Megszakadt a kapcsolat a fiammal (beszélgetés)

Neked mi bajod?

Csak az a megfelelő hozzászólás, ami az elvárásaidnak megfelel?

Valójában senki nem tudja, milyen anyja vagy...

Lehet, hogy sokat blamáltad, kritizáltad, netán cinikusan. Hm?

Persze nyilván nem lesz semmi beismerve, mert azzal be kellene ismerned, hogy bizony nem csináltál mindent úgy, ahogy azt előadod.

Ha bármivel megbántottalak, dolgozd fel!

Mert gondolom, aki egy másik szempontból nézi ezt a témát, és nem azt írja, amit akarsz, az a rossz...

Igen, mindennél van lejjebb.

Írogass persze, ki is akadályozhatna meg benne?

Szidd a papokat is nyugodtan.

Ha van kedvem, akkor úgy is írok ide.

Te se írd le a nevemet, jó?

A pap, tuti megoldásnak tűnik.

Végső megoldás. Áttolni másra a terhet/felelősséget, nehogy neked kelljen tenni valamit;)

Van egy katolikus pap, akihez időnként el szokott menni, egy évben 1-2-szer.

Vele beszéltem tegnap.

Csak remélni tudom, hogy ez az atya közbe tud avatkozni.

És ugyanennyire remélem, hogy Channa nem küld erre hozzászólást.. :)

Igen, biztos vagyok benne, hogy a fiaddal is ilyesmi hibát követtél el.

Hányszor vágtál a fejéhez ilyeneket?

Tudom, rosszul esik, ha szembesítenek a hibáinkkal, de csak akkor tudsz valamit megoldani, ha azokkal is tisztában vagy és még változtatni is tudsz rajtuk.

Nem adott tuti tippet.

De sokat segített, ellentétben a te harsány,önelégült, magamutogató,egoista, mindenkit ledózeroló hozzászólásaiddal.

Köszönöm Aase semmi gond a fogalmazással :)

Látom van egy-két gépelési hibám, elnézést. Telefonról írtam, nem nagyon szoktam.

*Fórumnyitónak

De legalább nem rombolom még meglévő önbizalmát saját szuperségemmel.

Honnan tudhatnám,miért nem látogatja? Honnan tudhatnám, drogos-e? Fórumnyitó sem tudja, csak tipródik, kapaszkodik minden szóba. Hogy adhatnék így adekvát tanácsot túl azon, hogy felnőtt gyerek tetteiért nem vagyunk felelősek. Döntött, elment. Majd ha úgy dönt, visszajön, nyitva az ajtó. Fórumnyitónnak meg gondolom fáj, nagyon fáj a szíve. Minden empátiámmal szorítok neki, hogy hazataláljon a fia.

Háát....te meg tuti tippeket adtál a FI-nak, ezzel biztos meg fogja tudni oldani a helyzetét.

Vagy volt ötleted, hogy drogos e a fia és arra is, hogy miért nem látogatja?

És esetleg megmondtad neki a tuti megoldást, hogy hogyan tudja megoldani a helyzetet?

Ha nem, akkor volt értelme a hozzászólásodnak ahelyett, hogy most úgy érzed, benned nagyobb az empátia mint bennem?

Én nem olvastam, hogy ötleteltél volna...

Bocsánat fórumnyitónak. Mérges voltam, szebben is fogalmazhattam volna.

A lényegen nem változtat, de jobban hangzik. Tehát: földön fekvőbe nem rúgunk.

A többi stimmel.

Mivel atolvastam az egészet , azt gondolom én, nem megérdemelt a szakitas. A drogost be kell tenni elvonoba.

Hajra .

Gratulálok a sikeres életedhez. Kár, hogy kimaradt belőle az empátia.

Döglött lóba nem rúgunk! Pont erre nem volt és nincs szüksége. Nyilván ezerszer gondolta már át, mit rontott el és hol, és hogy miért nem találja. Mint ahogy megoldást sem. Kesereg és fáj a szíve. Ne bántsd.

El tudom képzelni, mennyire fáj a fiad viselkedése. Szerintem meg fog ő változni, de van, akinek hosszú serdülőkora van, és csak 30 éves kora körül nő be a feje lágya. Most már dolgozik, gondoskodnia kell magáról,stb. Ha van kapcsolata, a nők sem bírják ezt viselkedést, amilyen Veled volt, ott fogják hagyni, aztán elgondolkodik, jó-e , jó lesz-e egész életében egyedül élni ?

Lehet, hogy nagyon megviselte a válásotok, csak nem mondja. Talán csak mélyen van benne, és nem tudatos. Lehet, hogy inkább Téged hibáztat a válásért, ezért megy az apjához. Ki tudja, ha nem beszél róla ?

Általában a legkisebb gyereket kényeztetik el a szülők, vagy elég az is, ha neki többet megengednek, mint a nagyobb tesóinak az ő korában. Aztán elkanászodik...

Egyszer voltam családállításon, nem tudtam elképzelni, működik-e, vagy semmi hatása nem lesz rám. De érdemes volt elmennem, ezért azt mondom, próbáld ki, hátha segít !

Sőt, én még asztrológushoz is elmennék a fiam miatt. Ha nem hiszel benne, az itt egyáltalán nem számít ! Olyan dolgokat mond, hogy tátva marad a szád ! A fiad jelleméről is, és a jövő(jé)vel kapcsolatban is ! Én voltam, és az is nagyon hasznos volt ! ( Tudok két kiváló asztrológust ajánlani, ha érdekel. Sajnos, mivel itt névtelen vagy, nem tudok privát levelet írni.)

Az én fiaim már felnőttek, sőt, unokáim is vannak. :)

Az a tapasztalatom a családban, rokonságban, baráti körben, ahol legtöbbször 2-3 gyerek van, hogy minden gyerek más ! Sokszor mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Se külsőre, se személyiségre, se tehetségre, se vérmérsékletre nem hasonlítanak. Hiába nevelik ugyanazok a szülők ugyanúgy őket ! Sőt, nem is lehet ugyanúgy, pont azért, mert más típusú gyerekhez más hozzáállás kell.

A helyedben én néha írnék neki pár sort, hogy "szeretlek, hiányzol, jó lenne kicsit beszélgetnünk. Mindig várom a jelentkezésedet !" Valami ilyesmit...

ismeretségi, haveri köréből szóltak, illetve egy olyan valaki, aki 15 évig füvezett és ilyen tüneteket tapasztalt magán(saját szavaival élve: nem tudott uralkodni az indulatain, idegbeteg volt, ideggörcs volt, amikor nem volt a fű hatása alatt)

Érdekes, amit írsz egyébként. Ő is egy ilyen megúszós, mindent másra ráfogós típus, aki baromi intelligens, ugyanakkor rendkívül lusta volt egész életében...

Legkisebb gyerek, nagyon jóképű, jómódban nőtt fel, azzal csajozott mindig, hogy anyu gyerekorvos, apu nőgyógyász. Nem tudom, a tesói iszonyú aranyos mintagyerekek voltak, mindig néztük őket az apjukkal, hogy azta de jól sikerült gyerekek :))

Az a bajom, konkrétan veled,hogy nem olvasod-olvastad el a posztjaimat. A fórumindítót sem, a későbbieket sem. Így nem a tények, hanem egy-egy felületesen látott szó, vagy mondat alapján dobod magabiztosan a kommentet.

Pl. egy hozzászóló írja, hogy szerinte félek a fiamtól. Te erre rögtön tényként kezeled és közlöd, hogy te bezzeg nem félsz ám a fiadtól!

Miközben szó nincs arról, hogy félnék a gyermekemtől.

Valamennyit szintén tudhatnál arról, hogy hogyan neveltem, ha vetted volna a fáradságot, és kommentelés előtt elolvastad volna azokat a hozzászólásaimat, melyekben leírom a fentieket. A teljesség igénye nélkül leírtam például, hogy 3 gyermekem van egy apától, ugyanúgy neveltem mind a hármat, mégis a két nagyobb problémamentesen nőtt fel és azóta is harmonikus a kapcsolatunk, a legkisebb (akiről a fórum szól) pedig már kicsi kora óta sok gondot okozott. Azóta két unokámat is nevelem, mert a szülők dolgoznak, eddig még nem volt panasz. Talán azért sem, mert bár nem szoktam megosztani, de most úgy gondolom, itt az ideje: gyermek háziorvos vagyok. E minőségemben eltöltött több mint 30 év után bizton állítom, a füvezésnek, drogozásnak semmi, de semmi köze a nevelésnek, szülői háznak stb.Sajnos.

Nem értem mi a bajod.

Szerinted itt valakinek tudnia kellene válaszolni a kérdéseidre?

Azt sem tudjuk, hogy ki vagy te, sosem láttunk, a fiadat sem ismerjünk, így még a pupilláját sem tudjuk megnézni, hogy drogozik e.

Nem tudjuk, hogy hogyan nevelted, nem tudjuk, hogy miért vesztetek össze,nem tudjuk, hogy miért veszett össze az egészcsaláddal, nem tudjuk, hogy ennek ti vagytok e az okozója vagy a társasága, mert ilyennek senki nem születik.

A kérdéseidre mindre neked kellene tudnod válaszolni. És igen, neked kellett volna jobban figyelned a gyerekedre, mert te ismered, te nevelted, neked kellett volna átadnod azokat az értékeket, amik befolyásolják egy ember életét.

Igen, simán elmondom, hogy szinte minden szempontból tökéletes az éltem. Már miért is kellene hazudnom?

33 éve vagyok férjnél, egy gyerünk van. És igen, vannak problémáink, de azt mindig közösen oldjuk meg. Igyekeztem a gyerekemet jól nevelni, és úgy tűnik,hogy egész jól sikerült. Büszle vagyok rá, hogy nem a drog és a pia az első gondolata, ha problémákba ütközik, hanem megoldja, közben nem másokra mutogat, hanem tudja, hogy a kialakult helyzetet ő teremtette.

Persze, tudom, hogy már késő minden, de akkor is azt gondolom, hogy te ismered a kialakult helyzetet, így csak is te tudsz változtatni rajta, hiszen mi csak mondunk itt valamit, de nem biztos, hogy kivitelezhető.

Már csak azért sem, amit New írt. Félsz a saját fiadtól. Ezt is érdekesnek találom, mert a én fiam 40 cm-el magasabb, mint én és 30 kg-al nehezebb nálam, de ha olyat tenne, akkor tuti, hogy nem félnék tőle, hanem még simán fel is képelném, ha azt tartanám jó megoldásnak.

Hogy alakulhat ki olyan, hogy egy anya féljen a saját fiától? Ha meg mégis megtörtént, akkor miért zavar, ha nem keres?

Ja, tudom! Azért vagy ilyen szerencsétlen, mert én tökéletes vagyok úgy, hogy én meg sem érdemlem;)

A hozzászólásod után, egy percig sem csodálkozok, hogy így kell élned. Tuti, hogy te tettél valamit a gyerekeddel. Te miattad menekül, azért ilyen agresszív. Hogyan lenne más, ha ezt a mintát látja otthon? Az lenne a csoda, ha nem ilyen lenne....

Nem tudom, kik "szóltak", hogy talán füvezik a fiad, és honnan a tapasztalatuk, de szerintem teljesen fals következtetés.

Elhiszem, hogy erőnek erejével találni szeretnél egy kézzelfogható indokot, amiért így viselkedik, de ezt ne erőltesd. Ha szívja sem oka a kialakult helyzetnek.

Sokan mondják, hogy nézz magadba, tarts önvizsgálatot, egyet is értek. Viszont van, hogy a gyereknél ragad be valami sérelem, téves következtetés stb.

Egy ismerősöm becsípődése az volt, hogy ő biztosan nem várt gyerek, és csak az anyja vallásossága miatt tartották meg. Jó 35 évig élt ebben a gyűlölettel teli állapotban, mindent erre a tévképzetre felhúzva, mindezt úgy, hogy a szülők soha nem adtak okot erre. Aztán hirtelen elunta, és talált más ürügyet arra, hogy a belső problémáit ráfoghassa. Ő az a típus, akinek mindig valakit/valamit hibáztatnia kell, rutinosan cserélgeti az épp aktuális ellenségképeit.

Ezt csak azért írtam le, mert igenis előfordulnak esetek, amikor nem csak a szülő hibáztatható.

Számomra az a döbbenet, ahogy félsz a fiadtól. Azért ha már kérdezni sem lehet...

Jó reggelt!

Fel kellene nőnöd, és elfogadni, hogy nem csináltál mindent jól, és ennek vannak bizonyos következményei.

Amit vállalnod kell, akár tetszik, akár nem.

Ha igazán belenéznél a tükörbe", akkor elfogadod a kritikákat is.

Amíg ez sért, addig van bőven dolgozni való magadon.

Hol van az előírva, hogy itt vigasztalnunk kell bárkit is?

Talán adj alább bizonyos elvárásokból, és adj többet.

Sokan vannak, akik csak elvárnak, de adni meg semmit.

"Ennek ellenére őszintén gratulálok a tökéletes életedhez/családodhoz!"

Irigy van, ez nem vitás. :)

Ha elolvastad volna az előzményeket, nem írtad volna ezeket, hiszen látszik, hogy nem ismered a tényeket.

Másik, hogy ide segítségért/tanácsért/vigaszért fordul az ember, nem kioktatásért.

Ennek ellenére őszintén gratulálok a tökéletes életedhez/családodhoz!

Nézd, azt csinál, amit akar.

Attól, hogy itt keseregsz, semmi nem fog változni.

Menj el Családállításra, ott kapsz válaszokat.

Szerintem neked kellene tudni erre a választ.

Neked kellene tudni, hogy a fiad kikkel barátkozott, mivel töltötte a szabadidejét.

Ha megszakította veled a kapcsolatot, annak okát is neked kell tudni. Csak úgy nem történik ilyen.

Most, így néhány hozzászólással ezelőtt írtad le, hogy veled is az történt, hogy összevesztetek, ajtócsapkodás, üvöltözés.

Az, hogy min vesztetek össze, szintén neked kell tudni, illetve ezek megoldását is neked kellene ismerni.

Én ha a gyerekemmel összekapok bármin, akkor sem jutunk el az üvöltözésig, ajtócsapkodásig, és 10 perc múlva úgy beszélgetünk, mintha nem is történt volna semmi.

Mindig tudtam, hogy kivel barátkozik, milyen társasággal jár szórakozni, hová, stb. És azt is tudom, hogy az én fiam sosem füvezett, drogozott.

Dohányzott, de már abba hagyta, illetve alkalomszerűen iszik, de mindig figyel a mértékre.

Egy szülőnek ezeket tudnia kellene, hogy ne idegen emberektől kelljen olyan kérdésekre választ várnia, amiről csak is ők tudnak...

persze semmit

de nagyon fáj.

nagyon szeretnék újra beszélni vele.

nem akarom, hogy tönkremenjen, elszarja az életét.