Mi volt az a dolog, amitől gyökeresen megváltozott az életed? (beszélgetés)

Ilyen sztori nálunk is van ismeretségi körben.

Munkatársam háza melletti ház eladó sorba került és c típusú állampolgárok jelentkeztek komoly vevőnek, munkatársam bár nyaralót tervezett venni, inkább megvette a szomszéd házat. Ahogy mondani szokta, ez itt a házunk, mellette a nyaralónk. Az udvart egybenyitották, de a "nyaraló" ott áll teljesen üresen 😕

Egy másik ismerősöm miatt, pedig a környékükön milliókkal kevesebbet érnek a házak, mint pár utcával arrébb. Minden évben májustól októberig minden egyes csütörtökön elindul a dajdaj és vasárnap hajnalig tart. A szomszédok teljesen tehetetlenek, már olyan is volt aki meg akarta venni tőlük a házat csak tűnjenek a környékről, de nem adják el. Rendőrt nem tudnak rájuk hívni, mert azok is rendszeresen ott buliznak.

Jesszus, hol élsz te?

Ha létezne OVI nevű katonai objektum vagy szervezet, az átlagember akkor is az óvodára gondolna az ovi-t hallva, mert annyira beépült ez a rövidítés a köztudatba.

Ja!!

Azt hittem valami katonai Objektum!

Bizony nagyon nem mindegy, kik a szomszédok....:D

Egyébként a "változásom" részeként már simán átugatok, hogy fejezze be a flexelést vasárnap reggel fél 8-kor. Türelmetlenebb lettem, korábban nem érdekelt, többre tartottam a békességet. Már nem.

Meg az sem mindegy mekkora az az udvar, illetve mit csinálsz vele, kikövezed, füvesíted vagy termelsz is, esetleg állataid is vannak.

Én nagyon szeretem azt, hogy tök meztelen ki tudok menni az udvarra, jöhetek-mehetek senki nem zavar, de nem bánnám ha fele ekkora lenne az udvar. Nagyrészt füvesítve van, automata öntöző locsol és jár egy kertész srác hozzánk, de még így is bőven marad meló a férjemnek is. Igaz annyira rendben van tartva, hogy bármikor jöhetne egy magazin lefotózni. Mi teljesen "kötetlenben" dolgozunk, de aki lehúzza a maga heti 40-50 óráját annak még egy füvesített kert is nagyon megterhelő lehet ha tényleg olyan állapotban akarja tartani ahogy nálunk van. De ugye a kerthez van egy ház is, ahol szintén mindig van mit tenni és nincs közös képviselő akit csak felhívsz és megoldja.

Na meg kertes háznál sem mindegy a szomszédság. Nekünk a körülöttünk lévő szomszédokkal nagyrészt szerencsénk volt, de szembe nemrég beköltöztek az új szomszédok, hát úgy néz ki tőlük az utca mint egy putri telep, feketén szerelnek autókat, az utcán pedig tárolják a sok "lomot" amit valaki még autónak hív.

Viszont szerencsére egy másik műhely ami pár szomszédra volt tőlünk bezárt, azok is feketén melóztak, egész hétvégén hallgathatuk a flexet. Na az már legalább nincs.

Ha nem egyedül kell tolni a szopórollert a kertben, akkor az tényleg fantasztikus.

Van aki meg azért költözik kertesből lakásba, mert a kertesben mindig van meló, amit kötelező megcsinálni. Fárasztó (is) lehet, de sok öröm is lehet benne.

Biztos mindenki látta az Egyik kopó, másik eb c.filmet.

Na abban, amikor Tom Hanks egy megrögzött tisztaságmániás, pedáns emberből egy nyáladzó kutya hatására megváltozott. Pl. ilyesmire gondoltam volna. Amikor az egész személyiséged megváltozik valami miatt. Ha elköltözöl valahova, akkor alapvetően ugyanaz az ember maradsz (jó esetben), csak alkalmazkodsz a megváltozott körülményekhez, az új emberekhez.

Én egy örökké bulizós, életvidám emberből lettem gyanakvó, magányt, egyedüllétet IMÁDÓ ember. Soha de soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen leszek.

Öregen mi is visszajövünk panelbe, földszintibe. 😀

Van még pár évünk. Megbeszéltük ezt is már. Óó az egész életünk egy terv. Bár azért jól haladunk ketten úgy gondolom. :)

Mi pünkösdkor cseréltünk hatalmas kertes házat panelre.

Öregek vagyunk már örökös gazoláshoz, hólapátoláshoz, tűzifa behordáshoz, állatgondozáshoz, kapálás, befőzés, ááá... házat idős néni lakta, kert volt a miénk. 20 év után untuk meg a kijárást.

Persze ott lakva más tészta, minden nap lehet csinálni valamit.

Kényelmesnek gondoltam eddig a panelt. Szeretem is. De most jutottunk el odáig a párommal, hogy kinőttük. 😀

Mindkettőnknek van igénye, elkezdtünk fantáziálni. Igazából a nagyszülőknél (kertben) töltött kellemes napok hozták meg a döntésünket: költözni fogunk! 😊

Na nem most. De rajta vagyunk az ügyön. Én laktam évekig családiban, de az más volt, akkor még egyedül. Remélem jól döntünk mi is.