Meséld el az első szerelmi történetedet! (beszélgetés)
Meséljek?
Már fodrász tanuló voltam, amikor be jött egy srác az üzletbe. Amikor megláttam, a szívem zakatolni kezdett a fülem zúgott. Szőke hajú , kék szemű igazi jó alakú fiú. Roppant udvarias és kellemes modorú volt. Minden olyan volt ahogyan elképzeltem álmaim pasiját. Szinte legyökereztem. Szerintem észre vette, sőt élvezte a zavaromat is amikor fésülnöm kellett a haját. Remegett a kezem és sose éreztem olyan érzést mint akkor, megéreztem haja és bőre illatát, mert közel kellett hajolnom hozzá amikor a borotválkozó kendőt tettem a nyaka köré. Szinte álomként éltem meg ahogyan végig simítottam az arcán a kezem . Vad idegen volt és mégis úgy éreztem ezer éve ismerem. Naponta lestem az ajtót utánna, mikor lép be ujra és láthatom őt. És jött, és elkezdett udvarolni , mert vette a jeleimet. Két éve udvarolt már, ott tartottunk, hogy megkéri a kezem édesapámtól.A második év karácsonyán hiába vártam, műszakban voltam az üzletben és vártam mert megigérte , hogy jön de nem jött.Már bezártunk és én áltam a sötét üzlet ajtajában , nem hittem el, hogy nem jön. Szépen lassan haza sétáltam. Telihold volt emlékszem , sütött világossan a hold ahogy lassan lépkedtem ,és vissza vissza néztem nem jön e a hátam mögött. Pocsék ünnepem volt. Nem jelentkezett, nem tudtam mi van vele. Ünnepek után tudtam meg, hogy megkérte egy másik lány kezét , mert az terhes lett tőle. Szidtam magam , hogy nem adtam magamat oda néki. Nekem valahogyan tiltakozott a lelkivilágom az esküvő előtti testi kapcsolattól.
Nem is jött többet, búcsú nélkül kellett eltemetnem magamban ezt a szerelmet. Aztán én is férjhez mentem, bár ez már nem volta az a lángoló szerelem.Két gyermekem született. Mivel egy városban éltünk, mindíg figyelemmel kísértem igaz szerelmem sorsát. Hírt kaptam arról, hogy iszik , nem jó a házassága,és elvált. Menet közben az én férjem nagy betegségben elhunyt. Ott maradtam fiatalon 34 évessen két gyermekkel, egyedül. Mit hozott a sors? Találkoztam megint vele. Egyszer , kétszer, egyre többször. Megismerték a gyerekeim , akikkel megtalálta a hangot. Nekem ápolta sérült szívemet, nem tolakodott mert még viseltem a gyászt.Aztán egy karácsonyon meghívtam vacsorára. Dobogó szívvel vártam, és jött csak pár évvel később . Velem , velünk volt. Bolondozott és jó volt színt hozott az életünkbe. De sajnos ez csak álca volt nála. Azt hittem meg tudom változtatni , nem fog inni és rendessen dolgozni fog ha biztos szeretőbb családban él majd mint amilyenben volt. De sajnos nem sikerült. Szakítottam vele többszöri hazugságai után. Egyedül voltam ujból , ő mindíg valahogyan vissza tudta magát sírni és vissza fogadtam. Ez ment három éven keresztül, amikor azt mondtam most vége .Társ keresőn keresztül kerestem egy kedves megértő embert, kértem segítsen tőle megszabadulni, de ahhoz az kell , hogy velem legyen.Bele ment a dologba. A névnapomon jött ujból , nagy csokorral ahogy szokta ha békíteni akart és az uj fiu nyitott eki ajtót. Azt mondta neki : Barátom ez a hajó el ment.Ő letette a csokrot és szó nélkül kifordult a kapun. Nekem vérzett a szívem, de döntöttem.
Az új barátommal azóta 15 éve együtt élek és van egy közös gyermekünk. Szeretm őt, jó vele. De msot, hogy ezeket az emlkeket vissza hoztam magamban , a szívem ujból fel zakatolt.
Sajnos már ő nem fog nekem többet ajtót nyitni , mert szakításunkat követő félév múlva meghalt.Szét itta a gyomrát.Amikor megtudtam a halál hírét sírtam egy sort titokban. El mentem a sírjához, egyszer de többször nem. Itt van bennem és itt is marad. Szép emlékként. Az idő elmosta azokat a napokat amikor rosszat csinált, csak a szépre emlékezem amikor eszembe jut.
Megláttam , beleszerettem ...
és darabokra tőrte a szívem ...
Hát akkor kezdem én!
Általános iskolai (7.osztályos) szerelem, ha nevezhető egyáltalán annak. Úgy kezdődött, hogy valahogy felfigyeltem rá, mert természetesen fiatalabb volt mint én, ez az én bajom, mindig kifogom ezeket, és hát engem baromira zavart! Szóval nem úgy viselkedett, mint az osztálytársai, hanem előre engedte a "nagyokat" mosolygott, nézegette a lányokat!Kerülgettük egymást, mert most hogy jött volna az ki, hogy én a nagy hetedikes megszólítom, ciki, meg hát ebbe a suliba mindenki ismert mindenkit, tanárokról ne is beszéljünk, mit mondtak volna. Aztán, amikor már majdnem összejöttünk, el kellett mennie a suliból, semmi rosszat nem tett, csak a szülei döntöttek helyette, és mennie kellett.Hetedikes fejjel, illetve akkor már 8-os voltam, nagyon rosszul érintett. Teljesen kész voltam, barátnőim is észrevették bár ketten tudtak róla. Az volt a legszörnyűbb,amikor tudtam, hogy már többet nem jön vissza! :(( Hát ez az első szerelem,azóta volt mégegy és mégegy, de sajnos, most kevés időm van! :)