Mentsük meg a házasságainkat! (beszélgetés)

Szia!

A párterápia szerintem sokat segíthet a helyzeten. MI is épp most lábalunk kifelé a krízisből. Igaz együtt nem voltunk terápián, én járok egyedül, de más miatt.:D Persze ez is szóba jött, a párom is elment azután a pszichológushoz. Nagyon sok mindenre rájöttünk, másképp tudtunk beszélni egymással, mindkettőnk szeme felnyílt. Ehhez szükség volt egy külső személy segítségére, aki ráadásul képzett szakember :) Csak javasolni tudom, hogy menjetek el!!

Szia!

Ezt a megoldást én is olvastam több olyan könyvben, ahol a házasságok, kapcsolatok helyreállításáról volt szó.

Szerintem ez egy nagyon józan, és megfontolt lehetőség, hogy levélben írjunk le mindent. Itt akkor nincs csapongás, nincs közbeszólás, és józanul végig lehet gondolni, hogy mit is akarok elérni, mi a vágyam.

Biztos nem lehetettkönnyű, de remélem megérte!

Az, hogy a rokonságban a válás elért szinte mindenkit, az nem jelenti azt, hogy neked is el kell válni.

Jól teszed, ha nem figyelsz a válás melletti véleményekre, pláne, ha olyan mondja, aki szintén elvált, nert félő, hogy a saját igazát akarja bizonygatni tanácsával.

Nagyon sok könyvet olvastam a házasság megmentésével kapcsolatban, hiszen körülöttem is rengeteg a válás, még barátok is küszködnek a házasságukban. Próbálok nekik segítgetni. Ha érdekel egy-két ilyen témájú könyv, akkor jelezd: roda88@freemail.hu

Tudjátok a házassági kapcsolat az egy olyan kapcsolat, amit folyamatosan építgetni, csiszolgatni kell. Nem könnyű, pláne, ha a problémát csak én látom annak, a párom nem. Ezért jó, ha le tudtok ülnimegbeszélni, mert sokan magukba tartják, hogy mi bántja, a páruk meg nem is tud róla.

Amúgy régebben én is úgy gondoltam, ha nem jön össze, majd kétfelé megyünk(igaz, ezt még a házasságom előtt gondoltam így, naívan 18 éves fejjel!), de most 21 és után, már látom, hogy ez nem olyan egyszerű, mert a válásnál nemcsak a gyerekek sérülnek, de mi saját magunk is.

A házasságért mindig érdemes kűzdeni!

Amúgy a 7 év az babonaság, nálunk pont ellenkezőleg működött!

Nálunk szerintem inkább az a probléma,hogy csak én látom a problémát. Amikor már leülünk és elmondom,akkor neki is leesik. Most az utolsó beszélgetés óta,összeszedte magát,jobban odafigyel ránk, játszik a gyerekekkel is,többet van itthon,de azthiszem csak ideig-óráig tud megváltozni az ember,kutyából nem lesz szalonna.

Ezen már én is sokat gondokodtam,hogy érdemes-e.Egyenlőre azt gondolom,hogy érdemes,főleg a gyerekek miatt.5 és 2 évesek. Csak akkor lépnék,ha már teljesen biztos lennék benne,hogy nincs más megoldás és már nem lesz jobb vagy nem akarom,hogy jobb legyen.

Hát a házasélet nálunk amúgy is bonyolult,mert a két gyerek vándorol át hozzánk éjjel.:(

szerintem ez mindenhol így van. mindig "azok" a dolgok (amik a probléma források) jönnek elő újra és újra.

Én ezen már annyit gondolkodtam, hogy lehetne tiszta lappal kezdeni.

Nekem ez a nagy gondom, hogy hurcolom magammal a régebbi sérelmeket és nem bírok túllépni rajta. Képes vagyok hetekig nem szólni a férjemhez, ha nem muszáj:( Tudom, hogy nem jó!

Ebből viszont következik az, hogy nincs sex sem vagy két hétig:S Na ez meg pláne nem jó!

Nálatok ez hogy működik?

Érdemes-e...csak ezt kell eldönteni!!

megéri-e??

Van gyerek is2,5 eves....Miota megszuletett,megvaltozott az eletunk,mivel joforman meg mi sem voltunk osszeszokva,nemhogy meg egy kis jovevenyt is beillesszunk az eletunkbe...

Mult heten nagyon nehez dontes elott alltam,azt mondtam nincs tovabb,menjunk kulon....

Nem nagy dolgokrol van szo,csak az hogy a mindennapi aprosagok osszegyultek,es egy nagy figyelmetlenseg a ferjem reszerol az utolso csepp volt a poharban....

De sarokba szoritottam es valasztas ele allitottam,es arra a kovetkeztetesre jutottunk hogy hiaba akarom en fenntartani es "frissen"tartani a szerelmunket,most rajta a sor....:)

mi már 8. éve vagyunk együtt, de én szinte minden évben érzem "azt" a holtpontot:(

Mindig van valami, amiből elég:(

Ezt kéne valahogy túlélni...

Szerintem nincs olyan kapcsolat,amiben nem jön el egyszer a holtpont. Nálunk is voltak kissebb nagyobb dolgok,de tavaly januárban telt be a pohár,két kislányunk van.

Addig is próbálta vele többször beszélni,de soha nem vett komolyan, de januárra annyira elegem volt már,hogy szerintem ő is érezte,hogy ez komoly. Akkor leültünk és megbeszéltük.

Elmentünk egy hosszú hétvégére a gyerekekkel,rendeződtek a dolgok. Most megint kezd előjönni pár dolog,de még nem érzem,hogy szólnom kéne.

Nemtudom igaz -e amit a "kritikus 7 év"-ről mondanak,de nálunk úgy néz ki bejött.

az jó, ha meg tudjátok beszélni:)

Gondolom gyerek még nincs. Azért az is sokat számít a döntésnél.

Meg nem mindegy milyen okok vannak. (pl. alkohol, játékgépszenvedély, drog, agresszió) Mert azért a válás nem sima ügy. Van, amikor muszáj meglépni.

En is csatlakozok:)

Tegnapelott volt egy beszelgetes a ferjemmel ,hogy kezdjuk tiszta lappal az egeszet,mivel nagyon stresszes idoszakot elunk at most,es ez nagyon meglatszik a kapcsolatunkon is....

sajnos szinte nálunk is mindenki elvált, nagyszülőket kivéve, bár ők már meghaltak 1 kivételével:(

A lényeg a lényeg, hogy a tolerancia a legfontosabb! Mert nincs olyan ember - ezt gondolom - aki minden szempontból megfelelne.

Én most a 2. házasságomban élek. Elkövettem az a hibát is, hogy mindkét kapcsolatba bevállaltam egy gyerkőcöt. És most is van sok dolog, amit nem, vagy nagyon nehezen viselek el a férjemnél. Emiatt adtam be a válópert. Ő nem akar válni, a gyerekeim is ragaszkodnak az együtt maradáshoz:) Szeretem is a férjemet, de úgy érzem, nehezen tudok vele élni. Most tul. képpen távkapcsolatban vagyunk, nekem így jó, de hát őbenne ott a kisördög, vajon mit csinálok, amíg épp nincs velem. Hosszú távon ez sem megoldható.

Most párterápián gondolkodunk.

Akinek van jó tapasztalata kérem ossza meg feltétlenül!

Csak azok írjanak ide - főleg nekem - akik nem a szétmenésre bíztatnak! Azt eleget kapok szülői részről:(( (anyámmal már egyáltalán nem beszélek, apámmal is csak néha-néha. mindenáron azon vannak, hogy váljak el. Segíteni egyik sem segít. És itt most nem anyagiakra gondolok elsősorban)

mesélj!

én is a megmentésre szavazok, bár még nem vagyok házas, de egyszer (remélem, nem kell már túl sokat várnom) szeretnék az lenni

sajnos az én hátterem ilyen szempontból nem valami jó, nagyszüleimtől kezdve anyukámékon és a testvéreméken át mindenki elvált a családunkban. :(

Úgy látom a mai világban a válás a "divat" :S

Remélem azért majd mások csatlakoznak a fórumhoz!

Én is a megmentésre szavazok:) Épp ebben a cipőben járok:(

A mai világban olyan sok minden nem állja ki az idő próbáját, ne így legyen a házastársi kapcsolatunkkal. Mentsük meg a kapcsolatainkat, mert az nem közhely, hogy "a társadalmom legfontosabb láncszeme a család".

Fontos, hogy otthon minden rendben menjen, és így munkahelyünkön is sikeresebbek lehetünk.

Ebben támogathatjuk, bíztathatjuk egymást ebben a fórumban.