Megcsalt feleségként melyik lehet a jobb megoldás? (beszélgetés)
Fél éves volt a lányunk, amikor elköltöztünk, mert randizni kezdett egy nővel és lebukott. Nekem ennyi is elég volt. Pár hét múlva visszaköltöztünk, mert nagyon hajtott, kért, hiányoztunk neki. Többet nem tudtam megbízni benne. 2 hónapja újra eljöttünk (most már 3 éves a lányunk), de most sok más probléma miatt, amit ő nem akart megbeszélni. Azt hittem belehalok... neki állt feljebb, közölte, hogy kizárt, hogy egyedül felállok és képes leszek új életet kezdeni. (Közben kiderült, hogy megint irogat egy másik nőnek). Erőt vettem magamon és túlléptem.. Most ő irogat hetek óta, könyörög, hogy menjünk vissza. Soha többé nem megyünk. Az idő megmutatta, hogy nem is azért voltam már vele, mert szerettem, hanem azért, mert féltem az egyedülléttől és az önállóságtól. Most egy nagyon kedves pasival randizok, és bár kicsit félek, hogy megégetem magam, próbálok nyitott szemmel lenni, de bízni benne. Tőle most újra egyensúlyban érzem magam, a lányunk pedig érzi ezt, mert bár még korai lenne a megismerkedésük, ő érzi, hogy anya újra jól érzi magát és türelmes és újra jókat játszunk, beszélgetünk. A helyedben nem mennék vissza. De kívánom, hogy tudj jó döntést hozni!
a gyerekek miatt en meg inkabb nem lepnek semmit, legalabbis a pasi iranyaba. az egy dolog, ha te hatarozatlan vagy, de a gyerekeket nem lehet ide-oda rangatni. ha mindenkeppen eselyt akarsz adni neki, akkor azt kulonelten tegyetek. mutassa meg az ido, hogy raszolgalna-e egy ujabb eselyre. mert konnyen meglehet, csak ejtette a no vagy nem akar mellette elkotelezodni igazan, a parod meg nem akar ket szek kozul a pad ala esni
Szerinted is?
Engem nagyon nem vígasztalna, ha anyám azt mondaná, hogy apád is ezt csinálta.
Döntöttél, akkor igazán nincs mit ezen rágódj. Keress magadnak valamit, ami boldog(abb)á tesz.
Nem tudom... Anyám szerint csak az a baj, hogy megtudtam. Mert a feleség az feleség, a szerető meg csak szerető. Ha nem tudnék róla, minden jó lenne.
elhagyni a parodat hisz aki egyszer megteszi rendszerint tobbszor is fogja.
Hát meg lehet térni. Talán egyszer el lehet ezt hinni. De ha már egyszer volt egy mégis vissza, akkor már pont a gyerekek miatt nem. Éppen elég ezt egyszer feldolgozni, nem kell többször tépkedni a sebeket..
De hát innen könnyű az észt osztani, nagyon sok erőt kívánok Nektek...
mesterm! 3 év hosszú idő. lépnék, de nem vagyok a helyedbe.
Fogalmam sincs. Lehet ebből jó egyáltalán? Vagy ennyi idő alatt már nem szereti a másikat?!
3 évig úgy vert át téged, ahogy akart. Ezek után elhinnél neki bármit is?
És persze van két gyerekünk. Akiket most elköltöztettem. Nem tudom rájuk milyen hatással lenne, ha most megint vissza. Kétségbe estem
szerinted lenne meg barmi eselye annak, hogy ti egy boldog par legyetek, megcsalasok, feltekenysegek, bizalmatlansagok nelkul? te boldog tudnal meg lenni vele? mert ilyenkor biztos mindenki ugy erzi, szereti meg a masikat, es bar ne tortent volna meg, es hinne neki. de ha egy kis ido eltelik, szinte mindenki ugy erzi utolag, milyen jol dontott, hogy lezarta es tovabb lepett
Sajnos én is hasonló cipőben járok. Kiderült a nyáron hogy a férjem szerelmes az egyik kolléganőjébe.. félre ment a kedves üzenete. Természetesen előtte is sejtettem hogy van köztük valami. Ekkor a férjem bűnbánatot tanúsított, fut, fát ígért... megbocsajtottam. Nem hoztam fel igazán a témát. Most januárban kibukott megint. Bevallotta szerelmes, azt akarja váljunk el. Kiderült hogy hétvégéket töltöttek együtt. Erőt vettem magamon. Elinditottam a válást. Beadtuk a papírt. Elköltöztem egy hónapja. És most könyörög. Mit tegyek? Fogalmam sincs. Próbálkozik mindennel. Talán a szeretovel vége van, de ez mint kiderült 3 éve tartott.
Magánvélemény:nem kell visszahódítani,mert nem érdemes.Ha egy éve zajlik a kapcsolat sunyiban,ott nincs miről beszélgetni.De ha rágódsz ezen,akkor úgy gondolom,te már döntöttél.Rosszul.Szerintem...
És akinek mindkettő van?
Ez egy baromság. A lányhoz való kötődés talán nem, de emiatt simán elmegy, amelyik el akar..
Jaaaaaj, a Télapóban is hiszel?
A baj csak az, hogy egy gerinctelen embert akarsz magadhoz láncolni. Ne tedd! A lányod és te is többet, jobbat érdemeltek! Szerintem.
És ha szerelmes a csajba, vissza tudom még hódítani?? A barátnőim szerint a lányos apák jobban ragaszkodnak a családjukhoz, mert jobban kötődnek a lányaikhoz,mint a fiaikhoz... Ez igaz lehet?
De ettől még a gyerek számára ez soha nem lesz ugyanolyan. Jó, ez van, de szomorú.
Ebben csak az a szomorú, hogy ők nem kezdtek magukkal valamit. Én azt is el tudom képzelni, hogy ők tényleg szeretik egymást a maguk módján. Szerintem sok helyen alapgond, hogy nem tudják (tudjuk) az érzelmeket, dolgokat megfelelően kifejezni. Most nem arról beszélek, hogy nem beszélünk róla, nem kommunikálunk, hanem arról, hogy nem tudjuk, hogy hogy mondjuk, hogy "szeretlek". Vagy, hogy ez most bánt...
A szüleim is minden nap üvöltöztek, illetve apám anyámra és ránk, nemhogy nem váltak el, hanem nem állnak velem szóba, mert én viszont elváltam. Ez a történet sem rólam szól, még akkor sem ha érintett vagyok benne.
Így van. Egymástól válnak nem a gyerektől.Ettől még ugyanúgy nevelni kell , meg gondoskodnia a másik félnek a gyerekről.
A szüleimnél megcsalás ( legalábbis tudtommal) nem volt. Mindenen összevesztek kb. Már gyerekként is kérdeztem miért nem válnak el, erre persze mindig az volt a válasz, hogy ne beszéljek hülyeséget.
Soha nem szabad azt hinni,hogy bármi örökre szól,föleg a szerelem.Viszont ha valaki nem szereti már a párjat,akkor váljanak el,mert a megcsalás nem megoldás,ráadásul egy gerinctelen emberrel nem érdemes együtt maradni,ennyire ne értékeljük le önmagunkat,azt hagyjuk meg a szeretönek.Az pedig,hogy két ember hogy tud válni,az csak rajtuk múlik.
Azért nem írtam nemeket, mert van fordított eset is, ritkább, de van.
Önként túlvállaljuk magunkat...
Magunktól is ki tudjuk találni a nemeket :-))) Én próbálok nem ilyen y neműeket nevelni, de nagyon nehéz, mert ők eleve genetikailag is sokkal kevésbé szociálisak.
De van ebben egy rossz társadalmi berögződés is, én azt látom sajnos, hogy annak a bizonyos nemnek "csak" dolgozni kell, nekünk meg dolgozni, gyereket nevelni, háztartást vezetni, első osztályú szeretőnek és szexpartnernek lenni...
Az én korosztályom 3-4 éves gyermekekkel válik, a második házasságokban is születnek gyermekek.
Sőt olyan férfit is ismerek, aki unokázás helyett az új nő kisgyermekeit neveli, de ez már más történet.
Meg kell találni a mindkét fél számára járható útat, de én azt látom, hogy még mindig ott tartunk, hogy az egyik fél tesz a kapcsolatért, a másik fél meg nagyon nem. (Most direkt nem írtam nemeket, mert van ilyen is, meg olyan is.)
Az is tény, hogy vagy nagyon önzőek vagyunk, vagy túl alárendeljük magunkat. Az egyensúly hiányzik.
Sokaknál a második házasság már akkor van, amikor nincsenek kicsi gyerekek. Amikor jönnek, főleg először, nagy próbatétel a szülőknek. Megbírkóznak vele, vagy sem, úgy, hogy egymásnak is tudjanak adni. Másodszorra talán könnyebb, még ha vállalnak közöset is... ha meg már nagyobbak, akkor mindenképp könnyebb az egymásra koncentrálás. Az én korosztályom sorra válik, kezd új életet, már nagy vagy felnőtt gyerekekkel... már csak jórészt magukkal kell foglalkozni, nincs állandó stressz a kicsik körül. Élvezik az életet. Újra.
A többi már csak rajta múlik. :)
Az nem kérdés, hogy ez a verzió a mi kultúrkörünkben nem egészséges, és hosszú távon jóra nem vezet.
Tehát megint oda tértünk vissza, hogy jó-jó, ne úgy legyen, mint 200 éve, de ez a "nekem senki ne mondja meg, és mindent szabad" elv azért szintén nem tűnik a nagyon jó iránynak. De persze ezt nem okos dolog ma boncolgatni, mert előbb-utóbb beleütközünk az egyén akaratába, ami ma veszélyes.. Mert ugye nem tudunk nemet mondani, és azonnal minden kell. Mondjuk párválasztásnál......
Aztán meg vagyunk lepődve, hogy a nagy szabadságban kiválasztott párunk sem tud 5 év múlva nemet mondani, és neki is minden azonnal kell...
Ájáj
További ajánlott fórumok: