Amniocentézis 2
#terhesség #terhesgondozás #várandósság #9 hónap #trimeszter #komplikáció #probléma #szűrés #vizsgálat
Mivel az első gyermekünk down-szindrómával született nem volt kérdés, hogy utána minden terhességemnél megcsináltatjuk az amniocentézist még akkor is ha 1 % a vetélési kockázat. 2012 áprilisában ismét pozitívat teszteltem.
Már a terhesség elején bejelentkeztem Pécsre a 12 hetes ultrahangra és genetikai tanácsadásra. El is jött az idő. Az ultrahangon minden rendben volt. Down-szindrómára utaló jelet nem találtak. Orrcsont ábrázolódott, nyaki redő normális (1,4 mm). A genetikus (most másik orvossal beszéltünk), mint egy robot felvázolta a lehetőségeinket. Azt mondta, hogy mivel minket kivizsgáltak és egészségesek vagyunk, így a kisfiunk csak véletlen lett down-szindrómás és az ismétlődés esélye nagyon kicsi. Már előre megbeszéltük a férjemmel, hogy ismét beváljuk ezt a kockázatot és alávetem magam a beavatkozásnak. Persze megint gondoltunk arra is, hogy mi van ha egészséges a baba, de a beavatkozás miatt elvetélek vagy mi van ha beteg és meg kell szakítani a terhességet, de mindezek ellenére így döntöttünk, mert még egyszer azt sem tudtuk volna végigcsinálni amit a kisfiunkkal! Meg is kaptuk az időpontot. Ismét 16 hetesen reggel 8 és 9 között kellett jelentkezni a betegfelvételen. Felvették az adatokat, majd felmentünk az osztályra, átöltöztem és vártunk. Most már külön kórtermek voltak 1 napos ellátás esetére. Négyen voltunk egy szobában és aznap 5 kismamán végezték el az amniocentézist. 10 óra után lehívtak minket a földszintre. Engem hívtak be először. Megnézték ultrahanggal a babát és vártunk az orvosra, hogy jöjjön szúrni. Addig 2 külföldi tanulónak magyarázta a másik orvos, hogy mit látnak az ultrahangon. Pár perc múlva odaért az is akire vártunk, lefertőtlenítették a hasamat, majd szúrt. Sajnos a lepény mellső fali volt, így át kellett szúrni. Az orvos nem látta a tű végét az ultrahangon, ezért össze-vissza forgatta bennem. Egészen eddig a monitort néztem, hogy a kisfiam nem-e megy közel a tűhöz, de ekkor már le kellett néznem, hogy mit csinál. Eléggé megrémültem! Végül sikerült kiszívni a magzatvizet, viszont amikor kihúzta a tűt látszott az ultrahangon ahogy folyik be a vér a lepényből a babához! Ez elég mély nyomot hagyott bennem! A magzatvíz is véres volt, de azt mondták, hogy ez nem probléma és a vetélés kockázata sem nagyobb! Leragasztották a szúrás helyét, majd meg kellett néznünk, hogy a kémcsőre valóban ráírták a nevemet és mondták, hogy üljek 15 percet a folyosón és felmehetünk a szobába. Így is tettem! A férjem most is ott lehetett mellettem, ami nekem nagyon fontos volt! Hozzáteszem, hogy a férjemen kívül most sem jutott senkinek az eszébe, hogy felsegítsen az ágyról… Szóval összevetve az előző amniocentézissel ez sokkal fájdalmasabb és rosszabb élmény volt, pedig azt hittem már tudom, hogy mire számíthatok… Délután megkaptuk a zárójelentést és 2 hét múlva hívtak vissza ultrahangra. A genetikus azt mondta, hogyha addigra nem jön meg az eredmény postán akkor majd itt megtudjuk. Örültem is nagyon! A beavatkozást követő 3 hét nem volt egyszerű, pláne egy 15 hónapos kislány mellett, de volt segítségem. A 18 hetes ultrahangon minden rendben volt. Persze 2 hét múlva nem tudták megmondani az eredményt és a genetikus mentegetőzött, hogy nem tudja ki adott ilyen koránra időpontot, mert csak 3 hét múlva szokták visszahívni az embereket. Erre, pedig ez nem vall rám, közöltem vele, hogy ő volt és ha már így alakult akkor legalább telefonáljon egyet, hátha van eredmény, de ő azt mondta, hogy már megtette és még nincsen… Még szerencse, hogy az asszisztens nagyon kedves volt és annak ellenére, hogy telefonon nem adnak felvilágosítást, ő adott egy telefonszámot amin érdeklődhetek, ha nem jönne meg az eredmény időben. Ez hétfői napon volt, de szerencsére az eredmény még azon a héten pénteken megjött. Magzatvíz AFP: 1,28 MOM. 46 XY, szóval minden rendben! Decemberre várjuk egészséges kisfiunkat!
Írta: zsezse88, 2012. december 19. 09:08
Fórumozz a témáról: Amniocentézis 2 fórum (eddig 7 hozzászólás)