Meixner Ildikó: játékház Ismeri valaki? (tudásbázis)

Sziasztok!

Nálunk is van olyan első osztály, ahol ebből a könyvből tanulnak a gyerekek - szerencsére az idén már kettő.

Csak néhány halk megjegyzésem lenne:

Nem mindig a tanítók a birkák. Sajnos nagyon sok iskolában meg sem kérdezik őket, hogy milyen könyvből szeretnék tanítani a gyerekeket. Azt a kiadót választják, amelyik a legtöbb kedvezményt, vagy juttatást nyújtja. Nem, nem a tanítók, hanem a vezetés.

A Meixner-módszer már az első napokban elkezdi a betűk tanítását, az írás tanítás az, ami késleltetett. Természetesen nagy hangsúlyt fektet a készségek fejlesztésére, és ezt nem is hagyja abba a 6. hét végén, mint a legtöbb más módszer. Ennek ellenére ez sem csodaszer. Itt is előfordulhat, hogy egy gyerek nehezebben boldogul, fokozott segítségre, netán fejlesztésre van szüksége.

Wencus, a fiad még nagyon sokat fejlődhet, mire iskolába kerül! Az azonban biztos, hogy ha te ennyi szorongással várod az iskolát, akkor neki nagyon nehéz lesz. Azt sem értem, hogy mit jelent az, hogy sokat gyakoroltok otthon. Mit? Ha jól olvastam mindent, akkor a kisfiad még ovis. Neki most az a legfontosabb, hogy sokat játsszon, sokat legyen veled, és nem az, hogy "tanuljon".

Elnézést a hosszú irományért. Tanítottam enyhe fokon értelmi fogyatékosokat ebből a könyvből, több éven át. Dolgoztam fejlesztő pedagógusként is. Most egyszerű napközis nevelő vagyok, az elsőseim (többségi, "normál" osztály) ebből a könyvből tanulnak.

Én mindig azt szoktam mondani a tanítóknak,hogy képzelje el,hogy neki kéne heti 3db hieroglifát megtanulnia. És még így is előnnyel indul, hiszen jól hallja a hangokat, ismeri a betűtanulás és az olvasás technikáját, és nem egy 6-7 éves gyerek. Bólogatnak,hogy igen, de pont, semmi változás. A másik halálom mikor a tanító néni azt hiszi,hogy a fejlesztés azért van,hogy a gyerek ott csinálja meg a házit, amivel elcsúszott órán, tanulja a verset. Nem. Nálam sokszor előfordul,hogy az első félévben a gyerek egy betűt nem olvas, sőt. Ha én minden elcsúszott betűt reedukálnék, akkor csak kapkodnám a fejem és sehol nem lennénk.

Komolyan mondom,hogy én még egy rendkívül jó szemléletű tantestülettel dolgozom,de néha már van,hogy feladom és bólogatok a tanítónak, aztán meg csinálom amit akarok.

Ha már ilyen téma,akkor pl érdekes,hogy örülni sem tudnak. Kislány akivel 3 évig vettük az ABC-t tőmondatokat olvas nekem,mert végre a nyár alatt nem mosták ki a buksiját és nem felejtett el mindent, tanító nénihez hiába mentem örülve, közölte,hogy hát szomorú, hogy még csak ennyit tud. Még csak halványan sem jelenik meg az,hogy mindenkit önmagához mérjünk.

Na, sokat lehetne erről beszélni,de a helyzet változatlan marad majd.

tudod, az az érdekes, hogy sorozatos panaszokat hallok a tanítóktóól a gyerekek nagy részére, hogy nem tud térben -síkban tájékozódni, nem hallja a hangok sorrendjét, nem képes a zöngés-zöngétlen megkülönböztetésére, nem tud mondatot alkotni, semmi alapjuk nincs, stb....

aztán meg jó magasról tesznek a szakmaiságra és a nulla alapokra elkezdenek betűt tanítani a második héten, lehetőleg heti 2-3 db-ot

mikor rögzül????? keverni fogja, elfelejti, rosszul rögzül a fejében, a tanító meg folytatja a sopánkodást, szalad a logopédushoz, fejlesztőhöz,hogy jaj, diszlexiás biztos a fél osztály, vagy korrep. órákat tart, ahol tantárgyi felzárkóztatást végez, még véletlenül se az alap-részképességeket próbálja javítani. Mindegy az, hogy a gyerek nem hallja ki a hangot a szóból, nem érzékeli a hangsorrendet, akkor is a(pl.) "GY" betűt próbálja a gyerek fejébe beleverni.....

Nincs jó véleményem a tanítók hozzáállásáról, mert a sopánkodás megy csak....utána se néznek, melyik módszer, milyen tempóval, tematikával lenne üdvözítő.

Kompetencialapú oktatás??

Akkor lesz bármihez is kompetenciája a gyereknek, ha megtanul olvasni meg számolni. Ha ez nem stabil és használható tudás, akkor soha, semmihez nem lesz kompetenciája a gyereknek.

Az én véleményem: az első osztály legvégére kell megtanítani a betűket, sok mesét olvastatni velük és nagyon sokat beszéltetni, mert legtöbben fogalmazni alig bírnak .

Ha birkák vagyunk, bégessünk - mondtam a múltkor egy értekezleten, amikor a pedagógus testület meg se akart moccanni, csak nyavalygott.

Nem tudom, mégis miről maradnának le ezek a gyerekek, ha év végére tanulnák meg a betűvetést!

Egy tanéven keresztül rögzülhetne minden. Ki vesztene ezzel?

Nem értem a tanítókat.......

sajnos

egy kis propaganda kéne, megmozdulás a pedagógusok részéről.

Más ugyanis nem intézi el helyettük. Továbbképzés, vagy csak egy lelkes logopédus előadása a módszerről....csak ötlet és akarat kell, hogy bevezessék és utána kevesebbet sopánkodnának a részképességzavaros meg olvasástechnikai problémás gyerekek miatt

olvasástanuláshoz jó, de csak úgy, ha ismeri a pedagógus a módszert.

És egyedül ez nem elég. Kell hozzá a Gósy Mária Beszédpercepciós modulok c. könyve és lehetőség szerint mozgásterápia , pl. Alapozó Terápia vagy TSMT

Komplexen lehet felvenni a harcot a tanulási zavarokkal, különben nem lesz elég megnyugtató a haladásés a többi gyerekhez és a tananyaghoz képest egyre nagyobb lesz a lemaradás.

Szóval mag a könyv jó, ha már olvas a gyerek, akkor érdemes az Adorján Katalin féle Gyakorlóanyagot (az első kötet a zöld), ez szószedeteket tartalmaz egy-egy betű begyakorlásához ill. az olvasásban-írásban cserélt betűk differenciálásához

Ez Meixner Ildikó dislexia-prevenciós programjának tankönyve. Tanító néniként nagyon jónak tartom. És nem csak a dislexiás gyerekeknek, hanem bárkinek.

De mivel nagyon drága, a mi sulinkban csak könyvtári példány van. Az olvasástanulással nehezebben haladóknak, vagy dislexiás gyerekeknek szoktuk kihozni, és differenciált óravezetéssel oldjuk meg, hogy végül mindenki megtanul olvasni. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. Csak javasolni tudom.

Szia!

Az én fiam ebből tanult, szépen olvas-na ha többet gyakorolna. Ahogy első 3/4 évekor olvasott ott leragadtunk. A diszlexiáról nem tudok nyilatkozni... De szerintem jó könyv. A tanító nénik véleménye is ez.