Halálod után, több évtized boldogság után, mit várnál el az özvegyedtől? (beszélgetés)
Vagy igen vagy nem. Szomszédasszonyom 10éve özvegy, kimondta, férfi neki nem kell, energiával teli lót fut éli az életet
Apám halála után anyám is meghalt fél évre, keresztanyám esetében ugyanez volt, a 8évvel fiatalabb férje 6 hónap és annyi
Ilyenkor szerintem a lélek öli meg a hátramaradottat
Fiatalabb korban még lehet váltani és az a "normális"
Utánam senki nem marad. Szórjanak szét az út szélén, mondtam egy távoli ismerősnek
Semmit sem várok el.
De majdnem biztos vagyok benne,,hogy egyikünk sem választana új párt.
Nem kell temetőzni.
Szóratunk ha mindketten elmentünk.
Közös helyen,,ezt beszélni sem kellett.
Nálunk nem kell senkinek kijárnia majd a temetőbe.
Mindketten a szórásos temetés mellett tettük le a voksunkat. (remélhetőleg nem mostanában)
Mindenkit az életében kell megbecsülni és szeretni.
Anyu unokatestvére azt mondta, ő azonnal öngyilkos lesz, ha a felesége meghal. Már el van készítve a gyógyszer. Totál elhűltem, mikor temetés napján, ott a temetőben mondta, hogy menjünk fel, összekészített egy csomó holmit, amit nekünk akar adni.
Hogy a viharba tudott ilyen hamar kitakarítani?
Apósom, addig járt a temetőbe, amíg ott usmertr meg az új feleségét, anyós halála után 6 hónappal.
1 év elteltével már a felesége volt.
Jól kiforgatta mindenből az öreget, eladatta vele a nyaralóikat, lakásukat, így lett vígözvegy a nami újból.
Azt várnám, hogy olyan boldog legyen, amennyire csak lehet. Ehhez nem lenne szüksége a "felhatalmazásomra". Jó esetben tudja, ismer annyira, hogy mit gondolok erről. :)
" El tudnátok képzelni, hogy mással még meg tudná élni ugyanazt, mint veletek?" - nem. Egész egyszerűen nem ugyanaz az ember lenne mellette. Ez nem azt jelenti, hogy mással jobbat, vagy rosszabbat élne meg. Másmilyen lenne. Legalábbis szerintem.
Én kívánnám neki, hogy legyen egy szerető társa, de ez is az ő döntése kell, hogy legyen.
Semmi nem elvárható. Mindenki tegye azt, amihez kedve van.
Ha egy kapcsolat boldog, akkor a halál után is megmaradnak az emlékek, de ezt nem úgy kell megmutatni, hogy soha többet nem lesz boldog.
Tehát, én szétszóratom magam, nem akarok sírhelyet. Felesleges pénzkidobás és időtöltés a sírhoz kijárás. Nem jó az senkinek. A halottnak tök mindegy, az élőnek meg egy teher. Sírgondozás, hosszabbítás, stb.
Ez akkor is így van, ha azt mondjuk, hogy nem teher. Dehogy nem!
Én, a gyerekemnek is elmondtam, hogy ne legyen túl szomorú, ha meghalok. Nekem már mindegy lesz, ő meg maradjon boldog.
Nem szeretném, ha bárki azon pörögne, hogy ki kell menni a temetőbe, nem lehet már boldog.
Ezt csak én szeretném.
Férj közölte kb.egy napig ha kibírja nélkülem.
Sajnos vagy nem sajnos ,olyan kötődés van köztünk ami túlmutat mindenen.
Többek szerint szinte beteges ez a fajta szimbiózis.
Na így, aranyos ez a vágy. 😊
Aki elvár, az nagy terhet rak az itt maradottra.
Nekem ilyen elvárásom sincs, férjem viszont ahhoz ragaszkodik, hogy rendezett, gondozott sírja legyen. Ki érti ezt?
Szüleihez is heti szinten kijár 🤷♀️
Persze. Férjem mindig mondja, hogy reméli víg özvegy leszek, mikor én dobtam le a láncot ugyanezt kívántam neki csak fordított felállásban.
Halálom után nekem már ganz egál, így felőlem aztán hadd legyen boldog mindenki.