Megcsalás 19 év és 2 gyerek után (beszélgetés)

Főleg annak aki homo.

Persze az sem mindegy hogy a muffot mi veszi körül.

Még hozzáteszem ezt arra írtam, hogy a FI felajánlotta neki, hogy félreléphet , de a férje azt mondta nem, miközben kiderült igen félrelépett a betegsége alatt.

Erre írtam:

Nem bántott, nagyon jól járt el az én szemszögemből, hiszen nem nehezítette a felépülésed. Nem azzal kellett szembesülnöd, hogy kitekintget a házasságból, hanem a betegségedre koncentrálhattál, hogy gyógyulj. Eltartott, addig, amíg nem volt jövedelmed."

Ez nem azt jelenti, hogy azt sugalltam a szenét csukja be, viselje el!

Annyi, amit ezerszer leírtam, vigye azt, amit a hátasságba vitt, beletett.

" A te nézőpontod szerint aki más házában lakik, és akit átmenetileg támogatni kellett anyagilag, annak kuss a neve, és cserébe az a minimum, hogy csendben eltűrje a megalázást."

"Neked a legfontosabbak az anyagiak"

Nem érted, vagy lehet valamiért nem akarod érteni.

Pont, hogy nem vagyok anyagias, hiszen nem kell a másé.

Itt nem a megcsalást támogatom, erről szinte nem is beszéltem, hanem azzal nem értek egyet, hogyha kapcsolatban él valaki, miért érzi feljogosítva magát arra, hogy a másik előzőleg megszerzett tulajdonára tartson igényt?

Dehogy kell eltűrni, hogy csalnak, csak lépjen emelt fővel tovább.

De nekem az sem lenne evidens, hogy a gyerekeim megkérdezése nélkül, már előre eldöntsem fele-fele időt töltsék nálam és az apjuknál, ha meg az apjuk is felerészben kiveszi a részét a nevelésben , milyen alapon is akarnék én albérletet fizettetni, meg tartásdíjat magamnak?

Rendben. Neked a legfontosabbak az anyagiak. A te nézőpontod szerint aki más házában lakik, és akit átmenetileg támogatni kellett anyagilag, annak kuss a neve, és cserébe az a minimum, hogy csendben eltűrje a megalázást.

Szerintem pedig van az a pénz, amiért cserébe egy nő elnézi a férje hűtlenségét, de az messze nem itt kezdődik. De nem is az a lényeg, hogy mennyiért cserébe, hanem az, hogy a nő tud róla, és nem abban a hitben él, hogy élete párja hűséges hozzá. Neked erkölcsi kérdés, hogy ne tartsanak el. Másnak meg pont ilyen fontos erkölcsi kérdés, hogy ne járjon félre a férje.

"15 év egyutteles utan. Szerintem a minimum lenne,hogy fizesse az alberletet."

"Van már jó ügyvéd.Kiegészítő tartásdíjat kell fietnie akkor is"

Nem tudom mi van, volt köztük. Ha engem a betegségem alatt eltartott volna valaki (ami természetes két szerető ember között) akkor sem akarnám , pont ezért megfingatni, ahogy írta, hiszen addig a gyerekek anyagi ellátása is csakis a pasira esett.

Tök mindegy mikor dönt úgy egyik ember, legyen az nő, vagy férfi, hogy másikéra veti a szemét, számomra egyik sem elfogadható. De látom szinte én látom így, tegyen mindenki belátása szerint, attól még az én véleményem nem fog változni.

Bocsáss mag, mint ahogy már írtam a saját elveim alapján ítélkezem.

A semmiből a nulláról indultam, és önállóan eljutottam egy viszonylag élhető életig.

Ha a férjem lakásába költöztem volna, akkor is tettem volna el, a magam és a gyerekeim biztonsága érdekében, ha kibacnának, akkor is megálljak a lábamon, ne kelljen kényszerhelyzetben maradnom, elnéznem dolgokat, vagy elvenni azt, amit nem én szereztem meg, hanem beköltöztem. Én büszke vagyok ilyen téren, mindenért megdolgozom, ez tartom helyesnek.

Másnak meg más az élhető út, kimondottan olyan pasikat keres, aki eltartja.

Sok mindent mondhatok magamról, de eltartott sosem voltam.

Nem rólad írtam le a véleményem (mert ugye azt nekem is szabad), hanem általánosságban.

Azt azért elárulhatnád, hogy mi a tanács abban, hogy évekkel ezelőtt mit kellett volna tennie? Azt tanácsolom, hogy menj vissza az időben, és legelőször kaparj össze egy lakásra valót?

Még annyit, hogy az ácsingózás részt te tetted hozzá. Ha jól emlékszem, azt írta, hogy el akar költözni. Megemlítette, hogy az ügyvéd szerint meg lehetne szorongatni a pasit. De ebből azt a következtetést levonni, hogy FI tulajdonképpen csak le akarja nyúlni a férje vagyonát... Jó, hogy nem azt látjuk bele, hogy előre kitervelte, és várta már, hogy a férje félrelépjen, és neki legyen apropója kiforgatni a vagyonából. Nem mindenki aranyásó, akinek nincs saját lakása.

Szerintem a lakosság nagy része örül, ha egy lakást fel tud mutatni, nem hogy a férj mellett még megszerzi magának is a lakást. Ami közös vagyon is lehet…

Nem tudom sokan honnan gondolják, hogy a háztartásokban potyog a lakás a családoknak? Sokan félre tenni sem tudnak! 🤷🏻‍♀️

Így kezdtem. "Ha nem sejtettél semmit a FI. tuti nagy arculcsapás volt a felismerés, hogy de mégis van a képben más is.

Kedves FI.! Ezt ne elvesztegetett időnek éld át, hiszen eddig minden jól működött valószínű."

De volt bátorságom leírni a véleményem is, mert volt véleményem, mert ilyen vagyok. Vállalom, hogy ezért ne szeressenek, elítéljenek.

A lányomnak is ezt mondanám, tanácsolnám. Nagyon szomorú lennék, ha 19 év után nem tudna önállóan megállni a lábán, a férje hozott vagyonára ácsingózna. A nevelésem kudarcának érezném.

Ugye az világos, hogy a "jól látod, igazad van" és az "érthető, hogy így érzel" közt ég és föld a különbség. Nagyon remélem, hogy nem kell magyaráznom azt, hogy mik azok az érzelmek, miért elfogadottak, mi a különbség az érzelmek, a gondolatok és a tettek közt, stb. Teljesen más, ha azzal kezded, hogy "Hatalmasat csalódtál a férjedben, és nagyon feldúlt az eset. Azért gondold át, hogy mi a legjobb a gyerekeknek, bár nehéz lesz, de te is tudod, hogy szükségük van a stabilitásra." Vagy ahogy itt szokás: "Mit pattogsz, hiszen a segged alá lett tolva a lakhatás, úgyhogy inkább húzd meg magad. Amúgy is biztos, hogy a te hibád, hogy megcsal."

Igen, nekem is gyanús, hogy a sztori nem valós. De. Egyrészről nem vagyok nyomozó, hogy ki kelljen találnom az igazságot. Másrészt az égvilágon semmilyen károm nem származik abból, ha "bedőlök" egy kamu fórumnak. Az én életem nem lesz rosszabb tőle, ha esetleg valami névtelen idegen azon szórakozik, hogy leírom a véleményem egy fiktív történet kapcsán. Még regényeket is szoktam olvasni, és nem érzem magam átverve. Ellenben ha ignorálom a kicsit is gyanús topikokat, akár abba is hagyhatom a fórumozást.

Mi abban az építő kritika, hogy 19 év alatt nem tudott félretenni egy lakásravalót, akkor ne sírjon a szája, hogy csalják, mert a segge alá lett rakva a lakhatása???

Mégis mitől építő ez??

" Ha viszont először el vannak fogadva az érzései, utána könnyebben belátja azt, amit az építő kritika szeretne tanítani neki.'

Ezt nevezem én megvezetésnek, ha azt mondjuk.- Igen teljesen jól látod a dolgokat - akkor abban él tovább, hogy a döntése jó.

Azzal minden felnőtt embernek tisztában kell lenni, ha itt feltesz egy kérdést, mindenki a saját életéből fog meríteni és ebbe nem kell gonoszságot belelátni, mindenkinek más az élettapasztalata.

Egyébként ez a fórum szerintem nem is valós.

Megtudta, hogy csalják, hétvégén már ügyvéd is van, pöpec tanácsot is kapott, a gyermekek elhelyezése is sínen ...a szokásos hétvégi szórakozás valószínű.

Ezt a folyamatot én is tapasztaltam itt a Hoxán. Tisztelet a kivételnek, de annyi itt a rosszindulatú ember, akik "jó szándékkal" akkorát képesek belerúgni egy másik emberbe, hogy az se baj ha beledöglik...mert megérdemli...ugye??

Én átéltem azt amiről ez a fórum szól. Engem is megcsalt a férjem 2,5 éve, két kisgyerekkel kerültem egyik napról a másikba nagyon nehéz döntési helyzetbe. Én megpróbáltam azt, amire itt biztatni próbálják páran az FI-t, hogy maradjak a seggemen. Nem sikerült. Bár mást kommunikáltam, de az ösztöneim egész egyszerűen nem hagyták, hogy benne maradjak egy ilyen kapcsolatban és jól tettem! Most önálló vagyok, sikerült vennem egy saját kis lakást, a gyerekekkel felesben vagyunk, nincs gyerektartás. Közben munkahelyet is váltottam, jobban keresek. Sajnos Édesapám is ez idő alatt halt meg, ezért extra nehéz volt ez az időszak. Az élet minden területén óriási változások történtek velem. Most egy teljesen új életet élek, de egyáltalán nem élem meg már veszteségként a különválást. Most már úgy gondolom, ennek így kellett történnie, mi már csak külön tudunk boldogok lenni a férjemmel. Mindkettőnknek jobb így és bármilyen furcsa, de 2,5 év után rendeződött a kapcsolatunk. Bár soha egy pár már nem leszünk, normálisan és kedvesen tudunk egymással bánni és mindkettőnknek a gyerekeink az elsők! Szóval én arra biztatom az FI-t, hogy hallgasson az ösztöneire. Nekem egy pszichológus is segített, hogy az első nagy löketet megkapjam az újrakezdéshez. Hajrá!!

Van építő kritika is. Van, akin a keményebb szavak segítenek, még akkor is, ha először nyersnek tűnnek. Csak az a baj, hogy az építő jellegű kritikát kevés ember tudja értékelni és a saját fejlődésére fordítani.

Az empátia nem arról szól, hogy simogassuk a buksit, és cirógassuk bárki lelkét. Így gondolom.

Az ítélkezés - az más dolog.

De ezzel be is fejezem, nem kívánok többet hozzátenni, már említettem, hogy miért.

Idáig direkt nem szóltam hozzá a fórumhoz, az ezzel kapcsolatos gondolataimat egy másik topikban írtam le.

Most is csak a te hozzászólásodra reagálok. Miért kellene minden esetben erőltetni az empátiát?

Egyoldalú infókat kaptunk, nem ismerjük a részleteket. Minden hozzászóló a saját szemszögéből írt véleményt. Ez miért gond? Elejétől követtem a fórumot, és nagyon sok hozzászólással egyetértek. Helyesebben egyetértenék, ha hinnék a fórum hitelességében. De nem hiszem el, hogy valós helyzetről van szó.

Én már csak ilyen kis kétkedő vagyok, de az elmúlt időszak témái ezt erősítették bennem.