Miért féltékenyek a nők egymásra?(munkában, külsőben...) (beszélgetés)

Nem tudom, nagyon jò kèrdès.

Munkahelyen megszìvtam egyszer. Vagy 20 nővel dolgoztam együtt, ès rövid időn belül elküldtek. Nem tudok a nőkkel bànni :-D visszaszòltam, nem szeretem, ha valaki verseng, többre tartja magàt, főnökösködik, amikor ugyanolyan pozìciòban van, mint èn. Utàlom az igazsàgtalansàgot.

Egyik volt baràtnőmnek ezèrt is intettem búcsùt. Àllandòan versengett velem (mèg a rossz dolgokban is), pedig soha nem adtam neki okot ràm. Amikor baràtommal összejöttem, kìgyòt-bèkàt mondott rà, ott telt be a pohàr. Nekem volt igazam, mert azòta fèrj ès felesèg lettünk :-)

Fèltèkeny csak a fèrjemre vagyok. A többi engem nem èrdekel, pedig nagyon nem vagyok hibàtlan, külsőre sem. De a fèrjem ìgy szeret. Màsok sikereire sem vagyok irigy, inkàbb motivàl, hogy nekem is sikerülhet. Az irigysèget roppant primitìv dolognak tartom, főleg ha rosszindulattal pàrosul.

Én nem vagyok féltékeny a nőkre. (A páromra igen:)

Mindenkit úgy fogadok el, ahogy van. Rám már viszont inkább féltékenyek, ennek viszont ittam már meg a levét sajnos:)

A saját szemszögemből magamat nézve nem vagyok megelégedve az alakommal, de teszek azért, hogy elérjem azt amit látni szeretnék, otthon tornázom:)

Nem tudom miért de szinte minden nőben benne van az alapvető versengés.

Én jobban főzök,én jobban nézek ki,nekem jobb a pasim meg ilyenek.Ezzel nincs is baj amig nem válik betegessé vagy megszálottsággá.

Utálom az olyanokat akik bármire képesek,hogy előrébb jussanak aztán verik magukat,mintha a tehetségük juttatta volna előrébb őket.

Azt is észrevettem,hogy néha a nők jobban megnézik a másik nőt az utcán azért hogy viszonyitsanak vagy csak rosszindulatuan leszólják a másikat.Persze a háta mögött.

Igenis életre valók vagyunk!

Azért mert nem a másik földbe döngölésével akarsz előre jutni?!. Ritkán szólok visza....

Ezt ne tedd, ne nyelj le mindent! Ha nem mutatod kifelé az érzéseidet, csak őrlődsz magadban, attól előbb-utóbb beteg leszel.

Korábban én is ilyen voltam, eltűrtem mindenkitől mindent... Aztán elegem lett és most már én is úgy gondolom, ha megdobnak kővel akkor én visszalövök ágyúval, de még előveszem az aknavetőt, sőt gránátokat is dobálok! :))

Nem emlékszem hol, de olvastam egy idézetet, ami nagyjából így szólt:

"Azokra tulajdonságokra vagyunk féltékenyek, amiket magunkból hiányolunk".

Mi nők (nagy általánosságban nézve) érzelmesebbek vagyok, mint a férfiak, ráadásul a részletekre is jobban ügyelünk, így nem csoda, ha hamarabb "kiszúrunk" olyan dolgokat másokon, amiken aztán jókat kesereghetünk, hogy "jaj, bárcsak nekem is olyan vádlim lenne... " meg "biztos jól keres, ha ennyi pénze van, hogy manikűröshöz és szoláriumba is eljárhat.".

Az viszont más kérdés, hogy a média sem segíti túlzottan elő, hogy kevesebb legyen az önbizalomhiányos nő (vagy éppenséggel férfi) manapság. Nem lehet kibújni a hatása alól, hat ránk, akár tudatában vagyunk, akár nem. És amíg olyan "követelményeket" állítanak elénk, hogy pl. egy "sikeres" nő legyen fiatal, szép, sportos, rámenős, házias, intelligens, családszerető, szórakoztató és nem utolsó sorban gazdag, mindez pedig természetesen a nap 24 órájában, addig nem csodálkozom rajta, hogy a mai lányok egyik legkedveltebb ballagási ajándéka a plasztikai műtét.

Irreális elvárásokkal persze, hogy irreális eredmények születnek.

Az igazságtalanság nekem is vesszőparipám, igen kevés dolog tud tüzet okádatni velem, de ez közéjük tartozik. :)

én régebben (kb 16-18 évesen) irtó féltékeny voltam MINDEN nőre,lehetett az a tv-ben,újságban,utcán... ha az (akkori) barátom csak rájuk nézett,egyből fölment a pumpa bennem...

AZÓTA változtam sokat,s EGYÁLTALÁN nem vagyok féltékeny senkire,sőt (ami sok embernek nem is tetszik :))) a pasikkal megbeszélem ki a jó nő/ffi,miért jó,mi tetszik nekem és neki benne... s,csak röhögök,ha vki ilyen jellegű probléma miatt jajveszékel,s fölösleges energiákat öl ebbe,esetleg emiatt megy tönkre kapcsolata... szerintem "buta" dolog,s az "akkori" magamat sem értem a mai fejemmel...

a "hab a tortán",mikor azt állítom (és így is gondolom),Medveczki Ilona az "Isten",sokan nézhetnének ki úgy 20 évesen is akár,de 70 évesen is!!! :))) erre a reakció az szokott lenni,h 70 évesen nem így kell kinéznie egy nőnek,hanem otthonka+fekete ruha+kötögetés+sütés-főzés az unokáknak... miért??? ez szentírás??? :))) én inkább "Ilonásan" festenék bármelyik korszakomban,mintsem "elhanyagoltan",aki belefáradt az életbe... (NEM félreérteni eme kijelentésemet!!! :)))

az igazságtalanságot viszont én is gyűlölöm,de sajnos nagyon sok helyen (munkahely,suli...) ezt lehet tapasztalni,vhogy Mo.-on nem nagyon ismerős az a szó,h fairplay ill. vmi olyasmi,h kapja mindenki azt,amit érdemel,ne szimpátia alapján vagy az alapján,h "mekkorát tud be....ni a "felettesének",szerintem ez a legundorítóbb...

Szerintem nem minden nő féltékeny. De igaz, hogy az önbizalomhiányos emberek azok, akik leginkább csúnyán néznek másokra és sikereikre. Mondjuk, ha van egy partin egy rendkívül népszerű és sikeres nő, és feltűnik egy olyan, aki ezt überelni tudja, akkor ő is "kiakadhat".

Azért a féltékenység nem egyenlő a rosszindulattal, lehet "jóindulatúan" is irigykedni. De ha az embert zavarja az alakja, míg mások sokkal karcsúbban élvezhetik az életet, akkor azért tenni kell! Nem pedig sajnálni magukat. Egy-kettőre lesz önbizalmuk, magabiztosabbak lesznek, és nem kell féltékenykedni. Ráadásul nem koplalni kell, hanem egészséges ételek mellett eljárni tornázni (akár otthon, akár bárhol máshol). Mindegy, ez már más téma. :)

Én sem vagyok tökéletes alakú, nem is fogynom kellene, de formálni jó lenne egy kicsit az alakom. Jelenleg erre nincs lehetőségem(időhiány), de tisztában vagyok azzal, hogy csak rajtam múlik. Nincs okom féltékenynek lenni senkire, azért mert szebb arca, alakja van. Mert tudom, hogy nekem is vannak értékes tulajdonságaim, mint kívül, mint belül. :) Az egész önbizalom kérdése, és hogy teszünk e magunkért, azért, hogy boldogok lehessünk.

Sajnos nekem a főnök felesége mondta ki a végső szót, ő volt féltékeny a férje miatt. 7 év után kirúgatott, pedig még a hátam közepére sem kívántam volna a pasit... :-))

Milyen "boltba" kezdtél? Már ha nem titok... :-)

Egyébként asszem én nem vagyok féltékenykedő fajta. :-)

Bár a páromat, ha kérdeznétek, lehet, azt mondaná, hogy egy "házisárkány vagyok"... :-P

A munkájára, pozíciójára sosem voltam féltékeny senkire, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. :-) Sőt, ha valaki az adott dologban sikeresebb, mint én, akkor ez mindig arra ösztönzött, hogy maximális teljesítményt nyújtsak és bebizonyítsam, (még ha csak magamnak is), vagyok olyan jó, mint a másik. :-)

Szerintem önbizalomhiány...Ha tisztában vagy a képességeiddel,és az erősségeiddel,akkor féltékeny és irígy sem valószinű hogy leszel.

Én a magam részéről állandó együttélője vagyok a zöld szörnynek,de én tudom magamról,hogy túlzottan is alábecsülöm magam. Ezt mások is látják,tudják és mondják is:)

Azt hittem nem vagyok féltékeny típus. S biza 3 éve kezdődött ez az érzés, de NEM MUTATTAM KI SOHA. Csak őrlődtem, s kértem, hogy bizonyos dolgokat ne mondjon el nekem, ne kérjen a másikkal kapcsolatos dolgokat tőlem (ebből aztán rá is jött, mi van☺). Aztán mégis siker jött.

A munkában senkire nem vagyok féltékeny a munkatársaim között. Csak az igazságtalanságot nem bírom elviselni! Vagy mindenki, vagy senki!