Ebben az esetben lakás kérdésben mi lehet a jó megoldás? (beszélgetés)

A X. kerületben egy használ 1,5 szobás lakás 13 millió, egy használt 65 nm-es pedig 16 millió.

Ehhez elég lenne az 5 millió önerőnek, mert lakáscélú hiteleknél a HB érték 25 %-át kérik, bár én a fiatalok helyében várnék még egy kicsit és gyűjtögetnék. Ennyi pénzből 300-400 ezret félre lehet tenni havonta, és már meg is van a lakás árának fele. Persze, ha nem luxusban és új lakásban gondolkodnak, bár ha azt nézzük, akkor új lakásnál egy 20 milliósnak az önereje már meg van, de ennyiért nem biztos, hogy kapnak új lakást.

A drágábbhoz meg kevés az önrész.

5 milliónak fedeznie kell a lakás piaci értékének 20%-t, mivel csak 80%-ra jegyezhet be jelzálogot a bank, vagyis ennyit meg is tud hitelezni.

Egy 25 milliós lakás vételárát 20 millióval tudja finanszírozni 5 milliós önrész esetén.

Ne vegyenek fel ekkora hitelt! Egyébként tudtommal az 5MFt önrészhez tudtommal nem adnak 20 MFt hitelt.

Miért nem vesznek először kisebb lakást? Az 15 MFt körül is kapható, és akkor nem kellene albérletet fizetni. Utána, ha már van megint pénzük, mehetnének nagyobba.

Na és az az általános szerinted, hogy minden idős embernek van többtízmilla megtakarítása? :-)

Ahogy a sanyarú jövőt fested, pedig kellene hogy legyen...

Hacsak nem omlik drámai hirtelenséggel össze a nyögdíjrendszer, és élek is még 88 évesen (ami viszont egyáltalán nem biztos) akkor önerőből is kifizetek egy ápolónőt, mellesleg addigra már lesz még egy házam is, mert - ha már matekolunk - szegény szüleim az akkor betöltendő 112-ik életévüket valószínűleg nem fogják megélni. Ez most randa volt. Én nem akarok örökölni. Azt szeretném, ha nagyon-nagyon sokáig élnének, de a 112 az azért picit sok. :-)

Aranyos egyébként, hogy a magad részéről félted azokat az idősebb hölgyeket, akik "kialmolják" maguk alól a pénzt. De elhiheted, a legtöbbje tudja, hogy mit csinál. :-) Talán csak itt nem részletezi az anyagi konkícióit, ez végülis nem az adóhivatal. :-)

Nem vagyok update hitelügyben, de 5 millós önerőre nem fognak ekkora hitelt kapni szerintem.

Viszont csinálhatnának még egy lakáskasszát. Ha jól tudom, a Fundamentánál egész jó kondíciókkal kaphatnak hitelt, főleg a megtakarítással kombinálva. Egyébként is eléggé barátságosak a hitelkamatok mostanában.

Viszont külföldön olyan tapasztalatokat szerezhetnének, úgy megtanulhatnák az ország nyelvét, ami aztán ha mégis hazajönnek, behozhatatlan előnyt ad nekik.

Szóval szerintem iszkiri külföldre, és gyűjtögessék még a pénzt. Akkor is érdemes főleg a fővárosban venni egy lakást, ha nem költöznek be, de kiadnák.

Értem, amit mondasz és nyilván benne van a pakliban, hogy életünk alkonyán ápolásra szorulunk. Erre írtam, hogy akkor még mindig bevonulhatunk az öregek otthonába, cserébe bedobjuk ezt a lakást, amiben jelenleg élünk. Van a portálon olyan tag, aki ilyenben lakik és boldognak tűnik.

Mindemellett az is lehetséges, hogy hirtelen dobjuk fel a talpunkat. Lehet, hogy holnapután vagy 30 év múlva, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Csak az biztos, ami már elmúlt.

Barátnőm anyuja (akiről írtam) 95 éves koráig élt (tavaly halt meg). És kb. 88 éves korától kellett mellé valaki. Nem volt beteg, csak gyenge, fáradékony, önálló élet már nem volt biztonságos számára.

Ilyen is van.

Neki kb. a félretett 20 millió ment el erre, 200 ezer/hó.

Én biztos nem almolnék ki magam alól minden pénzt.

Nekem pl. 88 éves koromban (ha megérem), az akkor 54 éves gyerekem még bőven dolgozni fog, nem terhelhetem rá még magamat is.

Jajaja. Én is írtam már, hogy először azt kellene eldönteniük a példabeli fiataloknak, tényleg külföldön akarnak-e dolgozni, vagy megpróbálják itthon. De egy fejlesztő mérnöknek kell a megmérettetés, a kinti tapasztalat is úgy kell mint egy falat kenyér.

Szerintem nem is kérdés, hogy menjenek-e, de az esetleges kinnmaradással én nem szimpatizálok. Mert magyar vagyok... :-)

Ha megvan ez a döntés, akkor lehet a lakás témán is törpölni. Gondolom azért vannak még most is albérletben, mert ezt még nem döntötték el.

Hogy mennyire hajlamosak vagy nem hajlamosak egy szigorúbb gazdálkodásra, azt meg csak ők tudják. Eddig még nem voltak arra rákényszerülve.

Ez teljesen igaz.

Mi nagyon spórolósan élünk,a kollégák,főnök csak amulnak, hogy mire nem vagyunk képesek :)

Bár mi otthon is takarékoskodtunk ahol tudtunk.

Aki már otthon is elszórt úgymond egy csomó pénzt,az külföldön is el fog még többet,mivel többet is fog keresni.

Ez így van az itt élő magyar ismerősök körében.

Ez összességében igaz.

Csak az alapkérdések:

1. Akar-e szívből külföldre menni, vagy csak muszájból tenné

2. Tud-e külföldön jelentően többet keresni

3. Haza akar-e jönni egyáltalán

4. És talán a legfontosabb, tud-e spórolni..

Meg még a szerencse sem árt. Nekem mondjuk biztos senki sem kezelné itthon a lakásomat, egyszer próbálkoztunk ilyesmivel a családban, hát szaros dolog az...

De alapkérdésnek bárhol azt látom, hogy hajlandóak-e lemondani a jelenben egy jövőbeni könnyebb boldogulás reményében...

Dakota közmondás is igazolja, hogy az élet egy adott pillanatában meg kell tenni azt, amivel továbbjuthatunk? Ez megnyugtató. :-)

Még a leghosszabb távú hiteleket is csak úgy lehet felvenni, ha azt valaki 65 éves koráig ki is fizeti. Az még nem az a bizonyos matuzsálemi kor. :-)

A család meg arra való, hogy össztartson. Neked jó családod van. :-)

Úgy van, ez teljesen jól működhet. Meg lehet egyébként bízni egy itthonlévő családtagot is a kiadott lakás felügyeletével, akár minden ezzel kapcsolatos ügyintézéssel is.

Kár lenne lemondani arról a lehetőségről, hogy egy most - kedvező hitelfeltételekkel - megvett lakás a fiatalok külföldi tartózkodása idején úgyszólván ki is fizeti magát.

Kellő körültekintéssel eljárva a lakáskiadás nem okvetlen lutri. Nem mondom, hogy nem kell ehhez némi vállalkozó szellem, dehát csak akad az ott, ahol a külföldi munka szándéka is jelen van. :-)

Bátraké a szerencse. :-)

Maximálisan igaz.

Olvasgatva itt a fórumot az jut eszembe, hogy ők úgy akarnak spórolni, hogy költenek.

Kell ésszerű terv az élethez, de ennyire meg kár előre megtervezni a dolgokat, mert úgyse úgy lesz..

Ha valóban előre akarnak spórolni, és gyereket akarnak, akkor le kellene szállni a magas lóról. Ha nem, akkor lehet ott maradni, csak akkor meg maguknak is kár hazudni.

Én hazamennék a szülőkhöz, pláne, ha nem is a kisszobába, hanem egy "lakrészbe" lehet menni. Spórolnék, pár év múlva vennék egy kis panelt. Aztán spórolnék tovább...

És hitel nélkül, ha lehet.

Életem legnagyobb jóérzése, hogy nem vettünk fel hitelt, még ha nem is éltem olyan szinten soha, mint ahogy esetleg látszatra élhettem volna.

Ezek szerint 200-at tettek félre havonta a közel millás fizúból. 800-at "feléltek", úgyhogy még nincs gyerek. Csak én érzem úgy, hogy ez harmatgyenge a spórolási oldalon?

Igaza van moszkvicsnak, szerény véleményem szerint külföldön is ez lesz.

Általánosságban gondolom és nem kihegyezve fórumra: annak érdemes kimenni külföldre, aki ott (is) meghúzza a nadrágszíjat és félre tesz. Ha ott is habzsidőzsi végnélkül, akkor sosem lesz meg az áhított álom és cél. Ezt megtudja tenni itthon is.

Szerintem...

tényleg rengetegféle történetet ismerünk , aztán kiki válogathat :( h neki melyik lenne jó ? egyik ismerős eladta a belvárosi lakását hajdanán és a feléből vett vidéken 1 házat , a gyerekeik akkor lettek középiskolások és onnantól fogva vonatoztak Pestre , h odajussanak a suliba :( minek a közelében addig laktak :(

egyik nyd-as házaspár eladta a faluban a házát és lementek egy vidéki városba az itt eladott ház töredékéből , a gyerkőceiknak lett a megmaradó pénzből fedél a fejük fölé , annyiféle a lehetőség .......

1x olvastam 1 aranyos történetet :)))))))))))) 2 ? v 3 ? eltartóját túlélte a mami :)))))))

itt a faluba történt eccer , hajdanán :) h szerződést kötöttek 1 mamival , aztán kapott a mami téliszalámit-tortát :) mindenféle incsifincsi kaját és mivel jobban szerette a hasát , mint az életét át is ette magát a túloldalra nagyon hamar :(

A lakásárak nem fognak csökkenni, esetleg kis időre megállnak. Most kedvező kamatozással lehet lakáshitelhez jutni - ki tudja meddig? Most pörög még az ingatlanpiac, most kell lépni.

És 20-30 milliót összeszedni külföldön sem egyszerű, nem egy év.

Olyan albérlőt kell találni, akiben megbíznak. Nem egy hét alatt kell kiválasztani, meg kell ismerni őket, hiszen hosszú távon fogják bérelni a lakást. Ezen túl nem tudom mit kell velük/rajtuk intézni. Egy bankszámla számra külföldről is rá lehet nézni, hogy fizetnek-e rendesen vagy sem.

Vannak nagy cégek is, akik a munkatársaiknak (esetleg külföldinek) bérelnek lakásokat.

Vannak azért olyan albérlők is, akiktől nem kell tartani, és az ingatlan addig is hasznot hoz, nem pedig áll és romlik az állaga.

Szerintem nem jól látod!Minek felvenni a hitelt?Fizetni a kamatokat?Ki intézi az albérlőket?Mi van ha nem fizetnek és számlákat hagynak maguk után?Ha egy pár külföldön dolgozik pár év alatt lakást tud venni.(és nem házat amivel sok a gond!)

A mi lakásunkat véletlenül sem adtuk ki,mert nem küszködnénk albérlővel,igaz teljesen felújítottuk magunknak!

Szia. En vennék egy lakást es kiadnam.abbol kb meg is van a torleszto.

Es kimennek dolgozni tapasztalatot gyűjteni, plane ha szakmaba vagna a meló!

Amugy nem lehetetlen ekkora hitellel elni itthon plane ilyen fizukkal.

En amugy lerobbant hazat vennék es 2-4milliobol ugy fel lehet újítani hogy pesten akar 10 misit is emel az erteken.

En befektetési oldalrol is kozelitenem meg a helyükben a lakasvasarlast.plane pesten lehet ezzel hazardirozni rendesen :)

Ha fiatalok.nem tudom hany évesek es meg vagy 2-5evig nem akarnak babat es nincsenek fix tervek akkor én kimennek a helyükben:)

83 és 84. is jó ötlet tényleg.

Lényegében önfenntartó lenne a lakás.

Szerintem ezt felvetem nekik.

És köszönöm tényleg mindenkinek az ötletelést.

Persze, hát kire áldozzon az ember, ha nem a gyerekére. :-) Ez nem egy erőn felüli áldozat volt, csak olyan ami még belefér, ha már úgysincs bakancslista... :-) Gesztusnak viszont nagyon szép. Az a gyerek meg most ér vele a lgetöbbet, nem akkor hogyha csak majd hajdanán megörökli.

Én is épp a gyerekem házrészét fizetgetem, ha úgy tetszik.

Anno egy kettővel ezelőtti élettársammal közösen vettünk egy ingatlant, aminek az egyik szintjét a gyerekem kapta meg használatra. Az akkori kapcsolatom megszakadt, és kifizettem az eltározó élettársam részét neki, - hitelből mert máshogy nem tudtam volna.

A gyerek meg természetesen maradt ott ahol addig is volt. Most mondjam azt neki, hogy fiam, miattad tartottam meg ezt a nagy házat (egyébként igen) és ezért most segíts nekem a törlesztést fizetni? Mondhatnám, de nem mondom, a rezsibe be tud ugyan segíteni, de ennél több neki nem menne. Persze el is adhatnám, de ennek az árán kettőt megvenni már én se tudnék, ő meg egyet sem. Maradna neki is talán az albérlet, hát arról meg szó se lehet.

Na akkor most mit csináltam? Kifizettem az élettársam, vagy vettem a gyerekemnek egy fél házat? Is-is. :-)

Én se lettem éppenséggel ezáltal gazdagabb, ez a helyzet mégis maximálisan megfelel. :-)

Szerintem nem kell ahhoz bakancslista és luxus utak idős korban.

Ha öreg leszel, ki ápol majd pl. Barátnőm anyukájához bentlakásos ápolónő havi 200 ezerért jött. Ott pl. erre mentek a néni félretett milliói.

Én ezért sem söpörném mi magam alól.

De nem vagyunk egyformák, ez csak egy beszélgetés.