Miért akadok ki minden apróságon? Mit lehet tenni ellene? (beszélgetés)

Én meg az anyukámat. :(

Attól még azért nem jártam búval bélelt képpel. Szomorú voltam az tény, de nem kell ezt idegeneknek tudniuk.

Lehet kérni segítséget. Megéri.

én simán megyek búvalbélelt képpel az utcán, ugyanis ápoltam a nagypapámat is. Épphogy a pelust már nem én cseréltem ki alatta.

Úgy döntöttünk, nagymamámat már ápolja más. Mi (én) nem fogjuk.

Igen, de inkább ezt nem akartam leírni, nehogy...

Fejétől bűzlik a hal... :((

Sokan ezt látják, ezt tanulják. Az emberek nem kedvelik egymást.

Kolléganőtől már kaptam ilyet: ez meg minek mosolyog?

(Mert én szeretem az embereket akkor is, ha nincs hasznom belőle)

Nálunk nem az időseknek, hanem senkinek sincs becsülete a másik szemében. Aztán ez gyűrűzik mindenbe.

De ezen csak mi magunk tudunk változtatni a saját viselkedésunkkel, a gyerekeink nebelésevel, egy kedves mosollyal, a semmibe se kerülő apróságok megtételével, a kéremmel, a köszönömmel, a tettek elismerésével

Igen, és sok programon részt tudnak venni, sőt önkénteskednek is.

Van becsülete az idős embereknek is. A társadalom hasznos tagjának tekintik. Nem úgy mint nálunk. :(((

(itt csak 4-5 évente...)

És működik a szociális háló! Nem a dolgozó 50-60 éves "gyerekekre" hárul az idős szülők gondozása.

A nyugdíjrendszerről már nem is beszélek...

Ilyesmire áhítoznék:

[link]

Én még senkit nem kellett hogy ápoljak, viszont gyerek fejjel pár ilyen ápolást végig sikerült nézni, illetve egyet már kicsit nagyobb fejjel asszisztáltam testközelből végig. No meg volt egy dédi is, akit a papa öregségére magához költöztetett, hogy ne legyen egyedül. Dédiről csak pár emlékem van, de mindig ott volt. A nagyon-nagyon tág családban is van most egy demens néni, akit a lánya körmeszakadtáig otthon vigyáz, és nem hajlandó beadni otthonba. De mondjuk őt lassan muszáj lesz sajnos.

Igen, teljesen igazad van. Ezt tényleg csak mérhetetlen szeretettel lehet csinálni. Másképpen nem vagy rá képes, belerokkansz. A részemről elképzelhetetlen hogy ne gondoskodjak erőmön felül majd. Remélem ez még nagyon sokára lesz! :)

Igen, így már egyet is értek vele!

Azért jó lenne, ha működne a szociális háló az országban mindenhol...

Igen. En is pl egyik nagymamam apoltam es ez volt a minimum ugy erzem.

De tenyleg azt lattam ha tagabban korbenezek, hogy en is csak abbol a szeretetbol tudtam ezt megtenni, amit anno nagymamam felol kaptam sok torodest.

De a semmibol vagy a minuszbol nem tud az ember visszaadni. És en azt is megértem.

329.Ott leírja.

Így vetődött fel.

Mi sem hagytunk senkit magára, és nem is fogunk. A családban azt hiszem, mindenki így gondolja.

Csak elmelkedtem egyet a temarol :)

Nem irtam ilyet hogy TE tettel volna vmit. Ne vedd magadra. Csak ha vhol ebbe belefutok, mindig elgondolkodom mennyire máshogy tudja latni az egész szülő dolgot pl egy bántalmazott vagy egy szeretett gyerek.

Sose vezethető le ez közhelyekkel, annyira egyedi.

De egyszerűen ez olyan téma, amin mindig elgondolkodom. Nem rad gondolok, vagy konkret emberre, a szituació sokfelesegerol beszelek.

Nem hiszem hogy bárkinek magyarazni kene ha nem bant masokat hogy kivel hogy el. Ez az egyen kehetosegeitol es szabadsagatol fugg csak.

Peace 🤗

Se nem veszekedtem, se nem győzködtem. Hol olvastál ilyet? ;)

Leírtam a véleményemet, úgy általánosan. Ennyi. Ultraviolet1-el beszélgetünk.

Frankót megmondani nem is lehet.

Én még olyat nem láttam hogy ok nélkül maradt volna idősen magára valaki. Vagy csak felénk nem szokás... az a pár ember akit magárahagytak, azok mögött magyon kegyetlen történetek vannak.

Én kb 8 éves korom óta nem hiszek a mesékben meg a csodákban.

Hülyeség megmondani a frankót ki hogy lakjon. Aki nem mártirkodik sír annak mondjuk nem is szokták.

Hogy kinek hogy jó élni, külön, vagy együtt az a résztvevő felek szokásaitól és rendszerétől függ. Minthogy pl az is ki falun szeret, ki varosban. Hülyeség rajta veszekedni, vagy győzködni a másikat, hiszen más szempontok és más a komfirtos mindenkinek.

Olvastam, rendeződik az életed, és költözöl.

Sok szerencsét!

Anyukáddal mi lesz így, hogy nincs jól?

Az idős szülőket pedig nem csak a mamahoteleseknek kell gondozni ha rászorulnak, hanem minden gyereknek.

Együtt lakni csak akkor, ha muszáj.

Nálunk ugyanis nem igazán működik a szociális háló.De még eljöhet az az idő itt is, talán...Remélem!

Nincs, mert a mamahotel nagyon kemény, mikor visszafelé kell gondoskodni. De én megcsináltam.

Anyukám most egy marék gyógyszeren él, a bal fülére süket, és nincs valami jól.

Aki a mamahotelt választja (már mi sem leszünk itt sokáig, én személy szerint 8évet töltöttem igy, miután 12 évig otthon sem laktam, mert van munkánk és végre beszállunk egy házba, költözünk gyerekestül) az számitson arra is, hogy ápolni is kell.

Csak a fujjogó károgó erről el szokott feledkezni, igy ciki úgy költözz el, mikor az idős szülőnek nincs is másra számitania, csak az otthon élőre, mert a másik ilyenkor csak annyit nyög ki: "jobbulást és mit tudok ezzel csinálni". Ennyit az extra önállókról, akiktől föl is fordulhatott volna anyám.