Orron be, szájon ki - ez a helyes technika. Én viszont többször csinálom úgy, hogy a számon szívom be - ott valahogy több jön :) Főleg amikor légszomjam van, akkor meg direkt mélyeket lélegzem, és úgy jobban átvészelem a helyzetet.
Amúgy meg kialakul a ritmus, és nem is kell rá figyelni, megy magától.
Az oldalam nekem akkor szokott szúrni, ha futás előtt mondjuk egy órával eszem. Nekem legalább két óra kell evés után, különben kényelmetlen a mozgás.
Nekem nincs orrsövény feldülésem, de változó mennyiségben nyáron kijön valamikor az allergiám, mikor meg jön a hűvösebb, még jobban orrfújós vagyok :( Nem tudok orron át lélegezni. Talán részben csak megszokás.
Látom, hogy régi a témafelvetés, és az utolsó válasz is, de hátha valaki olyan is olvassa, eki nem követi az életösztönét:
Az alábbi tanács igaz, ha nincs orrsövényferdülésed.
Nekem van...és igen, eljön az a pillanat, amikor az orrodon át nem jut elég levegő. Azért megfulladni nem kell, lehet nyitott szájjal is lélegezni, de érdemes valamit a szád elé húzni, mert nyáron a bogár megy be, télen meg a hideg.
Az ütemet neked kell kitapasztalnod, ha nem jó, akkor az oldalad hamar szúrni és fájni fog. Nekem a bemelegítő köröknél az vált be, hogy két lépésre szívtam be az orromon a levegőt és két lépésre ki a szájon.
2-2 később 3-2 azaz kettőt orron keresztül be kettőt szájon ki, majd ha fáradsz hármat orron be, kettőt szájon ki. Magyarázat amíg nem fáradsz el addig a tested a normális oxigén mennyiséggel megelégszik, később ezt fokozni kell, hogy ugyanazt a teljesítményt tud hozni.