Mi van a férjemmel? Van/volt valaki hasonló helyzetben? (beszélgetés)

szia!

köszike, úgy látom hogy fejlődünk, kezdünk vissza állni a rendes kerékvágásba:)a veszekedések egyre ritkábban fordulnak elő. úgy veszem észre hogy vissza találunk egymáshoz. olyan félve írom le ezeket, mert nem szeretném ha 1-2 hónap múlva megint az ellenkezőjét írnám...

éjszakás a héten a drága, és annyira hiányzik mikor nincs otthon( sajnos ilyet már rég éreztem, és nagyon örülök hogy megint ezt érzem)

Szia

Végig olvastam az egész forúmot, elég nehéz napokon heteken vagy túl. Mennyire oldodott meg a dolog, azóta hogy vagytok??

szia!

nos úgy néz ki javuló tendenciát mutatunk:)

sokkal-de sokkal kevesebb a veszekedés, figyelmesebbek vagyunk egymással. remélem így is marad továbbra is!

nagyon kedves vagy hogy érdeklődsz! a veszekedés után külön szobában aludtunk, jött folyamatosan hogy menjek vissza, de én mondtam neki hogy nem tudok így élni tovább és egy ágyban se tudok vele feküdni.

tegnap miután haza jött, bocsánatot kért, megígérte hogy soha többet nem lesz ilyen, hogy nem érti mi történt vele...stb.

most itt tartunk, délutánig melózik, remélem tényleg ez a béke nem csak 1-2 napig fog tartani. bízom benne nagyon.

szép hétvégét neked is:)

Hogy telt a tegnapi napod és az éjszakád?Jobb a hangulatod?

Nyugis hétvégét kívánok Neked!

sziasztok!

nem tudom kinek elmondani így elmondom nektek.

tegnap nagyon összevesztünk, teljesen a padlón vagyok, hogy miért nem lehetünk boldogok.........kikészít ez az érzés.

utálok veszekedni, de mostanában állandóan ez van. ha nem velem akkor a gyerekkel csinálja........

kétségbe vagyok esve egyre jobban

A pasik, ha gond van, nem beszélik meg a dolgaikat senkivel, mint a nők, hanem elvonulnak magányosan a "barlangjukba". Egyszerűen így működünk.

Valaki itt írta, hogy a párja elment pecázni egy hétre, és utána kisimult arccal ment haza.

Mindenki más. Én nem tudnék meglenni egy hétig a családom nélkül, de ettől még kell időnként néhány óra egyedül napközben, amikor rendezem magamban a dolgaimat.

Ne azt kérdezd meg, hogy mi legyen, hanem mondd meg neki, hogy te nem tudod megoldani (még ha ez nem is igaz) az adott problémát, mert nincs ötleted sem és időd sem rá. Oldja meg egyedül. Mondd meg neki, hogy tudod, hogy meg tudja oldani, és azt is hogy jól. Biztasd. Szerezze vissza az önbecsülését.

Nem hinném, hogy másik nő lenne a dologban, mert akkor szerintem finoman, de határozottan terelgetné az eseményeket, úgy, hogy neki jó legyen. Nem uralkodna rajta az apátia.

Szóval ha ez sem segít, akkor valószínűleg lelki válságban van, vagy depresszióba esett. Akkor viszont szakemberhez kell fordulni, és ez az igazán nehéz dolog. Hogy hogyan vegyél rá egy férfit, hogy forduljon szakemberhez.

Látod én már mondtam neked a múltkor is:-(

Hasonlókat már én is átéltem azért vagyok "ilyen "okos"!

Szia!

Köszönöm hogy leírtad!!

Komolyan mondom, meglepett mikor a végén oda írtad hogy férfi vagy!!!

Én mondom neki hidd le, hogy menjen el sportolni, futni, sőt ezt úgy vetettem fel hogy együtt. legalább egy kicsit "szellőzik" az agyunk. az volt a válasza hogy ő nem fut...

persze hogy megszoktam kérni dolgokra, ha bármi adódik hogy meg kell oldani, mindig vele beszélem meg, hát ki mással, és mikor rákérdezek hogy na akkor mi legyen? szerinted mi a válasza? az hogy mit tudom én, mit bánom én, te tudod....

ez egy idő után igen is nagy teher számomra is hogy mindent egyedül kell megoldanom...

a munkahelyén elismerik, nagyon jó szakember, szereti csinálni.

hát komolyan köszönöm amiket leírtál!!

hát én is szó szerint ezekre gondolok, ezek járnak a fejemben! de nem akarom elhinni!!! de miért nem mondja meg???? mondtam neki hogy nincs ezzel baj, ha így is van, akkor ne húzzuk egymás idejét! én 26 ő 29 fiatalok vagyunk még, bármi megtörténhet.

és az a legérdekesebb, hogy tegnap felvetettem hogy mi lenne ha próbálkoznánk a második babával? tavaly ilyenkor is próbálkoztunk, de sajnos nem jött össze így lett a vállalkozásom, azóta nem is beszéltünk róla, hisz tudtuk ez az első... de most hogy felhoztam nem az volt a válasza hogy na de mi lesz a vállalkozásoddal, vagy mit tom én, hanem hogy á nem tudjuk eltartani, nem lenne jó ha most jönne bla-bla...ez csak azért lepett meg mert eddig soha nem mondott ilyet.

tehát szerintem is van ott valaki a háttérben sajnos!!!:((((((

Mos jutottál el az alap problémáig, de legalábbis a közelébe.

Úgy néz ki, hogy a férjed valamin nagyon stresszeli magát. Ez lehet a munkája miatt is, de az is lehet, hogy, nem érzi férfinak magát a kapcsolatban. Ha kiveszel a kezéből minden döntést, elveszed tőle azt az érzést, hogy ő a családfő, vagy egyszerűen nincs olyan terület az életében, ahol elismerést kap (igen, tőled is), akkor ne csodálkozz azon, hogy ideges és tartózkodó. Ha nincs elismerés a munkában és otthon sem, akkor onnantól már csak egy mókuskerék az egész.

Gondolkodj el rajta, hogy mit bíztál rá, mire kérted meg mint férfit, mikor engedted meg, hogy döntsön valamiben (a beleszólásod, vagy a negatív véleményed nélkül), vagy mikor fogadtad el bírálat nélkül amit csinált. Sőt mikor biztattad utoljára, vagy kértél tőle olyat, amit "csak ő" tud megcsinálni? Ha mindig negatív visszacsatolást kap az ember, vagy valamit feltételeznek róla, bármit mond, akkor nem fog elmondani semmit. Nem túl hallgatag?

Az eddig leírtakból számomra az derül ki, hogy erősen kézben tartod a dolgokat.

Ez viszont azzal jár, hogy ha nem bírja a bírálatot (van ilyen) akkor menekülni fog a bírálat elől. Vagy magába fojtja és gyűlik benne az indulat. Ennek a jele lehet az is hogy felkapja a vizet. Ez egy robbanás előtti állapot is lehet.

A megoldást csak ti tudjátok, de talán az lehet, hogy adj neki szabad teret, döntést, és főleg biztatást, támogatást. Küldd el (vagy engedd el) sportolni, vagy szórakozni a haverjaival, engedje ki a gőzt. És ne tehetetlen kisgyerekként kezeld (te biztosan nem így érzed, de ő lehet, hogy igen), hanem látványosan bízz benne, értesd meg vele, hogy felnőtt és férfi. A döntésekhez és feladatokhoz is. Mások előtt is. Pozitívan. Légy büszke rá. A férfiak a dicsérettől sokkal motiváltabbak, mint a leb@***tól.

A csakazértismegcsinálom filozófia nagyon kevés férfira jellemző. Rajtatok múlik, és a közös célokon (azok nélkül nehéz). Nem tértek el a céljaitok az évek alatt?

Nem vagyok szakember csak a tapasztalataimat írtam le.

A többiek már írták, hogy legyél ápolt, kedves, jól öltözött otthon is, ne legyél elhízva, és legyenek saját programjaid a barátnőiddel. Légy önmagad, és hagyd meg neki, is hogy önmaga lehessen.

Pasi vagyok. Jöhet a kövezés.

Szia!

Nagyon sajnállak, hogy a szexet úgy kell kicsikarnod a párodtól! Ráadásul még csak 5 éves házasok vagytok, mi lesz később? 30 éves házasok vagyunk, de ilyen problémánk még nem volt. Most volt méheltávolításom 3 hónapja, de ez sem változtatott semmit az együttlét terén sem. Valóban valami nagy baj lehet Nálatok, ha ez a dolog nem működik rendesen a házasságnak annyi! Szerintem a párodnak van valakije, ezért kerüli az együttlétet és ezért van " kifordulva " magából. Gondolom a kicsikart szex nem lehetett igazi " élvezet"?

Remélem hamarosan megváltozik a helyzet, ilyen házasságban nem érdemes tovább maradni! (szerintem)

sziasztok!

pár napja nem voltam...

nos ugye megbeszéltük a dolgokat, lehet furcsán fog hangzani amit leírok, kaptam is egy kis kicsikart szexet. DE valami akkor se tiszta!!! komolyan mondom ki van magából fordulva a férjem. Próbálok egy kicsit kívülállóként nézni ezt az egészet a férjemet. ezt már teszem egy pár napja.

és tudjátok arra kellett rájönnöm, hogy valami nagyon nagy baj van!!!!!!!!

Nem hogy "csak" a szexel van baj, hanem úgymond a családi életünkkel is!:(

Semmiségen felkapja a vizet, kiabál, nem tud normális hangnemben beszélni hozzánk...

hát ..........készvagyok