Mi a feladata egy pszichológusnak egy sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglakozó intézményben? (tudásbázis)
Hű, de jó, hogy ezt belinkelted ide! Ő a kedvenc gyerekpszichológusom. Ha lesz egy kis időm, megpróbálok írni neki. Még egyszer nagyon köszi!
Hát igen, mivel elkezdődött a gyerekeknek az iskola, egyre kevesebb időm van, azért is jártam erre régen.
attól függ, milyen intézmény!
-kisegítő iskola?
-alapítványi suli,ahol javarészt magatartászavaros gyerekek vannak?
-autistákat nevelő intézmény?
-vagy sima ált. iskola,ahol integrálva vannak "csak egyszerű" részképességzavarosok?
szerintem nem mindegy.
Először erről kéne informálódnod, mert ettől függ, mi lehet a munkaköröd.
nevelési tanácsadó
értelmi képességeket vizsgáló bizottság...
koraifejlesztő
Szia!
Így, ahogy mondod: a Nevelési Tanácsadóban nem tudtak segíteni. A pszichológusnő megállapította, hogy a gyerek teljesen normális, csak mi vagyunk hülyék. Mármint én és az óvónők, akik főként küzdenek ezzel a helyzettel. Folyton az okokat kereste, hogy miért lett ilyen a gyerek. Erre meg is van a magyarázat, hiszen korábban egy elhanyagoló, bántalmazó környezetben élt, mielőtt hozzánk került. De engem elsősorban nem az okok érdekelnek, - mert azokkal tisztában vagyok - hanem az, hogy mit tehetnék vele, hogy ne kössön bele folyton mindenkibe ez a kisfiú és ne provokálja ki a környezetéből a rossz bánásmódot, utálatot.
Pszichiáterre még nem gondoltam, mert azzal voltam, hogy ez kimondottan pszichológusra tartozó probléma. Szerinted foglalkozna a pszichiáter a viselkedési problémáival? Lehet, hogy jó ez az ötlet, elgondolkodom rajta. Köszi!
Egyébként Bp. agglomerációjában lakom. De öt gyerek mellett nem nagyon van lehetőségem Pestre beutazgatni terápiákra.
Szia!
Csak most olvastam a hozzászólásodat.
Jó lenne tudni, hogy hol laksz, akkor talán tudnék tanácsod adni, hova, milyen intézményhez fordulhatnál tanácsért.
A Nevelési Tanácsadótokban nem tudtak segíteni? Az oviban beszéltél az óvónőkkel?
Esetleg próbálkozhatnál még a legközelebbi kórház gyermekpszichiátriai gondozójában (szakrendelés)is, ahol megvizsgálnák a gyermeked és elmondanák, merre tovább.
Nem gondolod, hogy esetleg speciálisan velük foglalkozó óvodát - iskolát keress?
Ott nem csak lelki, de tanulásbeli segítséget is kaphat.
Nálunk a nevelési tanácsadó nagyon jó, de tudom, hogy rengeteg eltérés van a nevelési tanácsadók között.
az az igazság, hogy minden gyermek egyéni eltéréseiket figyelembe véve fejleszthetőek...
A legnagyobb gond a gyerekekre túl nagy teher és elvárás hárul...sokkal többet kell megtanulniuk alsó tagozatban mint amire a legtöbben képesek...
A szülők meg nincsenek megtanítva arra, otthon hogyan tudnak segíteni...
Bár én mondhatni tűz közelbe dolgozom, mégsem tudok úgy segíteni neki ahogy kéne, mert az iskolai követelmény jóval nagyobb, mint amire az én gyerekem idáig képes volt...
Nyáron az egyéni tempónak köszönhetően rengeteget fejlődött...
Remélem fogja bírni mostmár a terhelést.
Sziasztok!
Nagyjából végigolvastam a topikot és abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy tudnátok-e olyan pszichológust ajánlani, aki az alább leírt problémákkal küszködő gyerekekkel foglalkozik. Vagyis, akik elhanyagoló családi háttérből jöttek és ez pszichés fejlődési zavart okozott náluk. Ebből kifolyólag pedig nehezen kezelhetőek, magatartási, beilleszkedési problémákkal küszködnek.
Próbáltam a neten keresni pszichológusokat, szakértőket, akik válallják, hogy tanácsokat osztogatnak bizonyos portálokon. Leírtam nekik a problémát, - amit ugye nem is lehet két mondatban elintézni - de még csak nem is válaszoltak nekem.
Kérlek, tanácsoljatok valamit, hová fordulhatnék. Helyi nevelési tanácsadón már túl vagyunk.
Köszi!
Minden jót kívánok Neked és a gyermekednek!
Már 1 éve járunk logopediára és volt logopédiai lovastáborban. Illetve TSMT tornára is jár. Csak most ezeket nem írtam le neked előbb. Köszi mindent.
Ha így fogsz ilyen türelemmel mindenkihez állni szeretni fognak:)
Az SNI veszélyeztetett kifejezés arra utal, hogy nem állapítható meg egyértelmű probléma a gyermekednél, viszont vannak olyan jelek, amik arra utalnak, hogy a megszokottnál nagyobb figyelmet érdemel. Vannak olyan gyerekek, akik aktívabbak, pörgősebbek, kíváncsibbak az átlagnál, túl sok minden köti le egyszerre a figyelmüket, ezért nehezebben tudnak egy dologra koncentrálni. Van aki ezt kinövi és van aki továbbra is ilyen marad. Kicsit "aktívabb" lesz a társainál, de nem annyira hogy ez zavarja a tanulás során. Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) diagnózisa tehát a pszichológus szerint egyértelműen nem állapítható meg.
A fokozottabb aktivitás általában nem is lenne baj, sőt akár előnyére is válhat ez felnőtt korában, csak sajnos az iskolák "katonás" rendje ezt gyakran nehezen tolerálja. Az átlagostól valamilyen irányba (akár a zsenialitás irányába) eltérő gyermekeknek ezért nehéz helyzetbe kerülhetnek, pl.pedagógusok türelmetlensége, intoleranciája miatt.
A gyermekpszichológus tehát, ha úgy látja, hogy a Te gyermeked egyszerűen csak nagyobb figyelmet igényel otthon és az oviban, és nem lesz semmi gond, akkor valószínűleg nincs mitől tartanod.Fontos csak az, hogy tartsd vele a kapcsolatot, és ha bármi kérdésed lenne a gyermeked fejlődése szempontjából fordulj hozzá bizalommal, hiszen ő megígérte, hogy "ott lesz a háttérben".
Ha a fiad beszédével gondok vannak, próbálj meg konzultálni más szakemberrel is (logopédussal), mert ilyen kicsi korban még nagyon jól kezelhetők a beszédhibák és a gyermekednek csak előnyére válik, ha szépen beszél majd felnőtt korában. Persze, lehet, hogy nincs is semmi komolyabb baj, de ez egy szakember mindig jobban meg tudja ítélni. Bízz bennük!
A papírján SNI veszélyeztetett szerepel.
Lényegében ez a doki középsúlyos ADHD-snak mondta.. de nem az.
A gyerekpszi szerint akinél ezek után jártunk, mert én alapból nem tartottam fontosnak ezt a hercehurcát... azt mnodta aktivabb mint az átalg, kicsit türelmetlenebb és kissé még figylemezavaros a korához klpest.. de őn nem tart semmi kezelést fontosnak. Kpaja meg maire szüksége vna otthon és az opviban és minden ok lesz... ha kell ő ott vna a htátérben. Hát nem tudom.. én nem érzem tragh
édiának amilyen és nem tartom sem a mozgása sem a beszéde miatt fontosnak,hogy a javasolt logsi előkészítőben kezdje az elsőt 7 évesen jövőre mikor suliba megy.
Szóval lefordítanád akkor mit jelnet amit a gyerek pszhi mondott?
Lenne kedved elmondani a Te történetedet?
Mi volt nálatok a gond, milyen utat jártatok be, kaptatok-e megfelelő segítséget?
Sokat segítenél vele nekem abban, hogy megértőbb és empatikusabb lehessek majd munkám során a hozzám fordulókkal.
Kedves Kirani és Becseibea!
Valójában mindkettőtöknek igaza van. Mert a sajátos nevelési igényű gyerekek egy része olyan kategóriába tartozik, amiket Becseibea leírt, de ide sorolhatók a hátrányos helyzetű, zaklatott családi hátterű gyermekek is. Sőt, gyakran a kettő nem is választható el egymástól, hiszen az efféle (elhanyagoló stb.) szociális környezet melegágya a magatartási-, tanulási és egyéb zavaroknak. De természetesen mindez előfordulhat jól működő családi háttér mellett is, nem is beszélve arról, hogy ezek a gyermekek gyakran éppen hogy tehetségesebbek társaiknál, és ezért bírják nehezen a szokásos kereteket.
Köszi szépen, hogy leírtad az "élményeidet".Fontosnak tartom, hogy a szülők oldaláról is megismerjem a kérdést.
A 2 órás vizsgálat tényleg elképesztően hosszú nemcsak egy 5 éves, de egy felnőtt számára is! Sokkal figyelmesebbnek és empatikusnak kellett volna lennie, még akkor is, ha nem ez az ő szakterülete. Egyetértek veled abban is, hogy a szakértői bizottságnak törekednie kell arra, hogy minden lehetséges információt megadjon a szülőnek, sajnos néha figyelnek erre oda eléggé.
Remélem, a jövőben elkerülnek Bennetek az efféle negatív élmények!
megkérdezhetem még azt, hogy végül is milyen döntés született a fiaddal kapcsolatban?
Szakszavakat sajnos nem tudok, mivel nem a saját munkámról írok, az iskola pontos nevét meg nem akartam megkeresni. Akkor maradjunk annyiban, hogy jóbarátom egy olyan iskolában dolgozik pszichológusként, ahová nem fogyatékos és akadályozott gyerekek járnak, hanem olyanok, akik a családi hátterük és körülményeik miatt nem tudnák átlagos iskolába járni. Így szakmailag is korrekt? ;-)
Megértelek egyébként, a pontatlanság engem is nagyon zavar, de, mint mondtam, nem vagyok szakmabéli, ezért ilyen témában a konyhanyelvet használom, amit maximálisan igyekeztem korrekten fogalmazni. De ez egy fórum, nem szaklap. Ha megbántottalak, elnézést kérek érte, nem volt szándékomban.
Én igazában véve a vizsgálati módszerével nem vagyok oda. Vizsgló bizottság elé kerültünk. Nemn elég,hogy a megbeszélt és kapott isdőpont helyett 3/4 órávbal később hívott be mniket. Maga a vizsgálat mainek se füle se farka nem volt 2 órán át tartott. Étlen sozmjan és már mnidnet végég játszva egyetelen gyerek sem birta volna cérnával. Még nekem is nehéz volt. Nem,ohgy egy 5 évesenek. Akinek azt mnodták,hogy visszaér z ovibak nit játékra, s a végén egyedül kellett ebédeljen, mert mire vissza ért már befejezték az ebédet is.
Ráadűsul az illető rehebilitációs szuekszpichológus aki felnöttekkel foglakozik itt csak kisegít. Tehát hol láetott ő gyereket eleget?
S ami még van.. ezek után mondta hiperaktaívnak a fiam.
Amikor egy másik gyerkepszochológus azelőzmények ismerete nélkül k kb fél óra alatt felmérte és elmondta, ohgy nnincs itt nagy gond. S mi is szorlu fejelesztésre.
A bizotssgánál nem kaptunk infot arról mivel segythetünk. CCsak arról hol vizsgáltassuk ki. Szóval erről ennyit. Ez a pszi nálam leszerepelt.
Nem teljesen ezt jelenti a "sajátos nevelési igényű"!Nem minden gyermek "kezelhetetlen" és negatív családi háttérrel rendelkezik!!!
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján
a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).
Igen, tudom, hogy nem szabad "hazavinni" a munkát, de ezt a gyakorlatban sajnos nem könnyű megvalósítani, főleg ha olyan élmények érnek, amikről a korábbi hozzászóló számolt be.
Megtennéd, hogy megírod, milyen volt az a pszichológus, akiről nincs túlzottan jó véleményed? Talán tanulhatnék én is a hibájából.