Miért hazudnak a férfiak? (beszélgetés)

A nők zöme buzgón állítja, hogy a férfiak sokkal gyakrabban hazudnak, minr ők. A tudományos kutatások és kísérletek azonban azt mutatják, hogy a férfiak és a nők nagyjából ugyanannyiszor hazudnak. Amiben eltérnek, az a hazugságok tartalma. A nők rendszerint azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak pedig azért, hogy jó színben tüntessék föl magukat. A nők a kapcsolat biztonsága érdekében hazudnak. Érzelmi ügyekben szívesebben választják az Őszinteséget. A férfiak azért hazudnak, hogy elkerüljék a vitát, és imádnak arról hazudozni, hogy milyen féktelenek voltak fiatal korukban.

Egy nő azért hazudik, hogy mások

jobban érezzék magukat.

Egy férfi azért, hogy jó színben tűnjön fel

Ez a fő különbség a férfi és a női hazugságok között. Egy nő szemrebbenés nélkül állítja, hogy a barátnője jól néz ki az új szerelésében, holott úgy néz. ki, mint egy zsák krumpli. Ugyanilyen körülmények között egy férfi távol marad, hogy ne kényszerüljön hazugságra, és csak akkor hazudik, ha kiprovokálják a véleményét. Ilyenkor azt mondja a ruháról, hogy „érdekes" vagy „csinos", közvetett hazugsággal él („mit is mondhatnék?", „nem találom a szavakat"), vagy egyszerűen azt hazudja, hogy tetszik. És amikor egy férfi valóban hazudik, azt a nők többsége kiszúrja.

Miért hazudik a férfi és miért sír a nő című könyvből egy idézet :-)

"Hallgass a szívedre" nagyon jó,azt már olvastam.Érdemes elolvasni!

Jó kis gondolatai vannak!

Ő írta az biztos, bár olvasni nem olvastam, csak hallottam róla.

Érdekel ez is, valamint a Legyél boldog most és az Élj vidáman című könyvei is.

Szeretem Andrew Matthews könyveit!:O)

Ezzel egyet értek!:O)

Ő írta a "Hallgass a szívedre" könyvet, ugye?

Egyik kedvenc könyvem.

Oké, ez igaz.

Én hívom azt már tökéletesnek. :O)))

A harmónikus kapcsolatba is vegyül egy-két keserédes pillant, amit persze meg lehet oldani, de az már nem tökéletes.

Természetes hívhatod annak, mert Neked ez jelenti azt, másnak nem.

Attól, hogy nem tökéletes, még lehet igazán jó a maga tökéletlenségével is.

Elvileg azt mondom, hogy én tényleg nem.

Régen összevissza hazudtam.

Rájöttem, hogy nem kell.

Bazi nehéz néha. Az igaz, hogy nem merném kijelenteni, hogy nem is fogok, de egy jóideje 0 a hazugságom és ferdítésem.

De ha nagyon belegondolok, akkor apróságokba tényleg lehet, hogy én is bele fogok csúszni, de szerintem meg lehet csinálni a 0-át.

Bátorság kell hozzá, de kamatozik.

Akkor az első dolog amit máshogy gondolunk :)

Szerintem mindenki hazudik valamilyen módon. Ferdít, kegyesen hazudik, füllent, mellébeszél, elhallgat..ezek mind-mind válfajai szerintem a hazugságnak.

Kapcsolatban számomra tökéletes az, ha harmóniába van a két ember és boldog egymással. Nincsenek nagy gondok, amik mérgeznék valamelyik fél életét.

Ilyen van.

Nem sok, de van. Azért nem sok, mert kevesen teszenk érte a saját oldalukról.

Pedig így van.

Miért olyan hihetetlen. Meg lehet csinálni.

Ezt nem jól látod.

Én nem hazudok.

Ez van.

Nézzük, hogy szerintem miért hazudnak az "emberek".

Legtöbbször azért, mert azt gondolják, hogy csak az van, ami látszik. Nem gondolják, hogy még a gondolatainknak is következménye van.

Ha valamit úgy csinálok, hogy nem derül ki, akkor olyan, mintha meg sem történt volna.

A másik ok szerintem az, hogy nem hiszik el, hogy érdemes jól csinálni a dolgokat és annak pozitív lesz a következménye. Ha nem lesz pozitív a következménye, akkor inkább érdemes most megkapnom a rövidtávú jót és majd valahogy megoldom, kidumálom stb.

Hát pont ez lenne a feladatunk, hogy megtanuljuk, hogy ez meg az miért nem helyes és miért jár pozitívabb következménnyel a tiszta élet.

Nagyon nehéz megcsinálni, mert vonzó a "rossz" sokszor és hihetetlen a pozitív következmény a "jó"ért

az a tökéletes, aki NEKED tökéletes. ez az egyetlen paraméter, ami számít.

hazugság: mindenki hazudik. az ember agya minél gyorsabban próbál olyan helyzetekből szabadulni, amik számára kellemetlenek. észre sem veszed, és máris ferdítesz, vagy nem mondasz igazat. aki azt mondja, hogy ő nem hazudik, az hazudik.

Hát igen. Ezek személyiség kódolások.

Ha a szüleink által kapott önbizalmunk kicsi, akkor azt hisszük, hogy annak is örülhetünk, ami van. Úgysem lesz soha semmi tökéletes. Lehet, hogy rosszabb lesz.

Én már rájöttem, hogy lehet hinni a "tökéletesbe", amiben nem kell kompromisszumot kötni, de ehhez persze nekünk is jónak kell lennünk.

Nem kapjuk ingyen. :O))))

Jobb a rosszal, mit a rossz nélkül? :)

Félünk az újtól, a váratlantól, mert a megszokott rosszat már ismerjük, a magunkénak tekintjük...és valahogy tényleg rosszabb az új rossz, mint a régit elviselni.

Viszont így sosem ismerhetjük meg az újat. Nem merünk kilépni a burokból, amit talán meg is folyt bennünket.

Azt vettem észre, hogy az emberek komolyan elhiszik, hogy az ő helyzetük más.

Azért meg tudom érteni, mert reménykedhetünk, hogy hátha.

A megfelelő döntést sokszor azért nem merjük meghozni, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy jobb lesz.

Inkább a remény, mint a kockázat.

Megértem és ezért kell néha külső megerősítés lélekben, bár a sok külső véleményből meg kibogózni, hogy melyik lesz nekünk jó.....

Hát nem egyszerű.