, hogy megbocsát nekik, és szeretettel gondol rájuk. Hisz a Biblia is arra tanít, hogy azt tegyél mással, amit magadnak is vársz. (Csak más szavakkal :D)
És szerintem ez egy óriási tanítás. Ha lesz gyermeketek, akkor ti majd mind azt megadjátok neki, amit ő nem kapott meg.
Fizikai szinten is elég bonyolult ez a történet, de a Lélek szintjén vannak meg az igazi okok. De ebbe nem akarok belemenni, mert az spirituális kérdéseket vetne fel.
Azért születünk a Földre, hogy tanuljunk. Ez egy tanítás. A rossz példa előttetek van, tegyétek jóvá a saját életetekben!
Szép estét!
ez már nem tévedés, ez BŰN!!!
Nincs jogunk?
Ez szép...
sajnos párom mellett nincs szülő:(
Én büntetném az ilyen köcsög szülőt...bocsi de annyira haragszom...miért vannak ilyen gyökér nők és férfiak?
Nincs jogunk ítéletet mondani felettük.
Vajon nekünk a mi tévedéseinkért lesz "bocsánat"??