Ti vesztek valamit a párotoknak karácsonyra? (beszélgetős fórum)

Igen, láttam:)

Akkor az ismereteim jók...

Én még nem tudom. Nyilván valami könyv vagy bélyeg[album] lesz, illetve esetleg még valami, amivel hirtelen megvilágosodok. :)

Nekem viszont nehéz ajándékot adni, mert én is az vagyok, aki megveszi magának. És bár vannak terveim, miket szeretnék még, de azokat is inkább megtartom magamnak, mert én tudok olyan forrásokat, ahol jóval olcsóbban beszerezhetők, megkímélve így a többieket attól, hogy feleslegesen több pénzt adjanak ki érte.

Az ízlésemet meg elég nehéz eltalálni, ritka, ha sikerül. Ettől függetlenül én mindennek szoktam örülni. :)

:) Egy év van rá, hogy a legtitkosabb vágyát kiderítsük a másiknak, nagyon kell figyelni, hogy azt az ember észrevegye.

Ezért nincsenek használati tárgyak vagy fölösleges dolgok ajándékozva. Tiszta vágybeteljesítés az egész.

Nálunk ez annyira hozzá tartozik az ünnephez, mint az adventi közös, családi sütögetések vagy a társasjátékozás. Mi így szeretjük :)

Igazság szerint én rajongok azért a családi hagyományért, hogy életkor szerinti csökkenő sorrendben, együtt bontjuk ki az ajándékokat. Először az apjuk, majd én, majd a legidősebb gyerek, így, sorban. Megtanulják ebből az ajándékozás kultúráját, az elfogadás kultúráját, azt, hogy miben másak az ünnepek, mint a hétköznapok és ez az egy tipikusan ajándékozós ünnep számukra. Nem kaphatok ágyba kávét a férjemtől, mert azt minden nap kapok, tehát mindez független a hétköznapoktól.

És még egy nagyon fontos dolgot megtanulnak: a várakozás izgalmával együtt a késleltetés örömét, hogy már náluk vannak az ajándékok, a közelükben, de még várnak, ötletelnek, miközben örülnek a másik örömének.

Ezt a gyerekek alakították így és nekik is sokat jelet az ünnep ezen része.

A karácsonyi ajándékozás a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézust ajándékokkal halmozták el Betlehemben. A Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között.

No meg persze,ha nem vagyunk vallásosak,vagy nem gyakorljuk a vallást,vagy épp nem vagyunk hithű keresztény emberek,akkor is ajándékozunk..

Egy másik megvilágításban pedig azt mondjuk, hogy nem az ajándék a lényeg....

Leírod miért tartozik a karácsonyhoz az ajándékozás?

Nem így gondoltam:)

Már írtam róla: én utálom a barna színt, mert szerintem azt majd ráérünk hordani úgy 70 évesen:), de a férjemnek tetszik, így ha venne nekem egy barna táskát vagy egy barna csizmát, stb., akkor tuti, hogy nem hordanám, mert szerintem majd ez klassz lenne nyanya koromban, de most nem.

Ha eltalálja, mert hallotta, akkor jó, mert akkor kék táskát vesz és az talán tetszik, mert a formája és mérete is jó, de még ezzel is lehetnek gondok nálam:) Túl nőcis, túl nagy, túl kicsi. Na, én nehéz eset vagyok...

Nagyon béna vagyok táskában, mert csak egy méretet hordok (belefér minden cuccom+1 könyv, de nem lehet túl nagy....

Ha a fiammal szervezkedik akkor jó, mert ő igaz, hogy fiatalabb nálam 22 évvel, de mégis közelebb vagyunk ízlésben egymáshoz...

"A gyereknek el is lehet mondani, hogy én apától ezt meg azt kaptam"

hát ezt majd pár év múlva :D majd talán a felvilágosítás alkalmával

De megint elsiklottál azon, hogy csak egymásnak nem ajándékozunk, ergo a családom többi tagjának, mint nagyik, dédik, nagybácsi, unokatesó van ajándék, szóval szerencsétlen kölyköm nem vadidegenektől lesi el az ajándékozás csínját-bínját.

Másrészt ő mindig készül nekem is, apjának is és másoknak is, van hogy én is segítek kreálni -bár a kézügyességemet tekintve inkább hátráltatom- tehát valahol ebben a lélekpusztító légkörben csak ráragadt valami téveszme az ajándékozás öröméről.

Pont az a lényeg, hogy nehéz rájönni, hogy minek örül a másik, a legtöbb hozzátartozóm tekintetében nekem a: vagy fogalmam sincs róla b: nem tudom megfizetni c: úgyis megvette már magának.

...és jön a szenvedés, hogy akkor mit kéne adni...broáf.

Van korhatáros ajándék? Mármint nagykorúság után :o

Az enyém mikor ad valamit, pl könyv, vagy mikor elkívánom magam, hogy hej be kéne... akkor mindig telibetalál, noha nagyobb a korkülönbség.

De ma is meglepett azzal, hogy eljött melóhelyre, elvitte az autómat gumit cserélni, mert holnap 8:30ra volt időpontunk kollektíve az összes járgányra és tegnap este "sírtam" hogy b+ már szombaton se aludhatok sokáig, így elvitte ma délután külön az enyémet, hogy holnap nyugodtan lustizzak, meg csavarogjak (nekem nem lesz munkanap) és majd ő is főz, így erre sem lesz gondom.

De szerintem délután cserébe sütök neki palacsintát, az a kedvenc "sütije"

Nem, basszus, nem csak karácsonykor, csak akkor is, mert az ajándékozás hozzátartozik a karácsonyhoz, miért pont akkor ne legyen.

A gyereknek el is lehet mondani, hogy én apától ezt meg azt kaptam, ez az én ajándékom, már ha nem tárgyról van szó, ennyire egyszerű.

Pont erről beszéltem, hogy megtanulja a gyerek máshogy is, de az az igazi gáz, ha ezt nem a családból hozza, hanem mondjuk az óvodában döbben rá minderre. Ugyanis vannak dolgok, amiket normál esetben otthon, a szüleitől tanul meg az ember, nem idegenektől.

De basszus ez csak Karácsonykor van így nálatok? Ez határozza meg egy kapcsolat minőségét vagy mi? Azért mert nálunk nincs ez a kényszeres adási/kapási vágy Karácsonykor/szülinapkor még nem jelenti azt, hogy rühelljük egymást. Nem hidegültünk el, gondolunk egymásra, tök apróságokban megnyilvánul ez a mindennapokban mindig, a héten is kaptam egy kis apróságot, csak úgy, minden indok nélkül (az emberem szereti materializálni a szeretetét, én meg inkább megmutatni szeretem de ez mellékvágány). Miért olyan hihetetlen, hogy nálunk nem a naptár diktálja, hogy hűűű mikor kell nagyon egymásra gondolni? Nem ajándékban, meglepetésben mérik a szeretetet, nálunk.

Na meg a másik észrevételem a hsz-aidhoz, hogy ugye nem kell effektíve valamit adni/venni, csak okozzunk meglepetést a párunknak ami az én olvasatomban lehet nem valami tárgy is (bár ezen eseteket általában nem is kívánom a gyerek szeme előtt lezavarni), oké, de ha ez a meglepetés nem materializálódik akkor ugye a gyerek megint nem észleli, hogy apa mennyire szereti anyát Karácsonykor tárgyakban megtestesülve, vagy fogalmazzunk szépen nem látja mekkora öröm az ajándékozás, mert ténylegesen nem kerül semmi átadásra. Másrészt már rég gáz, ha a gyerek annyira ki van szakítva a társadalomból, hogy csak apa és anya viszonyában történő ajándékozásból tanulja az "adni jó" gyakorlatot. Pl ovistársak, cimborák zsúrjain is tanulja/gyakorolja havi min. 1szer hogy készülni, meglepetést okozni jó.

A gyerekem meg gondolom tök kirívó eset, hogy örül, eltelik az ajándékával. Amiből talán látszik az is, hogy az az általad "hangoztatott" túzás miszerint mindig mindent megkap, meg rá van borítva a fél játékbolt itt meg is dőlt.

És egyébként ő tényleg akkora kretén (remélem érzed az élt, mielőtt még azt is hozzámvágod hogy a gyereket se csípem azonfelül hogy bele lehet fosni a kapcsolatomba), hogy elhiszi hogy a nyúl tojja az ajándékot, a Mikulás idő hiányában a kandallón keresztül besurranva tömi tele a csizmát, személyesen csak a nagyobb rendezvényeken lehet vele találkozni és a Jézuska hozza Karácsonykor az ajándékot, de könyörgöm 4,5 éves, vagy a jobb érthetőség kedvéért 54 hó(napo)s.

Mi nem szoktunk egymásnak venni semmit. Ha ő szeretne valamit, akkor megveheti magának, és fordítva. De ezt az év minden egyéb időszakában csináljuk, nincs ünnephez kötve (csak anyagiakhoz). A fiamnak szoktunk venni, de ő levelet ír a Jézuskának minden évben (illetve én írom meg helyette). Ha ő nem lenne, mi nem is tartanánk a karácsonyt szerintem.

Régen családi ünnep volt, de szanaszét költöztünk, így ennyi maradt... :/

Az én férjem szuper ajándékokat szokott venni, csak az a baj, hogy mindig kb. azt tudom elképzelni, hogy kb. 10 év múlva biztos oda lennék érte.

Na ilyenkor észrevehető a 11 év kor különbség...

Már le sem merem írni:)

Nálunk a gyerekek szoktak levelet írni a Jézuskának, Télapónak, hogy mit szeretnének kapni, ezt a levelet természetesen mi postázzuk, így meg lehet nézni a kívánságait, illetve a levelet tovább adjuk, azoknak, akik megkérdezik, hogy mivel lepjék meg x gyereket.

És igen, időnként jókat derülünk a listán:)