Megdöbbentett, hogy Molnár Gusztáv megint visszacsúszott és... (beszélgetős fórum)

Én az olvasom ki a kommentedből hogy nem értettél meg, de mondjuk inkább úgy hogy nem értünk egyet

Csak a kisgyerekeket emlitve, nem tudnak azok semmit az élet és halálról bármily betegek

Konklúzió: ugorgyunk, mint mondta Pósalaky úr

"Lehet hogy értelmesen beszél betegségéről, mert a szájábarágták, de fogalma sincs a halálról, de még az életröl sem, hogy adott esetben mit veszit majd"

De tudja. Hidd el, hogy sokan koravénekké válnak, ezt ösztönösen érzi, a génjeinkben van a haláltól való félelem.

"Azzal érvelsz az ivás/kábszer ellen hogy maradjunk emberek. Ez nem érv"

OK, számodra sem érv. Akkor most vedd a kezedbe a poharad a boroddal, vagy bármivel, nézz rá, bele..ahogy akarsz, és gondolkodj el rajta, mit oldott meg Neked az alkohol?

El tudtál valamit kerülni vele, szebb lett az életed általa? Nem a szalonspiccre gondolok természetesen. Elmúlt a pánikod?

De, módosult tudatállapotban, mire találunk megoldást? Semmire."

Már hogyne! Nem megoldást hanem szüneteltetjük azt a kinlódást ami naponta, percenként állandóan gyötör

Szerettyük mi is a filmet a szinházat, de azért időnkénz jó ha van szünet és perec

Rossz példád a rákos 5éves

Lehet hogy értelmesen beszél betegségéről, mert a szájábarágták, de fogalma sincs a halálról, de még az életröl sem, hogy adott esetben mit veszit majd

Azzal érvelsz az ivás/kábszer ellen hogy maradjunk emberek. Ez nem érv. Az akaraterő meg nem olyan tulajdonság amit csak akarni kell és megjön

Iszok is most egy kortyot mert kiszáradt a szám

Szoval ha valami nagy stressz érné, lehet akkor abbahagyná, lehet nem

Tavaly nekem autó KELLETT és abbahagytam a rengeteg bagózást. Ugyanakkor van okom inni, bár bizonyára soha nem fogok ott tartani mint ez a szinész

Lazább vagyok még ha tudom is a gondjaimat

OK majd holnap foglalkozom velük, gyógyszer és bor vagy mint most wiszki, elodázom a gondok megoldását amit ugyse tudnék megoldani

Menekülök az élet elöl, éjjel +délelött is alszom hogy ne tudjak a gondjaimról semmit

A multkorában nem volt mit tenni összecihelődtem 10 órára

Naugye hogy van akaraterőm, fel tudok kellni ha kell

Ugyanmár, dehogy van :(

No, csakúgy beleszóltam a beszélgetésbe

Nem, dehogy látok bele a lelkükbe. A jellemükre tudok csak következtetni.

Értelmes felnőtt embernek, aki nincs gyámság alatt, kell/ene annyi eszének lenni, hogy felfogja az alkohol még nem oldott meg semmi problémát. És itt nyilván nem egy pohár borról beszélek, ami ellazítja netán.

Szerintem nem él a földön olyan ember, akinek ne lehetne oka inni a betegsége, a mellőzöttsége, a pénzhiánya, a lelki bánata stb. miatt.

Vágyunk a konfliktusmentességre. De, módosult tudatállapotban, mire találunk megoldást? Semmire.

Már írtam, akinek gyereke van kellene, hogy példát mutasson neki, de nem ilyet.

Nehéz-e legyőzni a vágyat? Biztos nehéz lehet. (nem iszom, nem éreztem még ) De baccus, emberek vagyunk, állítólag gondolkodók, maradjunk már azok!!!

És látom tényleg a másik oldalt, akik már fiatalon mindenért megküzdenek, milyen akarat van bennük.

Láttál már rákosgyermeket? Láttad mennyire értelmesen tud már a 3-4-5 éves beszélni a betegségéről, milyen elszántság van bennük?

Na mindegy, más dolgokat tapasztaltunk az életünk során, más az értékrendünk.

Nem tudsz meggyőzni, hogy egy embernek így le kell, hogy süllyedjen bármitől is.

És nyilván nem is érted az érveim, mert más a látásmódod,más a gondolatmeneted.

Egyet nem állíthatok, hogy sosem fogok én is egyszer arra a bizonyos szintre süllyedni, mert láttam én már karón varjút..soha se mond, hogy soha stb.

De remélem sosem lesz akkora agylágyulásom, de ha akkor leköpnek, hát rászolgálok a mostani eszemmel.

Legtöbbször semmi ok nincs. A művészek, celebek kiégnek.

Nagyjából megadatik nekik minden.

Pénz, pasik, nők....kocsi, lakás,haverok, buli, Fanta.. és már nem tud semminek örülni, jön a pia, a drog, hogy felvillanyozza magát.

Már apró örömeik sincsenek, mint a halandóknak, egy TV, bútor, egy cipő stb.

És elkapja a gépszíj sokukat, elindulnak a lejtőn.

Nem. Nem ilyennek ismertem meg a hozzászólásai alapján. Mondom, nem mindig értettem vele egyet, de bennem alapjáraton egy értelmes, több témára nyitott fórumozó képe alakult ki róla.

Nyilván nem mindig ugyanazokat a hozzászólásokat olvassuk. Ez a téma kivétel. Mindketten olvastuk a véleményét, amit több hozzászólásában írt.

Ha segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk.

Remélem, Molnár Gusztáv nem olvassa a médiában megjelent - róla alkotott - ellene támadóan indított kommentet. Egy padlón lévő embernek nem a sárba tiprás hiányzik.

Nem tudom, hogy alakul a sorsa. Csak remélni tudom, hogy segítséggel képes lesz talpra állni.

Nézd, most hiába írod, hogy nem tettél különbséget a két ember között. Az eddigi hozzászólásaidból - számomra - az jött le, hogy dehogynem. Mindegy, hogy miért; mindegy, hogy most itt mit írsz. Arra hivatkozol, hogy mások fórumhozzászólásai késztettek az írásra. Hát erről beszélek. Ugyanazt tetted pepitában. "...egyik iránt gyűlölettel, szétverné, letépné a kezét, akit kedvel arról mwg megbocsátóan." Nem érzed? Tényleg nem érzed, hogy te is ugyanezt teszed? Az egyiket, akit nagyra tartasz, felemeled; a másikat, akit semmire nem tartasz (nem is ismered) - olyan jelzőkkel illeted, mint egy elvetemült gonosztevőt.

Amit a cinizmusról írsz az utolsó bekezdésben - hát, nem cinizmusnak éreztem. De ha te mondod, elhiszem, hogy az volt, csak nekem nem úgy jött le.

Itt most befejeztem, mert nem látom értelmét tovább írnunk egymásnak. Elmondtad te is, én is, hogy mit gondolunk erről a vallomásból indult, és fórummá vált témáról.

Arra még igazán kíváncsi lennék, hogy a vallomástevő a döbbenetén kívül mit gondol bővebben az általa felvetett témáról.

Szomszédunk fia 44 évesen halálba itta magát.

Szerinte úgy kezdődött, hogy elváltak a szülei, "magára maradt". Tény, hogy párkapcsolatai zátonyra futottak, de azokban már szerepet játszott az alkohol. Két gyereke született.

Mindent megtettek érte erőn felül, még Ausztriába is befizették elvonóra, hiába.

Nincs, írtam előtte sosem hallottam róla, a negatív reklám is reklám, ha nincs ez a fotós ügy, azt sem tudnám, hogy a világon van.

Hogy mitől lett ilyen nem tudom, engem más ingerek érnek, olyan gyerekek között vagyok, akik lehet már nem élnék egy évet sem testileg amorf sok, de küzdenek többen kitűnő tanulók, nincs időm ecsetelni most, de ezért haragszom azokra, akiknek megadatott az úgymond egészség testileg, miért teszi tönkre magát?

Valóban vannak betegségek amiknek a hajlamát örököljük, de amit írsz, köze nincs az én mondandómhoz.

Én azt mondtam és hangsúlyozom, amiért teszünk azt érdemeljük. Jó dolgokban és rossz dolgokban is. Az más kérdés hogy sikerül-e megoldani a problémát vagy nem. Ha teszünk bármit is a cél érdekében, azt már megérdemelnénk, ha nem lesz meg akkor is.

Ha valaki tesz azért hogy lefogyjon, megérdemli hogy lemenjenek a kilói, akár sikerül neki akár nem. De megérdemelné mert teszt érte.

Ez a szerencsétlen színész is megérdemelné hogy kigyógyuljon mert már ő is tett érte.

Nem tudom így már átmegy-e a mondandóm. Az hogy én személy szerint nem sajnálom őt, az én dolgom. Nem sajnálom azt aki szándékosan nyúl az italhoz ismerve a hatását mert nem egy elmeroggyantról beszélünk aki nem tudja mit tesz, miközben jól tudja azt is hogy a poharazással a családját is szétveri. Ellenben ő is megérdemli a gyógyulást mert próbál, tesz érte.