Nem tudom kimutatni! :( (beszélgetés)

Én is voltam ilyen. Gondold végig, miért nem hívod, miért nem keresed? Milyen érzések vannak emögött?

Ezt az érzést mi táplálja?

Azaz mi van a félelmeid mögött? Félsz, hogy nem vagy elég szerethető, hogy elveszíted, ha kimutatod a félelmeid? Esetleg volt már korábban -akár gyerekkorban -hogy az érzések kimutatásakor csalódás ért?

Nehéz lecke ez, de ha megcsinálod, sokkal könnyebb dolgod lesz és jobban megismered magad.

Közben ér sírni :)

Ne pánikolj !

Ha elúszik a dolog akkor elúszik.

Mert ,ha nem érzed azt ,hogy lehetsz olyan ,amilyen most vagy,,akkor amúgy is megette a fene az egészet.

De miért félsz felhívni őt? Nincs abban semmi, hidd el. :)

Egyébként én is eléggé nyuszi vagyok az ilyen dolgokban, de ha a srác ennyire érdeklődik irántad, szerintem át kellene lépned a korlátaidat. Örülni fog neki/neked. :)

Felhívhatod vmi mással is, mint a randirahívás. Ha pl meg van beszélve egy találkozó, akkor rákérdezhetsz a részletekre (pl ha piknikezni mentek, milyen bort vigyél, ilyesmik).

És azzal, hogy vágysz vkinek a társaságára, még nem szolgáltatod magad ki neki, hiszen meg tudsz lenni nélküle is, csak nem akarsz. :) És bármikor mondhatsz nemet, bármikor tehetsz 1 lépést vissza.

Csak okosan! Sok sikert! :)

Szerintem attól, hogy te hívod fel őt, még nem fogod magad kiszolgáltatni.

A pasi is úgy érzi, hogy "passzív" vagy? Mert ha nem, akkor viszont nincs miről beszélni :)

Ettől tartok én is!

Kb. a 10. ilyennél tartunk!

Megsimertem valakit, sokat íhv, keres.

Nagyon várom mindig és nagyon örülök neki, de én magamtól nem keresem őt sosem. Soha nem hívm fel, hogy hiányzik, hogy jó lenne találkozni, látni. Pedig jó lenne. :(

Mindig megvárom míg keres...nem tudom meddig lesz jó ez a passzív hozzáállás ami csak látszólag passzív és azért teszem, hogy "ne szolgáltassam" ki magam azzal, hogy én keresem és én is vágyom rá!

Vajon meddig működhet ez így, ha csak az egyik "teper" a másik után? Volt valakinek hasonló érzése vagy ismerőse aki hasonló volt?