Méhszáj-elégtelenség: Az én történetem

Azért gondoltam, hogy leírom történetemet, mert nekem is sokat segített és segít, ha más hasonló helyzetben lévő tapasztalatait olvashattam, olvashatom.

Szóval... 6 évvel ezelőtt házasodtunk össze a férjemmel, már akkor gondolkodtunk a babán, de nem gondoltuk, hogy ennyire nehezen fog menni. Mivel már ekkor voltak gondjaim egyből felkerestem egy nagyon jó orvost, aki elsőként diagnosztizálta nálam a PCOS-t, azaz a policisztás ovárium szindrómát. Erről már túl sokat nem írnék, mivel hál'istennek sok minden található róla a neten.

Amint rendbe hozta kicsit a hormonháztartásomat, clostylbegit szedését javasolta. Szerencsére a két hónap próbálkozás után teherbe estem. Nem lehet leírni azt az örömet, amit akkor éreztünk. Apróbb problémák ellenére rendben ment minden a 18. hétig. Amikor is épp nagybevásárlás közben éreztem, hogy valami nem stimmel. Fáradt voltam és olyan furcsa érzés volt bennem. Nem fájt semmim, csak olyan furcsa volt. A kasszánál állva én kimentem a mosdóba, mivel nem bírtam. Aki volt már terhes, az tudja, hogy ilyenkor a vizeletinger "kicsit" megsokszorozódik. De ami ez után történt, azt nem kívánom senkinek. Mintha kiszakadt volna belőlem valami, annyi víz folyt ki. Nagyon megijedtem, alig tudtam kitántorogni a mosdóból. Kiérve meglátott egy biztonsági őr, aki készségesen a segítségemre sietett, majd szól egyből a férjemnek és leültetett. A hangosbemondóba kerestek orvost. Egy fiatal orvos állt előttem pár percen belül. Elmondtam, hogy gyermeket várok és mi történt, de ott sokat segíteni nem tudott, csak, hogy menjek kórházba és hívjam az orvosomat, de látszott rajta, hogy sok jóra nem számolhatok. Egyből siettünk a kórházba ahol azonnal a szülőszobára vittek. Nagyon rendesek voltak az ügyeletes orvosok. Mindannyian körbefogtak, úgy vizsgáltak. Közölték, hogy sajnos elfolyt a magzatvíz és a baba bal lába már a hüvelyben látható. Azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, leírni nem lehet. Szerencsére altatásban, kivették a babát és "kitakarítottak". Másnap este haza is engedtek. 2 hét után meglettek a szövettani eredmények, hogy egészséges 18. hétnek megfelelő fejlettségű kislány volt. (A nemét addig nem tudtuk, de nagyon kislányt szerettünk volna). A vetélés okát nem tudják. Az orvosom azt mondta, hogy ilyen sajnos előfordul. Fél évet várjunk és próbálkozhatunk újra.

Fél év eltelte után ismét clostylbegit segítségével egyből az első hónapban teherbe estem. Félelemmel vegyes örömmel közöltem a férjemmel a hírt. Nem mertünk őszintén örülni, de betöltöttem a 12. hetet és rendben volt minden. Kezdtünk megnyugodni mind a ketten és a 17. hétben járva 4D ultrahangra mentünk. Közölték, hogy ismét kislányt várunk, rendben van vele minden, de a méhszájam nagyon rövid, szóljak az orvosomnak! Másnap egyből időpontot kértem és mentem. A körzeti orvos szerint még teljesen normális volt, ne aggódjak, szedjem a Magne B6-ot. Ekkor már táppénzen voltam. Sokat pihentem, de a 20. héten egy este arra keltem fel, hogy vérzek. Nagyon megijedtem. Azonnal mentőt hívtunk. A kórházba érve közölték, hogy a külső méhszájam teljesen nyitva és a belső is nyílik. Péntek éjszaka volt, úgyhogy sok mindent nem csináltak. Vénásan kaptam a magnéziumot és az ügyeletes orvos óránként rám nézett. Másnapra jobban lettem. Hétfőn reggel az osztályos orvos konzultációt hívott össze, közölték, hogy csak a méhszájzáró műtét segíthet rajtunk, de így is kevés az esélyünk, mivel nagyon nyitva vagyok és a burok a hüvelybe boltosul. Belementem a műtétbe, ami végül is sikeres lett. Közölték, hogy szigorú fekvés (csak mosódba és fürdeni kelhettem fel), haza nem engedhetnek. Három hét kórházban lét után, testileg lelkileg meggyötörve, mivel influenza járvány miatt a férjem is csak nővérváltás idején öt percre tudott bejönni, a saját orvosom meg sajnos nem ebben a kórházban dolgozott, így persze kicsit magamra is voltam hagyva, egy vasárnap délután szóltam a nővérkének, hogy egyre jobban fáj a derekam, valami nem stimmel. Sokat tenni nem tudott, az orvosok a szülő szobán, ha lesz ideje, valamelyik majd lejön. Persze nem jött. Pár óra után ismét erősen vérezni kezdtem. A nővérke felvitetett a szülőszobára. Sajnos beindult a szülés és már nem tudták megállítani, pedig tényleg megpróbáltak mindent. Egy orvosi "osztag" bevonult hozzám és felkészített mindenre. Közölték, hogy nem sok esélye van, hogy élve szülessen, de ha mégis, akkor megtesznek mindent. Másfél napos vajúdás után 23 hetesen 510 grammal megszületett a kislányunk Dórika. Bennem a szomorúság, az idegesség, az aggódás és persze öröm érzése vegyült. Nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. Még a szülőszobán megkeresett Dórika orvosa és felkészített mindenre. Elmondta, hogy mire számítsunk. Nagyon féltem. Extrém koraszülöttként minden veszély, ami lehetséges, fent állt. De azt mondta, hogy a legkritikusabb az első 72 óra. Ha azt túléljük, utána sincs nyugalom, de akkor már reménykedhetünk... Onnantól, hogy leengedtek osztályra csak akkor jöttem ki a csecsemő intenzívről, amikor már muszáj volt. Bármilyen picike is, de gyönyörű volt. Tiszta apja :D. Három nap után viszont hazaküldtek. A gyerekorvossal megbeszéltük, hogy bármikor bent lehetek a babócámnál, de most még sokat nem tehetünk, várunk. Este a férjemmel még visszamentünk hozzá, nagyon nehéz volt otthagyni. Iszonyatosan fájt. Mintha egy részemet szakították volna ki... Este 10 óra után telefonált az ügyeletes orvos, hogy sajnos kétoldali agyvérzést kapott Dorcika és már nem tudtak neki segíteni. Azt a fájdalmat, amit akkor éreztünk szavakkal megfogalmazni nem lehet...

Azóta lassan két év telt el. Engem többször műtöttek. Mivel szülés előtt a varratokat kiszedni már nem tudták, így teljesen szétszakadt a méhszájam. Ahogy az orvos fogalmazott, úgy néz ki, mint egy kislány fodros szoknyája. Orvost váltottam. Olyat kerestem, aki ebben a kórházban dolgozik. Nagyon megbízok benne. Mindent megtett azért, hogy rendbe hozza a károkat. Időközben rossz rákszűrés miatt csonkolni kellett a méhszájat. Persze ez jól jött a méhszáj-elégtelenség mellé. Viszont próbálta a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. Azt mondta, hogy egy következő terhesség során a hegesedés miatt hátha nem nyílik annyira könnyen. Kb. három hónapja próbálkozhatunk, persze clostylbegit segítségével. Úgy néz ki talán most sikerült. Még nem merem biztosra mondani, mivel csak holnap kérek időpontot az orvoshoz és jövő héten szeretnék menni hozzá. Hátha... Félek, de várom is. Most már legalább tudjuk, hogy méhszáj-elégtelenségem van. Hetente néznek majd és ha ne adj Isten megint nyílnék azonnal összevarrnak, feltéve, ha tényleg terhes vagyok... Nagyon reménykedem.

Ennyi az én történetem "röviden" eddig. De folytatom. Hátha most sikerül és reményt adhatok másoknak is.