Mentsük, amíg menthető? Vagy? (beszélgetés)
köszönöm a regényes hozzászólásod.
persze, minden megfontolandó....
de én már tudom, mit akarok a JÖVŐBEN megvalósítani.........
te hogy gondolod???????????????
nem is ismersz???????????
milyen jogon oktatsz ki engem????????
aki idegbeteg,az csakis te lehetsz!!!!!!!!!
próbálj meg az én helyemben lenni, szerintem 1 év múlva el is váltál volna!!!!!!!!!!!!!
de én akárhogyan is, de 16 éve ebben élek......és nem iszom, nem csalom meg a férjem, nem szedek gyógyszert!!!!!!!!!!
hogy pontosan mit is szedek, az csakis rám tartozik!!!!!!!!!
ha nem tudod fékezni magad, akkor a további megjegyzéseidet tartsd meg magadnak!!!!!!!!
azt hiszem, érthető voltam...........
Visszaolvastam a hozzászólásokat, amelyeket nem láttam már az este...
Az első, ami nekem, mint anyának szemet szúr, az az, hogy hibáztatod a fiadat is, aki valószínűleg kiskamasz vagy még idősebb pár évvel és őszintén kimondja, amit gondol, mégha azzal fájdalmat is okoz Neked... A kialakult helyzetért Téged okol? Én megértem őt. Egy olyan korban van, amikor halmozottan szüksége lenne a megnyugtató közelségedre, a maximális figyelmedre, biztos családi háttérrre és azt látja, hogy Te mindezeknek nem felelsz meg. Belegondoltál, milyen érzés ez neki? Nem gondolod, hogy amikor a kiskutya eladása mellett "voksolt", akkor az felhívás volt "táncra", hogy "anya, velem foglalkozz, ne egy kiskuyával"?!
Én nem tudom, mikor csattan az ostor rajtad, mert azt érzem, hogy pont a Te lelkivilágod, érzelmi válságod miatt került a családod egy ilyen bizonytalan helyzetbe... az élén két gyerekkel.
Én nem tudom, mire alapozod, hogy a férjednek nem köszönhetsz semmit... eltart a gyermekeitekkel együtt. Ha ez számodra természetes, akkor miért van az, hogy az nem természetes, hogy tegyél Te is valamit a családért?
Mira, Te -a saját meglátásod szerint- milyen anya vagy? Mennyit foglalkozol a gyermekeiddel (viszonyíts ahhoz, mennyit foglalkozol a pasival, "akiba szerelmes vagy")?
Láttam valahol, hogy írtad, összevesztél a férjeddel, mert el akarta vinni a kislányodat sétálni és Te nem engedted el vele, nehogy az legyen, amit ő akar és jól érezzék magukat, amikor a tiéd a házimunka.... :( Mira, a fiad a férjed pártján áll, igaz?
"csak legalább arra, hogy párszor találkozhassak vele, hogy megerősödjek, és nyugodtabban tudjak dönteni. . ." Halihó, Mira! Ébredj fel! Ha neki Te ugyanolyan fontos lettél volna, mint fordítva, akkor már vele élnél közel 5 éve nagy boldogságban a gyermekeiddel együtt... Felült a biciklijére és elment, Mira, ez van. A férfiak, akik nagyon szeretnek egy nőt és vele akarnak élni, nem hagyják el azt ...
Nem tudsz valami miatt kikerülni ebből az ördögi körből, pedig muszáj lesz. És az első lépés igenis csak az lehet, hogy teljesértékű anyává válsz. A fiad anyjává is... :D A Te fiad, el kell fogadnod őt és nem azzal érvelni, hogy "te nem ismered, milyen"... Nézz a dolgok mögé, akard tudni, miért ilyen, nézz vele szembe, válaszolj a kritikáira, kérd, segítsen a megoldásban, mit és hogyan lát ő, mondja el Neked, mert fontos a számodra...
A férjed nehezebb ügy... 5 éve kábítod, bizonytalanságban tartod... talán nem tud semmi konkrétat, de biztosan érez valamit.
És ha a szüleid háromszor befogadtak, csak utána mondtak nemet, akkor talán nemcsak velük van a baj ezen a téren is...
Tedd rendbe a gondolataidat, engedd el a múltat. Csak így léphetsz érdemben tovább. A múltad már semmiképpen nem lehet a jövőd, ezt be kell látnod.
A kérdéseidre néhány válasz, nehogy "adósod" maradjak :D
Van két gyerkőcöm, az egyik kiskamasz fiú, úgyhogy van némi fogalmam, milyen az... Kialakult véleménye van az anyai-szerepről, nagyon sok konkrétummal, úgyhogy tudnék mesélni... majd ha tisztába kerülsz magaddal és kész vagy nagyokat mosolyogni őszintén, mesélek... :D
A házasságom is volt válságban, válás-közelben. Nagyon nehéz volt megélni, rendbetenni... az én férjem is a várakozást választotta. Azt mondta, mivel belőlem indult ki a "válság", amibe kerültünk, nekem is kell megfogalmaznom magamban, mit és hogyan szeretnék... ő megvárja. Nekem ez nem negatívum volt, hanem pozitívum. Itt volt, elviselt, dolgozott és közben várta, hogy meglássam, ő az "igazi" társ. Szerencsére megláttam :D És ő sem hibátlan...
Az az érzés, amire Te vársz, egy több éves kapcsolatban már átalakultan van benne. A szenvedélyes szerelem, a vágy szoros szövetségest, bizalmast formál a társakból és ezek a lángoló érzések csendesebb, de áthatóbb szeretetté szelídülnek... Nekem ez több a lángolásnál...
:)
Csúnyákat?
Azt imádom a fórumozó nőkben, hogy mindegyik azt szereti, ha bőszen helyeselnek neki, bármiről is van szó.
Neked is jó éjszakát és fel a fejjel:)
most lefekszem
köszi a tanácsokat.
jó éjszakát
azért az érdekes, hogy te voltál itt az, aki olyan csúnyákat írt nekem, most pedig veled beszélgetek....
nem is tudom, mire véljem.
de most el kellene mennem, mert nagyon álmos vagyok. azért még megvárnám, míg válaszolsz erre.
sajnos itt már nincs min javítani-----furcsa mód, a férjem is ezt mondja....
mosolyogni egyáltalán nem tudok, csak akkor, ha egyedül vagyok a kislányommal...
Nem tudom erre mit írhatnék?
Azt olvasom ki a mondataidból, hogy úgy érzed, hogy Te mindent elkövettél azért, hogy működjön a kapcsolatotok. Ez biztosan így is van. Ezt mindenki saját maga érzi.
Sajnos az egy egy nagy igazság, hogy minden emberhez van egy "kulcs", de ez a kulcs nem biztos, hogy a feleségénél (vagy párjánál, barátnőjénél...stb) van. A szerelem nem elég önmagában ahhoz, hogy megtaláljuk ezt a bizonyos "kulcsot" a másik emberhez, hiába élünk vele sok éven keresztül.
Sajnos tényleg vannak rossz házasságok és vannak olyan kapcsolatok, amik az ördöggel:P köttetek.
Van, amin nem lehet javítani:(
De azért sose árt, ha megpróbáljuk:)))
Mosoly, és humorérzék!!!
Sose keseredj el!!!
(ezt most olyan szépen írtam, hogy mindjárt pityergek egy sort:P)
Most tényleg rosszabb a helyzeted.
De csak azért, mer abban a bizonyos "egyszer volt, hol nem volt" szindrómában élsz.
Most, a mai napon, ebben a percben mit ad Neked az a hapsi?!
én??? ne tudd meg,,,,mindig én szólok hozzá...ha én nem szólnék, akkor még ennyit sem beszélne.....
persze, hogy tudom, mi bántja....
Te hányszor szóltál hozzá, mikor kuka módon elment melletted?
Tudod, hogy mi bántja?
Tudod, hogy mi foglalkoztatja?
Nézz magadba.
Ezeket a hibákat én is elkövettem. Sőt még most is elkövetem, ha nem vagyok eléggé figyelmes:(
:)
Ez nagyon kedves hozzászólás volt.
De komolyan.
..............
Először megmosolyogtam, de önbírálatot tartottam. Ebben a nézőpontban lehet valami!!:)
a munkahelyem felmondott.....
persze, munkát keresni: amikor egy gyerekem volt, akkor is nehezen ment, szerinted két gyerekkel könnyebb lesz?
Figyelj, ezt nem értem?!
Miből érzed úgy, hogy a férjed azt szeretné, ha eltűnnél?
HA azt szeretnéd, hogy innen valamilyen úton elindulj: egyenlőre nem tudsz mást tenni. Teázz minden nap pld, lazzulj el, képzeld el a szemed előtt, ahogy megoldódnak problémáid: képzeld azt, hogy már az van, amit szeretnél.
Azt nem tudom, hogy miért nincs munkád.. Szerintem miután megpihentél és lecsendesültél: munka után kell nézned.
És ha meg van a munkád, azután jöhet majd a következő lépés..
Ez azért hosszabb folyamat lesz..
További ajánlott fórumok:
- Szerintetek hosszabb ideje ellaposodott párkapcsolat még menthető?Vagy az újdonság varázsa semmivel nem pótolható?
- Elrontottam. Valahogy újra kéne kezdenem. Menthető még vagy...
- "Félig sült" kalács menthető?
- A háromágú dracénámat túlöntöztem, lehullottak a levelei, menthető még?
- A yukkám alsó levelei száradnak.Menthető vagy át kell ültetnem?
- Kislányom nubuk bakancsát kimarta a Domestos, menthető?