Megvezetett boldogság... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megvezetett boldogság...
Az én előző párom (8évig tartott) állandóan keresgélt vadászgatott a neten. Mosolyszünet esetén mindig volt másik nője, sőt 2szer össze is költözött 1-1-el. Majd mindig visszakönyörögte magát. Előtte én majd 18 évig egyedül voltam a gyerekeimmel. Mikor vele találkoztam, rögtön beleszerettem. Részemről szerelem volt első látásra. Ebbe lehet szerepet játszott az én hosszú pártalanságom is. Még most sem vagyok teljesen túl a történteken. A vége akkor lett, amikor hosszas betegsége után azzal voltam „kifizetve” (pedig nem kértem fizetést, hisz természetes volt nekem, hogy mellette legyek), hogy nekem csak egy bizonyos testrésze jár. Még a levelező „barátai” is megrökönyödtek ezen a hozzáállásán. Már megpróbáltam kiirkálni magamból, de nem segít semmi.
A mostani barátomat a barátja tette fel a netre és úgy ismertem meg (mert neki nincs türelme a számítógéphez) ez volt 2010.október közepén. Tavaly többször kértem, hogy töröltesse le a keresést. Mindig azt mondta nem érdekes, mert úgysem érdekli senki csak én. Erre 2011.júniusában felhív az ott megadott számról, hogy volt ekkor meg akkor egy megkeresése erről a számról (gondolom az lehetett, hogy nem tudtam elérni és végighívogattam az elérhetőségeit.). Még a telefonszámomat sem ismerte meg. Újfent közöltem, hogy töröltesse le magát mert így nem sok jövőt jósolok nekünk az előzőek miatt. Nem óhajtom ugyanazt még egyszer végigcsinálni. Most itt tartunk.
Aki erre hajlamos azt hiszi, hogy az internet az ő szórakozására van (itt rossz értelemben) és nem gondol bele abba, hogy a vonal másik végén esetleg olyan valaki van aki komolyan gondolja, nem csak játszik, szórakozgat.
Tisztelt Hölgyek és Urak!
Akinek inge vegye fel és vonja le a megfelelő konzekvenciákat. A net ennél sokkal de sokkal többre használható.
Sziasztok,
Végigolvastam a topicot. Bár már nem aktuális, hiszen babu már döntött. Kérdés jól vagy rosszul, de ezt majd az idő eldönti.
Én a többséggel értek egyet, kutyából nem lesz szalonna. Tisztelet a kivételnek, bár én olyannal még nem találkoztam. Ha vki egyszer hazudik, legközelebb is fog (az tulajdonképpen mindegy miben és miért), aki másfelé kacsingat annak oka van, és nem fogja abbahagyni, max egy kis ideig szünetelteti.
Lehet velem van a baj (és még sok másunkkal), de ha egyszer a bizalom elszállt, azt nem lehet visszaállítani, mert bármit is mondunk a kétség és a tüske örökre ottmarad.
Ennek ellenére kívánok minden jót babu-nak, hátha ő megtalálta a kivételt.
Kedves babu222...nem is tudok mit mondani,olvasva a sztoridat, mintha a saját történetem lenne,legalábbis a netes társkereső, a magyarázkodások, a jeggyűrű...kicsi nyugi, a féltékenység persze bennem, és a kutakodás, és persze aki keres az talál, társkeresőn aktívan, csak unaloműzés, mondja ő.én meg már untam a helyzetet, nem vagyok hárpia, nem vagyok elmebeteg,hogy féltékenykedjek (jut eszembe, féltékeny e az,aki nem alaptalanul teszi??) no szóval besokkaltam,kidobtam, gyűrűt majd eladom kocsmapénznek :) fáj a szívem, ő meg egy hetet várt, 4nappal szakítás után kapcsolatban és ott vigyorog egy másik nővel a közös képükön.lehet a te párod nem ilyen, de az én exem is mindent ígért...
az ember szereti elhinni,hogy szeretik...de ezek szavak. mikor kivágtam mint macskát szarni, előtte leültem és elővettem az igencsak megkopott jobbik eszem..ennyi jóra ennyi rossz jut a kapcsolatban és még hol van a vége? igen, elvett volna...és folyamatosan megcsalt volna..
az egyedüllétnél van rosszabb is,egy kibaszott szar házasság.
én remélem hogy a te pasid nem olyan mint az én exem márcsak a pici baba miatt sem..és kívánok minden jót!
én most keresem az igazi férfit,ha van olyan
Sziasztok!
Babu22! Ne várj tovább! Nem azért beszélek, mert könnyen jár a szám, hanem mert az én párom is ugyanilyen, egyszer már megbocsájtottam, aztán lett egy kisgyermekünk, aki most 3 éves lesz. És hónapja ismét kiderült, hogy végig félrekeffentett, társkeresőzött...Most ott tartok, hogy itt vagyok egy kisgyerekkel, a páromat szeretem, de sosem fogok benne megbízni, és lehet, hogy szeretni sem tudom már úgy, mint régen..Hiába akar megváltozni, azt mondják, az iylen ember nem változik!!! Neked még nem késő lépni!!!
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nehogy hozzá menj....még. Várjál. Tudom, az ilyen döntést (hogy visszafogadtad) valami komollyal alá is kell támasztani. Esküvő. Hiszen akkor mindenki láthatja, te jól döntöttél.
Ne tedd.
Kedves babu222.
A látás helyett a vakságot választottad. Gratulálok. Mit beszéltetek meg egyáltalán? Azt hiszed mert elvesz változik majd valami? Gondolod?
Semmi sem. Esküdözött, hogy nem feküdt le vele. És ha igen?
1. Soha nem mondaná meg, csak, ha kiderülne. De akkor azt mondaná, hogy oké, de csak egyszer és nem is volt jó. Megkérdezted miért csinálta? Mit keresett ott, vagy máshol ami otthon nincsen? És, ha megkérdezted mit mondott? A gyűrű erőt adott...
Hűha. Megvan a biztosíték ugye? Na és a gyerek meg a házasság. Akkor már tuti nem fut el. Nem csal meg.
Ezt komolyan gondolod? Rendeződni látszanak a dolgok? Látszanak. Most akkor rendeződnek, vagy csak látszanak. Mit akarsz élni? Boldog életet vagy csak annak látszót? Ha homokba dugod a fejed, attól még a dolgok nem változnak. Csak nem veszel róla tudomást, mert az a nehezebb út.
Szerinted, ha valaki megcsalja a párját, vagy randevúzik, flörtöl mással akkor azt miért teszi? És ha lebukik és fűt fát megígér, hogy soha többet, de az ok nem szűnik meg szerinted nem fog újra megtörténni. Tudod milyen szar egy válás, mikor ott a két gyerek, a ház és a szar élet? Vagy majd nem lesz válás, mert ugye a gyerekek. Miattuk nem lehet válni.
Így mész bele egy házasságba? Gratulálok. Láttam már ilyet. Házasodás után már egy hónappal csalta az egyik a másikat. Két év múlva ki is derült. Harmadik évben válás.
Találó a cikkednek a címe. Megvezetett boldogság. Te magadat vezeted meg. Persze meg kell magyarázni, hogy a könyörgésre visszafogadtad. Majd, ha megkérdezed tőle, hogy mi az ami rossz benned, mi az ami miatt máshová menekült... és ha... netán még őszintén meg is mondja(az előzmények alapján kötve hiszem) akkor még ott vagy te, akinek el kell fogadnod, hogy rossz vagy, valamiben rossz, ez a te hibád(is). És itt van a buktató. Sokan azért nem forszírozzák ezt, mert rettegnek attól, amit esetleg hallani fognak. Pedig legbelül pontosan tudják, hogy miről is van szó. De ha valaki kimondaná...fúúúú de rossz lenne. Így élünk tovább hazugságban, a saját hazugságunkban. És akkor és ott fog majd megcsalni, amikor csak alkalma lesz rá. És ebben nagy szereped van neked is. Ez sima ügy, borítékolva van, teljesen sablonos eset.
Esetleg lehetnél sunyi és közösségi portálon, vagy ki tudja hol van még regisztrálva az ember, megpróbálhatnád behúzni a csőbe. Mondjuk egy csinos barátnőd segítségével. De csak óvatosan, mert ő most nagyon figyel. De ha nem érez veszélyt, gyűrű ide, gyűrű oda, esküvő ide, esküvő oda meg fogja próbálni. Mert eddig mindent megúszott...
De ez is teljesen sablonos. Sok sikert és boldogságot kívánok.
Nos....talán tanulság, talán nem, de azért leirom. Majd két évig voltam együtt egy férfival, a kapcsolatunk a távolság miatt inkább volt nevezhető viszonynak, mint kapcsolatnak. A szitu hasonló. Már négy hónap után tudtam, hogy neten, smsben, emailban más lányokkal flörtölget. Eleinte szépen, beszélgetve próbáltam kérdőre vonni, persze mindig esküdözött, hogy csak engem szeret és nem nyúlna más nőhöz, ezek a dolgai csak olyan agancscsapkodások. Nem értettem. Sosem volt rám panasz egy kapcsolatban sem, utólag sem. Sőt, még utólag is azt mondták, hogy eszükbe nem jutott más nővel kezdeni, mert olyan volt, mintha három nő volnék egy személyben. Igy nem tudtam, hogy ennek az egynek, épp ennek miért nem vagyok én elég..miért nem csak nekem csapkodja az agancsokat, ahogyan ő fogalmazott. Szép lassan az önértékelésem a nulla alá került, kevésnek, és semminek tartottam magam, hárpiává váltam, hisztiztem, ellenőriztem, számon kértem..stb. Tehát azon tipikussá váltam, akitől jobb menekülni..ráadásul biztos voltam benne, hogy az előzőek hazudnak. Kétszer otthagyott. Egyszer én könyörögtem vissza magam, de igazi megalázó módon, majd egyszer három hónapnyi szünet után ő jelentkezett, hogy nem tudja miért volt ilyen ostoba...visszafogadtam. Feltételekkel. Aztán persze egyből alkudozni akart és amikor azt mondtam, hogy nem vagyok én hülye sem senki, hogy megmondjam mit lehet és mit nem, és olyan helyzetben sem vagyunk a történtek után, hogy legyen kedvem alkudozni. Azt mondtam hagyjuk az egészet. És akkor megszünt az alku, mindenbe beleegyezett csak fogadjam vissza. Néhány hétig ellenőriztem, majd leálltam róla, mert azt gondoltam csoda történt. Észrevehette a változást, mert újra elkezdte, persze még óvatosabban, és persze titokban. Három hónap után teljesen véletlenül bukott le, valami badar beszólással ha jól emlékszem. Volt megint kiakadás, hiszti, orditás a részemről...részéről meg sűrű bocsánatkérés. ezek után még pontosan 19 napot voltam vele, majd úgy eltűntem, mint szürke szamár a ködben...megérkezett a lelkembe vagy az agyamba a kiábrándultság és a közömbösség.
Rá fél évre ismertem meg a férfit, akit szeretek, és akivel azóta is együtt vagyok. Taktikát váltottam. Néhány nap, asszem pontosan négy nap alatt megismerte, hogy milyen is vagyok...már a normális énem. De bennem akkor csendben büffentek fel a múlt dolgai, igy fogtam magam és leültem vele beszélgetni. Elmondtam neki, hogy tulajdonképp valami okból kifolyólag én egy hárpia vagyok, az, amit most lát és tapasztal, az a személyiség valahol mélyen él bennem, mert vmi miatt mélyre került...stbstb. És őszintén elmondtam, hogy nekem mi nem fér bele, a szokásos dolgokon kivül egy kapcsolatba. Valami hihetetlen módon megértette, sőt még túlzásokba is esett, cserébe pedig elmondta neki mi nem fér bele, és kölcsönösen tartjuk magunkat ehhez, ami igazából még csak nehezünkre sem esik, mert semmi olyasmiről nincsen szó, ami a normális életet befolyásolná. Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim, nem féltem, hogy az igéretek csak szavak, és hogy nem rezzentem össze ha véletlenül smst kapott, hogy jajj istenem vajon ki küldte, nem mondom, hogy nem ellenőriztem, nem mondom, hogy nem hárpiáskodtam, amikor a félelem a felszinre tört, de mindig mindent megbeszéltünk. Mindig azt mondta, hogy rám neki végtelen ideje van és türelme, igy ha kell egy milliószor is elmondja...stb..És igy szépen lassan leküzdöttem a félelmeimet. Szerintem mindenkinek megvan a párja, igy a helyedben én nem ragadnék le ennél a férfinál.És aki egyszer megcsinálja, megcsinálja újra. És lesz olyan, aki elfogadja és felfogja, hogy neked mi fáj, vagy eleve fel sem merül benne hasonló sem..De neked is lesz munkád önmagaddal is bőven, mint nekem.Hajrá:)
Nos: Itt ez a cikk. Csupa rinyálás. Szomorú. Velem is esett meg hasonló. Én is rinyáltam. Hogyan lehet ez? Hiszen olyan rendes pasas vagyok. Hogyan tehette ezt velem az a "szemét".
A nagy sajnáltatás már itt is. De azért kapcsolatban marad...ööööö míg "megnyugszik".
Szerintem a cikk írója gyáva. És vak is. Nem a férfi tehet erről, hiszen ő választotta ezt a férfit. Minden olyan nyugodt és tökéletes volt ugye? Nyugodt (csak nem lapos, szenvedélymentes).
Rossz kapcsolat. Arról pedig két ember tehet. Gyerek... na az feldobná a kapcsolatot. Nagy fityiszt. Csak lefoglalná a benne élőket. Nincsen közös respekt (tisztelet), nincsen őszinteség.
Az egész úgy, ahogyan van rossz. A kedves cikkírónak pontosan 50% a bűne, hogy idáig jutottak. De míg más hibáján nem tud változtatni, a sajátján tud(na). De ehhez látni kell. Az pedig fáj, mert láthatjuk, hogy mi is elrontottuk. Illetve a cikk írója. Szakítani kell. Gondolom nem beszélték meg miért történt. A férfi csak annyit ismert el, amennyi kiderült, de hazudott tovább. A nő(nő?) meg simán benyelte. De azért annyira nem, hogy sunyi módon ne nézze meg a másik dolgait. De miért is nézte meg? Mert tudta, hogy valami nem stimmel.
Nos a jó gének, a jó munka, biztos állás, esetleg rengeteg lóvé szemernyit sem ér. És ez nem boldogság, nem is volt soha. Csak vakság.
Azt tanácsolnám a kedves cikkírónak, hogy szakítson ezzel az emberrel. Majd nézzen a tükörbe. Jó mélyen. Megláthatja a hibákat, amiket elkövetett (jó gének és egyéb blabla félretéve).
Ha felismeri, beismeri... nem lesznek meg ezek a hibák a jövőben. Ha csak rinyál, továbbmegy, talál egy hasonló embert és csöbörből vödörbe.
Majd jön a kérdés....
Miért ver engem ennyire a sors???
Ha valakit mindig átvernek az nem azért van, mert ilyen szerencsétlen, vagy peches. Hanem mert erre született. Vesztes. És ezen csak magunk tudunk változtatni. Senki más!!!!!
Felejtsd el ezt a fiút!
Nem érdemel meg Téged.
Lehet, hogy igazad van. S valahol az eszem nekem is ezt súgja. De a szívem még remél... S most az az erősebb.
Tudod, hinni akarok....
talán túlságosan is meglegyintette a netes társkeresés szele...kiváncsi, nem akar leállni...
eszerint ő még nem szerelmes beléd, mert akkor nem lenne aatarsolyában még ilyen lehetőség...
Sajnos ez a probléma egyre több embert, kapcsolatot érint. Az internet egyik hátránya folytán. Én is valami hasonlóról írtam az utólsó naplóbejegyzésemben.
A Kedvesemmel október végén ismerkedtünk meg. Nos a sors fura fintora révén egy társkereső oldalon, amire a barátnőm unszolására regisztráltam. Decemberben találkoztunk először, mivel távol élünk egymástól. Addig csak beszélgettünk az msn és a telefon segítségével. A távolság miatt, nem volt biztos a következő találkozás. Annak ellenére sem, hogy fantasztikus volt az együtt töltött idő.
Azonban továbbra is kapcsolatban maradtunk. Azóta már sokszor találkoztunk. Szinte mindig Ő jön hozzám, én még csak egyszer voltam.
De, hogy a lényegre térjek. A múlt héten sikerült több napot is együtt töltenünk. Szép lassan egymásba szerettünk. Én legalábbis biztosan. Szóval mikor vasárnap hazament, megnéztem a gépen az előzményeket. Egy múltbéli csalódás miatt visszamaradt rossz szokásom miatt. S akkor láttam, hogy tőlem, az én otthonomból lépett fel egy társkereső oldalra. Csalódottság, döbbenet, szomorúság. Minden játszott.
Persze megmagyarázta. Ez nem fontos, csak egy iwiw-es alkalmazás. Január 5-én regisztrált rá. Azon a napon én is kaptam tőle egy szenvedélyes sms-t. Először regisztrált, aztán küldte az üzenetet? Vagy fordítva? Nem érdekes:(
Azt mondta, ha akarom törli magát. Erről az egy oldalról? Minek? Úgy is fent van még továbbra is azon is, amelyen mi ismerkedtünk meg. Na meg ki tudja még mennyin...
Szeret engem és csak engem akar-mondta. Én is szeretem és irtóra hiányzik, ha nincs velem. De nehéz bíznom. A tűske ott van a szívemben...
Most mit tegyek?
te magad is tudod, minek kell most jönnie...fiatal vagy, jó génekkel, munkával, magad írtad...mitől félsz? mire vársz? gyerekekkel sokkal nehezebb lesz ezt elviselni már... ha most nem zárod rövidre, mindig fogsz találni valami mentséget, miért nézed el neki...mert kicsi a gyerek, mert nincs vele hova menni, mert milyen lenen majd neki apa nélkül, stb..
neked nem őt szánta a sors....tudomásul kell venned... és kutya kötelességed saját magaddal szemben korrektnek lenni, és megtalálni a másik feled, aki majd boldoggá tesz...
Még időben vagy hogy ez kiderült és nem akkor mikor már van gyerek (lásd nálam). Sosem gondoltam volna hogy mindez velem történik meg, a férjemről el nem tudtam volna képzelni hogy más úton jár. Bíztam benne és minden női megérzésem utólag beigazolódott, hiába nyomoztam valami mindig elhessegetett hogy rosszul gondolom a dolgokat. Ma már tudom hogy a szülei kényszerítették ebbe, mert ellenem fordították mikor megszületett a pici és ő ezt a feszültséget nem bírta, menekült.
Te nyugodj le az a legfontosabb! Próbálj vele beszélni ha lehet. Nem feltétlen az a jó ha hirtelen döntést hozol.
Minden ember más, minden kapcsolat más. Tanácsot adni nem lehet mert ti élitek meg minden pillanatát és egy kívülálló csak gondolhat valamit de nem tudhatja hogy mi történik köztetek. Én kívánok nektek jó döntést és igaz boldogságot.
Ne haragudj, de mire vársz??? A történetedből kiderült, hogy a "párod" komolytalan, te viszont komolyan gondolkodsz már a családalapításon. Ő nem a megfelelő ember ehhez.
Én - a helyedben - továbblépnék. Hiszen sok, hozzáad hasonlóan gondolkodó, felelősségteljes, őszinte férfi van még a világon. S tudod, a biológiai óra is ketyeg, ha te már babácskában gondolkodsz (bár nem néztem meg, hány éves vagy).
Én nőben is ismerek ilyen típust.
Szült is nekem...