Melyik a rosszabb? Kimutatni a haragot, vagy levegőnek nézni, átnézni rajta? (beszélgetés)

Sziasztok!

Él még ez a fórum?

Ugyanebben a témában tettem itt fel egy kérdést én is. De itt te teljesen megfogalmaztad tökéletesen a kérdésemet szóval köszönöm szépen!

2015 óta nem volt itt senki vagy mi?

Tyű....

Szerintem baromi fájdalmas ha levegőnek néznek és úgy csinálnak mintha nem is léteznél.

Ott a pont (y) :)

Es indez mennyi (negativ) energia...

S azt hiszed ettől boldogabbak/nyugodtabbak ?

Nem :)

Épp tegnap olvastam egy érdekes tudományos cikket, melyben le volt írva, hogy valójában a harag és a düh kitombolása nem nyugtat meg. A tombolás hatására dopamin keletkezik az agyban, ami ugye pillanatnyi jóérzést okoz, de ez nem valódi nyugalom.

A nyugalom az, amikor lenyugszol. Lehetőleg még mielőtt kitörnél.

Talán inkább rendezni kellene a megromlott kapcsolatot, mint abba fektetni energiát, hogy miként játszuk meg magunkat. Persze ehhez mindkét fél nyitottsága szükséges.

Ha pedig nem sikerül, szerintem legjobb -még akkor is- természetes módon viselkedni.

Levegőnek nézni !!!

Én anyósomnál alkalmazom mostanába , mert imádta, ha miatta feszült voltam. Nem rég óta alkalmazom a levegőnek nézést :) , de nagyon bevált !

Ha haragszom,akkor haragszom,akár két hétig is,levegőnek nem tudom nézni,mert már a puszta látványa is idegesít,hisz magára haragított:)

Tágabb környezetemben a harag végleges,ha egyszer megharagudtam,akkor már nem tudok többet jópofizni,így kerülöm a társaságát az illetőnek.

Én is irtózom az ordibálástól,de amikor "szépen,nyugodtan,higgadtan" akarnak meggyőzni arról ami nem is úgy van(általában)akkor már azzal felidegesítenek,hogy így viselkednek.

Aranyközépút a leghelyesebb,mindig mást kell alkalmazni személytől helyzettől függően.

Minek kiabálni,csapkodni?

Nem lehet szépen, nyugodtan, higgadtan elmondani a gondolatokat, érzéséket?

Irtózom attól, amikor valakik cigányok módjára ordítoznak egymással.

A férjemmel és családdal (tesó+szülők) kiüvöltözzük magunkat, mindenki tudja a másik álláspontját, kijön a feszültség, egy óra múlva már mintha mi se történt volna, ugyanúgy megy minden, mint előtte normálisan szólunk egymáshoz, stb.

De Anyósom az nem ilyen - együtt élünk - nem veszekszik, csak sír, megsértődik, ne kiabáljunk, nem mondja el, amit gondol, nem mondja el, mi a baja, csak látom, h dohog magában, ha rákérdezek, 2 válasz: - Semmi. Vagy: - Neked azt tudni kéne. - És nem, az esetek 90%-ában pontosan nem tudom, h mi a baja. Na, ezzel engem megőrjít. Ja, és egy-egy ilyen veszekedés alkalmával megsértődik, és napokig legszívesebben nem szólna hozzánk. De mivel én nem vagyok haragtartó, meg én így nem tudok élni, én másnap már ugyanúgy viselkedem vele, mintha semmi sem lenne. A férjemnek is mondtam, h ne kerdezgesse folyton az anyját, h - Meg vagy sértődve? Mi a baj? Anya ne hisztizz... stb. mert annál jobban rájátszik. És ez bevált, régebben akár 3-4 nap is volt, h nem szóltunk egymáshoz (engem ez megőrjített), mióta ezt a taktikát használjuk, másnap délutánra minden rendben. Anyós is visszamegy normálisba.

Az attól függ, hogy akarod-e rendezni a felmerült problémát az illetővel. Ha nem, és teljesen mindegy, hogy ő mit gondol ezután, akkor én jól beolvasnék nek, belenevetve az arcába és faképnél hagyva. Ezután rágódjon rajta, ha akar és átnéznék utána rajta.

Ha viszont szeretném tisztázni a dolgokat, akkor igenis kimutatom a nemtetszésem vagy haragom és ezt meg is mondom. A dolog ezután is kétesélyes, mert vagy meg tudjuk beszélni és rendezni vagy nem. De látnia kell, hogy ami történt az nem közömbös nekem. Tehát valósággal kiprovokálom a megbeszélést. Ha ezután sem tudunk zöldágra vergődni, akkor kész és levegőnek nézem.

ha kimutatod a haragod, ha kiabálsz, ha elmondod, mi bánt, az neki rossz, de neked jó.

(az elfojtás nem egészséges!)

ha levegőnek nézed, az mindkettőtöknek rossz.

válassz!