Miért idegesítenek az emberek? (Munkahely) (beszélgetés)
Ezért nem dolgoznék közszférában.
Gondolok itt tanárokra, eladókra, ápolókra, orvosokra vagy bármely szakmára, ahol kevesen vannak. Nyilván ha 10 helyett 5-en vannak vagy 7-en, akkor is el kell végezni a munkát. Azt, hogy valaki a napi 8-10-12 órájában végig 100%-on teljesítsen szerintem nincs:)
Akkor rosszul határozták meg a munkaerő szükségletet. Ha 5 ember ugyanúgy élvégzi az adott munkamennyiséget, akkor minek kell 10 ember? Persze az nem egyedi eset, hogy egy-két emberrel kevesebb van, és a meglévők széthajtják magukat. De aki hirtelen képes 100%-al több munkát elvégezni, az előtte mit csinált a munkaideje felében?
Sajnos így van sok helyen.
Véleményem szerint úgy, hogy ha valamire megállapítottak 10 státuszt de csak 5 ember van és ugyanúgy elvégzi (mert el kell végezni, meg kell csinálni) akkor az két ember helyett dolgozik, nem? Pl. a kilépettek helyett nem vesznek fel újat.
Rosszul látom?
Ne haragudj, hogy értetlenkedek, de hogyan lehet két ember munkáját végezni? Nálunk egy ember munkája kitölti a munkaidőt. Néha még többet is. Ha egy dolgozó képes két munkát megcsinálni, és még jut egy kicsi idő betanítani is, akkor az egy embernyi munka. De biztos én dolgozom rossz helyen.
Ezért legfeljebb a főnöködre haragudhatsz, hogy ilyen helyzetbe hozott. Az új kollégára nem.
De. Csak akkor 1 személy tanított, 2 meg vitte a munkát. De jelenleg egyedül vagyok régi, és én tanítok + 2 ember munkáját viszem.
Én maximálisan, jól akarom a munkámat elvégezni, és őt is erre akarom tanítani. De vagy tanítok, vagy a munkám végzem rendesen. Április 1-től pedig jön egy új nő, akit szintén tanítanom kell majd. Már rosszul vagyok.
Én ezt a tanítást nem bírom. Ma annyira ideges voltam már, hogy vérzett az orrom. Szerintem az idegtől.
Tanítom ezt a nőt. Ahogy lerakom a hátsóm, nem telik egy kis idő, már szól: "ide tudsz jönni segíteni?" Akkor felkelek, odamegyek, megmutatom. Kérdez, kérdez, válaszolok, nem érti. Újra elkezdem magyarázni, megint kérdez. Halkan beszél, nem hallom. Közben becsörög a telefonom, felveszem. Elintézem. Visszamegyek a nőhöz. Megoldjuk a gondját. Aztán kopognak, elintézem. Leülök. Majd kezdődik újra.
Ilyenek ezek a titkos infók :) 007
Engedd el!:)
Nehogy már te érezd magad kényelmetlenül ebben a szituációban!
Ha normál módon pályázott az állásra, akkor megadnám neki a segítséget, mint kezdőnek.
Ha meg úgy kapta, akkor küzdjön meg érte.:)
Nem kell neked a saját munkádat hanyagolni, vagy a munkaidődből egy percet is ráfordítani - hacsak ki nem jelölnek rá, hogy kioktasd.
És a jövőben nem tartanám olyan nagyon jó és megbízható embernek, ha ezt az infót nem osztotta meg veled, de egyébként mindenki mással igen.
Eddig se mondta meg, pedig volt rá alkalom. Férje már februárban eldicsekedett a munkahelyén, hogy hol fog a feleség dolgozni. Nem tudta, hogy akinek dicsekedett, az a munkatársam sógornője. Mikor ezt közölte vele, a férj megkérte, hogy ne mondja el, mert ez titok. Még a végén kiderül, hogy valami szupertitkos melóhelyen dolgozom, de még én se tudhatok róla:)
Tapasztalatom.Sokszor oda-vissza működik.De lehet ,hogy nekem óriási szerencsém volt és van.Néha tudomásul kell venni,hogy nem én vagyok a "főnök".Ha pedig az vagyok akkor ne felejtkezz el ,honnan jöttél és tartsd tiszteletben az embereket.Tudom "leányálom",manapság.Sajnos egyre rosszabb a helyzet.Néha ki kell harcolni,hogy a szavadnak súlya és tisztelete legyen.A folytonos megaláztatást nem igen tudnám sokáig elviselni.Egyébként nekem jó természetem van,mindenkivel meg tudom értettni magamat.
Ha nem osztja meg veled az infót, hogy ott fog dolgozni... vagy szóba hozod majd, ha találkoztok?
Nálunk is megalapozta ez a főnökhöz való rossz viszonyunkat.
Nem volt becsületes eljárás.
Szerencsére csak 5 évig "boldogított" bennünket.
Nem is jó de kénytelen leszel elfogadni...
Nekem is. Főleg a sunyi sógor-komaság virágzásától, hogy ennek a büdös életben nem lesz vége.
Nekem az ilyen dolgoktól hányingerem lesz, baccus, nem a Nasa-nál dolgozunk.
Hozzánk 7 éve uj igazgató jött. Mindkét munkaközösségvezetőt leváltotta, aljas, sunyi módon.
Kiválasztotta az újakat, de titoktartást kért és csak a tanéveleji alakulóértekezlezeken jelentette be, hogy XY és ZZS lesznek a munkaközösségek vezetői. Volt sértődés, mert hiába a 30 éves jó kollégális viszony, ha nem árulhatták el.
Lehet, hogy itt is titokban kell tartania, még neked sem mondhatja el.
Én segíteném az elején, de csak, ha kéri.
Ez a jó megoldás? Már elvesztette a bizalmamat
Akkor, ha a maga nem mondja, akkor lepődj meg, mikor belép.:)
Senki nem tudja, bocs, hogy nem voltam érthető. Kisváros a miénk, èn konkrétan egy vegyiárú boltban tudtam meg, hogy jön hozzànk dolgozni.
Tőle tudod, hogy ott oda fog belépni?
A belépéséig nem szólnék senkinek. Végül is ez az ismerősöd és a munkáltató dolga, hogy mikor hozza nyilvánosságra, hogy ki az új belépő.
Ha már belépett segíteném, de nem olyan mértékben, hogy ez a saját munkám rovására menjen. Hagyni kell neki, hogy megmutathassa a képességeit, hiszen azzal, hogy új területen vállalta be a munkát magának is bizonyítani szeretne.
Nálam érdekes szitu lèpett fel. Április 1-től új kolléganőm lesz, aki mellesleg jó ismerősöm, de titok, hogy odajön hozzànk dolgozni. Hivatalosan még semmit nem tudunk erről, csak azt, hogy a jelenleginek mennie kell, az most lényegtelen, hogy miért. A leendővel jó kapcsolatban vagyok-voltam, ha jön, rám lesz szorulva, mert "szűz" területre kerül. Ti mit csinálnatok? Tegyek úgy, mintha nem tudtam volna semmiről?
Rajtad kívül mindenki??? Milyen munkahely az ilyen?
A kolléganőd akkor elég sötét. A szomorú az hogy sok ember elvégezné ezt a munkát normálisan is csak nem kap rá esélyt...
Nekem van egy kis dobozkám a félretett, még befejezetlen ügyeimre, amibe kéz-és lábtörés ígéretével nyúlhat bele bárki. Ebben van saját ollóm, ragasztó, hibajavító, tűzőgép. Annál jobban nem utálok semmit, mint amikor elszedik a használati tárgyaimat és valahol másutt lerakják.
További ajánlott fórumok: