Mennyi beleszólása van a párotoknak a megjelenésetekbe? (beszélgetés)

Igen, belátom, jobb lett volna egyben leírni az egész történetet. Nem könnyű beszélgetnem róla, még így "névtelenül" sem. De valóban így volt korrekt :)

Köszönöm :)

Csak érdekelt mások véleménye, mert sokszor épp, hogy kívülállóként könnyebb átlátni a helyzetet, mint annak, aki érzelmileg is belevonódik. :)

Köszi Mindenkinek még egyszer! :) <3

Nagyon sajnálom hogy ezeket kellett átélned. Viszont nekem ez még így is iszonyat indokolatlan féltékenykedésnek és birtoklási vágynak tűnik, plusz neked sem igazán segít vele szerintem feldolgozni/továbblépni, hogy ennyire látványosan rugózik ezen.

Remélem hogy valahogy megoldódik a dolog, én ezzel hosszú távon biztos nem lennék képes együtt élni, mindegy hogy mi az indok mögötte. Egyszerűen ha te úgy érzed tudsz magadra vigyázni, akkor egy másik embernek szerintem nincs helye abban hogy megmondja hová mit vehetsz fel, meg hogy még a vécére is kísérgessen.

De Sorceressnek van igaza, ti vagytok benne, a mi tanácsaink vagy véleményünk úgysem változtat semmin, nektek kell megtalálni a megoldást.

Igen, így van. Volt olyan eset, amikor barátokkal elmentünk iszogatni. Szóltam, hogy kimegyek a dohányzóba. Nem hallotta a zsivajban és nem tudta, hova lettem. Bekereste utánam az egész helyet. Mire odaért hozzám, már sírt.

Ha a barátnőimmel találkozom, oda sem akar elengedni egyedül, velem akar jönni. Nem szoktam belemenni, de ez megint csak feszültséget szül.

Pszichológushoz nem hajlandó járni. Nem tudom meggyőzni, hogy nincs igaza, sajnos.

Jó, de az sem megoldás, ha nem jársz ki.

A beteg lelkű akkor is megtámad, ha csadorban jársz, mert mutasd, mi is van alatta...

Sajnálom, hogy ilyen rémségeket kellett elszenvedned.

Sziasztok,

Köszönöm Mindenkinek :)

Valóban rossz érzésem van a leírtakkal kapcsolatban, de talán kiegészítésre szorul kettőnk története, hogy érhetőbb legyen, miért állok ilyen ambivelensen az egész históriánkhoz.

Mikor a párommal megismerkedtünk, vaginizmusom volt. Őszintén szerettem volna mindezt megbeszélni vele. Elmondtam, mi ez és nálam mi okozza.

Mint azt korábban más fórumokban említettem, jártam és járok is pszichológushoz. Többek között azért is, mert anno (hál istennek, már évek teltek el azóta) többször is értek utcai támadások. Nem mesélném el minden részletét. A legrosszabb emlékű, amikor négy férfi megvert. Kitört az egyik fogam, elrepedt a karom, agyrázkódásom lett stb.

Ezt csak azért írtam le, mert szeretném a helyzetet úgymond más szempontból is megvilágítani. Mikor mindezt elmondtam neki, sokkolták az elhangzottak. Retteg, hogy újra valami hasonló történhet.

Ugyanakkor, nem véletlenül fordultam anno szakemberhez. Nem volt könnyű folyamat, mire megtanultam, hogy ugyanúgy folytassam az életemet, mint azelőtt. A párommal is próbálom megértetni, hogy ehhez hozzátartozik az is, hogy ugyanúgy fel tudjak öltözni, smink-haj stb ahogy jól érzem magam a bőrömben. És ne az uralja ilyenkor az ember érzelmeit, hogy megpróbál "elbújni" az utcán. Beszéltem vele arról is, hogy hosszadalmas volt, mire megértettem; 1. nem én tehetek ezekről az incidensekről 2. mindegy, hogy hogy öltözök fel, mindegy, hogy ki talál vonzónak és ki nem; az ilyen típusú embereket nem feltétlenül a külsőségek ösztönzik 3. egy nő lehet csinos/szexi/stb tökmindegy, minek nevezzük (szubjektív fogalmak), csak egy egészségtelen lelkületű ember veszi ezt felhívásnak (itt most az erőszakoskodásra gondolok)

Még sorolhatnám persze. A lényeg, hogy próbáltam vele is megértetni; nem feszenghetek/feszenghetünk folyamatosan azon, hogy mikor fut bele az ember egy ilyen helyzetbe. Azon felül, hogy az ember igyekszik "nem kihívni maga ellen a sorsot".

De csak annyit tud reagálni minderre, hogy megérti, de nem egyszerű a számára.

Szerintem teljesen igazad van, egy dolgot kivéve.

Az én férjem is mindig mondja, hogy de rossz íze van a krémnek, amit az arcomra kenek azaz, ahogy megpuszil, rákerül a szájára és, ahogy nyalogatja a száját érzi az ízét.

Ettől függetlenül sosem mondta, hogy ne kenjem az arcomat, mert rossz ízű, hanem elnézést kér, ha észre veszem a fanyalgását:D

A többi viszont mind igaz!

Féltékeny, zsarnokoskodó alak ez a pasi! Én lapátra tenném.

Titeket olvasva rájöttem nekem a legjobb!

Nem szól bele, de szép se vagyok!

Nem kell attól félnie hogy bárkinek is kellenék...

Szerintem nem szabad elbagatellizálni ezeket a dolgokat, meg elintézni annyival, hogy csak hülye az illető. Meg lehet hogy most még csak nem engedi hogy szoknyát vegyen fel, de legközelebb meg lehet hogy azt fogja kiírni a topikindító (vagy más) hogy "hát csak egyszer pofozott meg, de végülis igaza volt, meg tulajdonképpen meg is érdemeltem.."

Ezek amiket Ildi leírt, jellegzetes manipulatív viselkedésformák. Persze nem mindenki fogékony az ilyesmire, lehet hogy valaki az első alkalommal elküldte volna a francba, de a bántalmazók direkt olyan embereket választanak, akiknek vagy alapból kevés az önbizalmuk, vagy mondjuk nagyon szerelmesek, és ilyen hülyeségeket be lehet beszélni nekik, hogy rossz ízű az alapozójuk. (Egyáltalán hogy érzi? Nyalogatja az arcod?) Vagy csak az évek során szisztematikusan leépítik a másik ember önbizalmát.

Például ez is lehet ennek a jele, hogy már saját magadat is megkérdőjelezed, hogy vajon van-e az érzéseidnek létjogosultsága, vagy normális hogy valaki így bánik veled?

Bocsi a kisregényért de nagyon a szívemen viselem a párkapcsolati bántalmazás témát, és szerintem nem szabad az ilyenek felett elsiklani.

Ez a "nem vagyok féltékeny, csak féltelek" könnyen átcsusszan abba, hogy "az már nem igaz, hogy ekkora sor volt a boltban!Hol voltál?" - és azt állítja, megette a fene, hogy valami bajod esett. Még azt sem feltételezi, hogy épeszű felnőtt nő vagy, aki nemcsak tud telefonálni, ha valami gondja van, de netán nem rohanva vásárol.

Féltékeny, de talán manipulatív is, ha ennyire hajlandó vagy a fejed a homokba dugni.

Ez nem féltés, hanem gyakorlatilag már-már a bántalmazás előszobája. Úgy állítja be hogy ő csak "félt" téged, de ezzel próbál manipulálni és kontrollálni hogy úgy öltözködj ahogy azt ő megszabja. Ez után jön majd a "kinek akarsz tetszeni?" meg az ilyenek. Ez az egész egy hatalmas vörös zászló, a bántalmazó kapcsolatok többsége nem úgy alakul ki, hogy a pasi azonnal elkezdi verni a nőt, az ilyen apróságokat kell még csírájában elfojtani.

Sőt nekem ez nem "már-már" bántalmazásnak hangzik, ez a másik szabad akaratának a befolyásolása nagyon brutál érzelmi zsarolással, a helyedben egy másodpercig sem tűrném el. Felnőtt nő vagy, azt hordasz amit csak akarsz, semmi borzalmas dolog nem fog történni attól, hogy jól érzed magad a bőrödben.

És mi az hogy más pasikban nem bízik? Ha odamegy valaki és megpróbál felszedni, lepattintod, nem? Ehhez azért 2 fél kell, hogy "elszedjenek" előle, szóval gyakorlatilag mégiscsak benned nem bízik, hogy hagyod magad elszedni. És attól sem egészséges folyamatosan rettegésben élni, hogy nemtom, megtámadnak az utcán ha "túl szexi" vagy, bár sajnos a statisztikák alapján a macinaciban futókat ugyanakkora eséllyel megtámadják.

Szóval szerintem vagy tedd helyre az embert, vagy gondolkozz el a kapcsolat jövőjén, nekem eléggé összeszorult a gyomrom, ahogy ezt olvastam. Ahogy leírod, kiérződik hogy te sem gondolod hogy ez így rendben van, és igazad van, nagyon nincs rendben.