Megint nőies

Ám ismerősöm folytatta. Számára a nőiesség mindennapos téma. Minden nap azon dolgozik, hogy nőies legyen, mégsem érzi magát annak. Végignézve rajta teljesen elámultam. Évek óta ismerem. Csinos, mindig jólöltözött, a legtöbbször szoknyát visel, ízléses kiegészítőkkel (ékszerek, táska, cipő), gyönyörű, hosszú, sötétszőke hajzuhatagával akár a legcsábítóbb reklámokban is szerepelhetne. Vajon miért gyötri magát nap, mint nap azért, hogy ettől még nőiesebb legyen? Az összes kudarcát, legyen az anyagi vagy kapcsolati jellegű, annak tulajdonítja, hogy nem elég nőies. Pedig jól menő saját vállalkozása van, és többször is volt már párkapcsolata. Kérdésemre azt válaszolta, gyakran megkapja a vádat: túl kemény, nem elég simulékony és túlságosan akaratos – ez pedig nem nőies. Ilyen természettel soha nem fog partnert találni. És ezt nem mások sugallják neki, mint a barátnői. Rajtuk keresztül pedig a reklámok, melyekben mindig „egyennők” szerepelnek: fiatalok, nettek és fittek, maximum harmincasok, csábító mosollyal, szexi alakkal, ágyba vonzó pillantásokkal és csücsörítésekkel, elomló mozdulatokkal, romantikus hozzáállással, infantilis viselkedéssel.

Nem ő az egyetlen, akit emiatt emészti magát. Valamennyi ezzel a problémával küszködő nőismerősöm külső ránézésre igenis csinos, nőies jelenség!

Az egyik barátnőm pár éve együtt él egy elvált férfival. Az elvált férfi egy idő után úgy gondolta, mégis visszatér az exéhez. Is. Most két nővel „szórakozik”. Hol az egyiknél alszik, hol a másiknál szereli meg az elromlott villanykapcsolót. Barátnőm eddig sem viselt magán semmilyen férfias vonást: karcsú, arányos idomokkal rendelkezik, feszes mellekkel, leomló hajtincsekkel. Ahogy azonban lassan rájött, mi a nagy helyzet, úgy gondolta, mindez azért történhetett meg, mert ő nem eléggé nőies. Így hát mostanában búgó galambként viselkedik a partnerével. Még a híres színésznők is megirigyelhetnék, ahogy felveszi a telefont és szexi hangon beleszól a kagylóba. Társaságban egyfolytában mosolyog, mindig igazat ad a férfinak, miközben pilláit rezegteti. Kizárólag magassarkúban és miniszoknyában, vagy testhez álló ruhában, nadrágban jár. Mostanában egyre kirívóbban festi magát. Ez mondjuk, mit sem változtat a férfi magatartásán. Ettől csak még beképzeltebb lesz, és egyre nyíltabban játssza kettős játszmáját. A barátnőm pedig egyre nevetségesebb nagy igyekezetében, hogy megfeleljen egy olyan elvárásnak, ami valójában nem is létezik.

A másik ismerősöm férfias sportot űz: karatézik. Ha magára ölti az egyenkimonót és mezítláb belép a dojóba, természetesen nem igazán tűnik ki nőiessége. Ám, amint magára veszi az öltözőben utcai ruházatát, máris bombázóvá változik. Nincs olyan férfi, aki ne fordulna meg utána. Neki azonban nincs tartós párkapcsolata és ettől szenved. Úgy gondolja, azért nincs, mert nem eléggé nőies. Már ott tart, hogy azt fontolgatja, abbahagyja a karatézást, pedig szép sikereket ér el a sportágban. Ismerősöm mozdulataiban nincs semmi kemény, semmi durva (kivéve, ha a tatamira lép). Mosolygós, szép arcú, kellemes modorú. Kinézete alapján az ismeretlen nem feltételezné róla, hogy milyen gondolatok kínozzák.

Tudjuk, sok nőnek van hamis önképe, sok nő szenved testképzavartól. Társadalmunk sajnos túlságosan nagy hangsúlyt fektet a külsőségekre. Ezért is tartunk ott, ahol, ezért küzd a fogyasztói társadalom egyre komolyabb problémákkal. A hamis képet egyre csak erősítik a bugyuta reklámok, ennélfogva gombamód szaporodnak a szépségszalonok és műkörmösök, és rengeteg idősebb nő ölt magára korának nem megfelelő ruházatot.

Aki nőnek születik, az nő. És igazából az se számít, mennyire vagyunk „nőiesek” a szó reklámipari értelmében. Sikeresek lehetünk akkor is, ha csak nadrágban járunk, párkapcsolatunk lesz akkor is, ha rövidre nyíratjuk a hajunkat. Egyetlen dolog számít az élet minden területén: mennyire vagyunk emberek, érző és gondolkodó lények!

Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával