Mesélj el egy esetet, amikor jót tettél és jót kaptál, vagy rosszért rosszat (beszélgetés)

...minden nap egy jó cselekedet...nem nagy,olykor elég egy mosoly és visszaköszön még az nap...

Rossz pediglen mérgesen szögelni vmit és vitatkozni a kalapáccsal...ő az erőssebb ezt már nagyon vágom.

Az első orchideám úgy lett, hogy barátnőm majdnem kipusztította, már ki akarta dobni.

Elkértem tőle, kiraktam kívül a fürdőszoba ablakba egy nyárra,

Gyönyörű lila virágkoronájával kényeztet, volt, hogy egyszerre huszonkét virága megmaradt 2,5 hónapig.

Erdekes, hogy szülinapomkor szokta kezdeni.

Ez nagyon is jellemző :O)))

Nagyon :))

Kórházban voltam.Műtéten estem át. Ágyszomszédom egy idős szülésznő volt,aki abban a kórházban dolgozott, ahol én születtem és abban az időszakban is.Családja nem volt, csak távoli rokonai. Férje elhunyt.A sors fintora, hogy aki sok újszülöttet segített a világra évtizedek során, nem részesülhetett abban a kiváltságban ,hogy életet adhasson egy kisbabának.

Sokat beszélgettünk.Arról is, hogy valószínűleg Ő segített engemet is a világra, közös ismerősökről, hobbiról, kedvenc ételeinkről.Elmondta, hogy mennyire szereti a falusi csirke húslevest és az epret.Én abban a pillanatban tudtam, hogy mit fogok tenni.Korábban mehettem haza, mint Ő.Falusi asszony vagyok, a fagyasztómban volt tisztított, saját nevelésű csirkém, és nyárról eltett eprem.

Főztem finom csirkelevest csiga tésztát főztem hozzá és a lányom segítségével kocsival elvittük Erzsike néninek a meglepetés vacsorát.A néni alig tudott megszólalni a meghatódottságtól. Úgy ette a húslevest, hogy a szeme különleges fénnyel csillogott és éreztem, hogy ennek a levesnek minden cseppje áldássá válik a néni szervezetében.Boldoggá tett, hogy a kedvébe járhattam Valakinek.A néni néhány nap múlva távozott az élők sorából.Akkor még nem tudhattam, hogy talán az utolsó kívánságát teljesítettem.

Az ajándék a nagy érzés volt, hogy segítő kezet nyújthattam a néni felé, akinek talán az életemet is köszönhettem és gyermeke helyett gyermekeként tettem a dolgom.Azóta is sokat gondolok Rá nagy-nagy tisztelettel.

Én hálát éreztem, mert a világra segített.

Tényleg :O)))

Fel sem tűnt :O))))))

Egyszer kiabáltam a volt feleségemmel és ezután ráejtettem a 2 literes kólát a lábamra.

Bekékült a körmöm a nagylábujjamon és leesett.

4 hónapon kersztül emlékeztetett arra, hogy nyugisabban kezeljem a dolgot. :O))

Párommal elmentünk egy kutyamenhelyre, segítettünk a kutyák körül, rengeteg élelmet vittünk, összeszedtük azokat az adományokat, amiket mások ajánlottak fel, de nem tudták oda szállítani.

Kb. 2 hét múlva felhívtak a bankból, hogy megkaptuk az építési hitelt, amire már 6 hónapja vártunk és már le is mondtunk róla.

Nyaralásunkkor egy kis boltban 2 ezressel többet adott vissza a nő. Eléggé össze vissza fizettünk, kicsit mindannyian belekeveredtünk. Nekem gyanús volt, kint vagy 3x utána számoltam, de már nem voltam tisztában milyen pénzeket adtam, félig úgy gondoltam hogy lehet jól adott vissza mégis de visszavitem.

Rá pár napra a tescoban vásároltunk. valamit nézegettünk, és én letettem a táskámat egy árúra. Kb. 20 perc múlva anyám kérdezi, hogy hol a táskám? Azonnal rohantam arra ahova tettem, pedig esküszöm nem tudtam hol van csak futottam és odakerültem, és megvolt!!!!!! Szó szerint mindenünk benne volt!

És most így belegondolva, lehet hogy jó a tettért menekült meg a táskám és én is :))))

Volt egy barátnőm, akivel egymás mellett ültünk a suliban, meg a munkahelyen is.

Babát szerettek volna, de nem jött össze.Valójában Ő nem akarta, nem volt megérve rá semmilyen szinten,soha nem szerette a gyerekek.Szereteben egyáltatán nem volt nyitott.

Nagy későre mégis sikerült teherbe esnie, de nem örült neki.Tudomást sem vett róla , hogy egy piciny kis élet van a szíve alatt, akit szeretni kell.

Az én szívem hasadt meg minden nap, mikor nagy szájjal mesélte, hogy csak a férje kedvéért vállalta be.

Ez így ment 9 hónapon át.Kész gyötrelem volt mellette dolgozni napi 8-10 órát, így azon gondolkodtam hogyan segíthetnék Neki.

Egyszer áldást csináltam mindkettejüknek, Neki meg a babának és az áldásban láttam, hogy a baba betegen fog megszülenni amiatt, hogy elutasítja minden szinten.

Sok ideig nyomasztott ez a tudat és nagyon sokszor volt torok gyulladásom, hogy nem mondhattam ki azt amit láttam és tanácsot adjak, hogy megváltozzon, mielőtt túl késő lenne.

Nem tehettem. Ebbe nem volt beleszólásom.

A kisfiú valóban betegen születt, víz volt az agykamráiban, amit elég későn vettek észre.

Mivel hiányzott a közösség és depressziós volt, hogy egyedül kell lennie a kisfiúval, hamarabb vissza jött dolgozni.Folyton csak panaszkodott és irigykedett ránk, mikor arról beszéltünk, hogy milyen szép az élet.

Egyszer hozzám fordult és kérte, hogy segítsünk neki, hogy Ő is lássa szebbnek az életet.

Mivel embereknek csak akkor segíthetünk,ha megkérnek rá, így örültem, hogy végre nyújtotta a kezét felém.

Mivel nyíltan nem volt hajlandó ilyen dolgokról beszélni, levelet írtam. Megírtam mindent, amin változtatni tudna, legfőképpen azt, hogy fogadja el és szeresse a kisfiát, aki emiatt lett beteg.Legfőképpen szeretetre bátorítottam.

Nagyon hosszú és cseppet sem bántó levelet írtam. Szülinapjára megkapta, de akkor az egója tiltatozott a leírtak ellen, nem szólt, csak annyit mondott, hogy én önmagánál is jobban ismerem.....

Teltek múltak az évek, soha nem beszélt arról a levélről, de tudom, hogy elültettem benne a magot.

Kezdett megváltozni és nyitotabbá vált az emberek és gyerekek felé.

Egy beszélgetés közepette azt a kijelentést tette,hogy én nagyon sokat segítettem abban, hogy szereteben megnyíljon és köszöni nekem.Azóta a kisfiú meggyógyult, most már gyógyszereket sem kell szednie.

Sajnos ez így van...de amúgy szerintem mindig olyan mértékben kapjuk a pofont amit pontosan megérdemlünk...szerintem nagyobbat nem...

De a jó dolgokra ez ugyanígy igaz...

Igen, ezért nem érdemes csak a jó dolgokat viszonozni :))

Azóta én sem tudok haragudni senkire, semmiért :)

Talán maga a Sors, vagy Isten, vagy a Felsőbb Hatalom, kinek mi tetszik..

Tehát, hogy a rossz dolgokért előbb utóbb "felelni" kell, gondolok itt a betegségekre, amiknek -egyre inkább hiszem - lelki okai vannak....