Megint nagyon félek a betegség miatt. (beszélgetés)

Szia Panna!

Érthető, hogy rosszul viseled a betegségeddel kapcsolatos kedvezőtlen híreket. Nyilván nem egyszerű szembesülni egy komoly betegséggel. Megértelek.

Nem tudom, mit is mondjak, mert mindenki másképp veszi más emberek jókívánságait. Még akkor is, ha tiszta jóindulatból írják. Nem mindenki viseli jól, ha sajnálkoznak; van, aki nem kér a sajnálatból. Hiába írnám azt is, hogy ne félj, nem biztos, hogy jól fogadnád. Gyógyulj meg? Lehet, hogy elküldenél a fenébe, mert írtad, hogy tudod, nem fogsz meggyógyulni. Márpedig csupa közhelynek tűnőt tudnék írni.

Marad az, hogy éld az életedet a körülményekhez képest a lehető legjobban! 🍀 🌸

Írnék névvel is a betegségről, de ez vallomasbol indult, ami automatikusan anonim, Panna vagyok és sclerosis multiplexem van. Ettől félek ez az a betegség. Hol jobban, hol kevésbé félek miatta. Érdekes, mert pajzsmirigy-alulműkődésem is van, azzal kb. annyit foglalkozom, hogy szedem rá a letroxot.

Élem az életemet, dolgozom, szórakozom, szeretem a családom stb. Nem arról szól az életem, hogy csak csendben rettegek a sarokban kuporogva.

Először gyakorlatilag, mikor előzött, az SBO-n épp csak azt nem mondták, hogy szimulálok. Aztán jött egy kettőslátásos történet. Aztán a harmadiknál az egyensúly is érintett lett.

Kaptam rá kísérleti szert, jó volt, de azért a búcsúzó MR szerint kettő gócom az agyban aktivitást mutatott.

Sajnos minden ilyen hírt a mai napig rosszul viselek.

Köszönöm neked is a kedvességedet. Jó látni hogy azért van akinek átjön amiről beszélek.

Néha nincs időm részletekbe bocsátkozni ha írok valamiről, mert csak 1-1 percre lehuppanok, ennyi üldögélést engedek meg magamnak. Talán ez adhat okot a félreértésre, de az is lehet hogy akaratlanul rosszul fejezem ki magam. Kivéve mikor valaki szándékosan félremagyaráz.

Legyen olyan ragyogó a napod mint az enyém!💖

Mindenki fél a betegségtől.

Aki azt mondja nem fél, az vagy hazudik, vagy bolond.

Szombaton betöltöm a 72-tőt.

Én attól félek, egyszer majd nem tudom magam ellátni.

Anyósom 80 évesen halt meg.

Azt se tudta hol van, mi történik körülötte.

A szomszédnéni, 91-éves, teljesen tiszta a tudata. De olyan mint egy ,,,rongybaba,,

Elnézést a hasonlatért, de ez sajnos így van.

Se enni, se inni, se semmit nem tud önállóan.

Persze hogy félünk a betegségtől, a tehetetlenségtől, a kiszolgáltatottságtól.

De azért ne essetek már egymásnak.

Az orvosok se mindenhatók.

Bár sokszor azt hiszik magukról.

Nem tudnak mindent meggyógyítani, bizonyos kor után, meg már nem is akarnak.

Ezért hát, mindenki vigyázzon magára ahogy tud, és legyen pozitív. Bár ez nagyon nem könnyű.

Persze hogy nem. Ezt nem is írtam. Félni pedig én is félek a betegségtől, már csak azért is, mert pontosan tudom még azt is, milyen a sír szélén bideregni.

Helyesen teszed hogy törődsz magaddal! Én mindenkit arra biztatok, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt. Mert ha bekövetkezik valami nagy baj, legalább a kínok mellett bűntudat ne gyötörje hogy lám, megtehettem volna ezt és ezt, de nem tettem. Igen, félek én is. Ezért teszek napi szinten nagyon sokat magamért, hátha elkerülök valamit.😉

Volt hogy írtam is arról hogy miket, és bizony 1-2 okos tojás gúnyolódott is rajta. nem bánom, ez az én életem, az én felelősségem.

Amiket leírtam, mind a hozzászólásaidból szedtem ki. Ki is másolhattam volna, de feltételezem így is felismered.

Leszámítva az utolsó mondatot. Az valóban saját gondolat.

Bocsánat. Most csak azt írom, ahogyan én látom a dolgokat ezzel kapcsolatban. 55 Juditról már elég sok mindent tudok a hozzászólásaiból. Átesett nagyon komoly betegségen. Mivel már leküzdötte a halálos kórt, mostanában arról ír, hogyan tudja fenntartani az egészségét. Lehet, hogy itt most félreérthető, amiről írt, de egy rövid hozzászólásban nagyon nehéz úgy írni, hogy mindenki számára világos legyen, mit szeretne sugallni. Nem félreérteni, amit írok! Senki szellemi képességeit nem célom megkérdőjelezni. De olyan sokszor teljesen másként értelmezünk dolgokat.

Nem tartom őt megmondóembernek, sem áldozathibáztatónak. De hangsúlyozom, azért gondolom másként, mint te, mert 55Judit már sokszor beszélt a betegségéről, annak leküzdéséről több fórumon is, és én pont olvastam ezeket.

Azt nem tudom, hogy te milyen betegségtől félsz. Jó egészséget kívánok! 🍀

Az orvoshoz fordulás és a félelem nem zárják ki egymást.

És nem, nem tudnak mindent meggyógyítani. Ezt speciel pont nem, ezt tudja az orvos, tudom én is. A tünetek ellen lehet tenni, igyekszem mozogni, járok rendesen orvoshoz, ettől még igenis rettegek tőle, hogy mondjuk hatvanéves koromra ágyhoz kötött elhülyült ember leszek. Persze addig is a fejemre eshet egy tégla, de ezt már megkaptam, ez már a részem.

Tényleg nem értem miért magyarázol a mondandómba bele olyat ami nincs is. De már nem is érdekel.

Megint csalódtam magamban. Másmilyennek gondoltalak eddig.😉

Tehát az lesz egészséges, aki ezt eldönti, aki nem fél, aki nem nyomatékosítja a betegséget azzal, hogy leírja. Aki pozitív, és orvoshoz fordul.

Bár elég lenne ennyi. Még a gyógyítható betegségekkel szemben sem elég ennyi, hát még a gyógyíthatatlanokkal.

Idő hiányában és tudom egyesek úgysem értenék, nem fejtettem ki teljesen. de gondolkodni lehet! Viszont olyat nem írtam le hogy "szimplán", mivel igen sok összetevője van a dolognak. Én legalább tudom.

Döntés kérdése abból a szempontból hogy vagy punnyadsz egyedül otthon kivárod hogy visszafordíthatatlan legyen a baj, szorongsz és félsz magadban mert ez a legkényelmesebb amit sokan meg is tesznek, vagy döntesz úgy hogy a megelőzésre fekteted a hangsúlyt, orvoshoz fordulsz, vagy bármilyen más gyógymódot választasz lehetőségeid szerint. A döntés igenis mindenkinek a kezében van.

Én pedig csak saját magamról írtam, felesleges felháborodni rajta. A tapasztalatomat senki elvenni, se megmásítani nem tudja. Elfogadni pedig nem kell. Én elfogadom mindenki döntését akár egyetértek vele akár nem.

Ha az egészség szimplán döntés kérdése, akkor miért van szükség orvosokra, miért vannak beteg emberek.

Hülyeség amit írsz.

A félelem rossz dolog. Betegségek melegágya. Évtizedek teltek el mire én is rájöttem arra hogy az egészség döntés, és némi szervezés kérdése. Más lesz a kimenetele ha képesek vagyunk rá, és más ha nem. De félni kevés. ha még nyomatékosítjuk azzal is hogy leírjuk, még rosszabb!!

Gondolod én azért nem panaszkodok sose mert minden annyira rendben van? A fenéket! Azért nem, mert mindig a megoldásokon kattogok. Csak erre van időm.