Megbolondult a kutyánk? Mit tegyek? (tudásbázis)
Az a helyzet, hogy hiba volt magatokhoz venni egy olyan kutyát, aki ennyire alulszocializált. Főleg, ha a család nem ért a kutyaneveléshez.
Pl. nem szabad megengedni a kutyának, hogy a családból bárkire morogjon, ezt azonnal minden alkalommal büntetni kell. Ilyen egyszerűen nincs, hogy nem fogadja el a családot, neked, a falkavezérnek kell megmutatnod neki, hogy ki tartozik a falkába és ki nem, mit tehet meg és mit nem tehet meg a kutya. Tudnia kell, hol a helye a rangsorban, lennie kell viszonyítási pontoknak. Az, hogy a nap 24 órájában csak vele foglalkozol és körülugrálod, csak még bizonytalanabbá teszi, amitől még félénkebb és idegesebb lesz.
A szeretet szükséges és csodás dolog, de egy olyan kutyának, akivel ennyire nem foglalkoztak korábban, a következetes nevelésre sokkal nagyobb szüksége van, mint kényeztetésre. A nevelés, a szabályok, a falka rendje adja neki a biztonságot, a szeretet csak hab a tortán.
Hiába a sok kutyakiképző, ha ti a mindennapokban nem viselkedtek következetesen és tudatosan. Ehhez érteni kell, szakkönyvekből is elsajátítható, amúgy nem egy nagy kunszt. Előttem már valaki pedzegette a lényegét. De ha ehhez nincs türelem, akkor jobb átadni valaki másnak, aki kedves, jólnevelt ebet tud "csinálni" belőle.
Dehogyiis,illetve nem állítom,hogy nincsenek "szapis" kutyák,de a legtöbb,egy családból jött,ahol mára már nyűg lett a cuki szőrgombócból,mert le kell vinni,mert enni kell neki adni,és ha beteg orvoshoz kell vinni...
Nagyon sokan odakötik a menhely elé,(nálunk,ez a tapasztalat)vagy csak egyszerűen elviszik a város szélére kocsival és elengedik.
A városunkban,mostanában,nagyon sok újszülött kutyabébit egy szatyorban a kukában,kuka mellé,vagy csak nagyvonalúan az erdőben kidobva találtak:(
Ugy véled? :-P
Te már csak tudod, hogy milyen valaki, ha idegbajos!;-) Szép dolog az önismeret! ;-)
Végszóként annyit mondanék, hogy ennyit arról, hogy 'fogadj örökbe'!
Lehet, hogy egy kölyökkutya 80 ezer ft-nál kezdődik, de Ő a tiéd. Formálhatod, ahogy akarod!
Menhelyről meg kapsz valamit, kifizeted az ivartalanítást.. Aztán kiütköznek a kutya 'problémája', aztán százezreket költesz kutyatrénerekre!
Szerintem egy kutyát nem azért akar az ember, hogy kínlódjon vele, hanem, hogy örömét lelje benne! Nevelje, szeresse, játszon vele!
Lehet utálni, de felesleges egy lelkileg nyomorék kutyával kínlódani! Csinálja ezt olyan, akinek se kutyája, se macskája.
A mai világban ez elvesztegetett idő, ezt inkább fordítsa az ember a családjára!
Percenként halnak meg gyerekek Afrikában, ti meg egy nyamvadt kutyán vitatkoztok?!?! Ápolni a lelkét! Az afrikai halott gyerekek édesanyjának ki ápolja????
Ez a szerencsétlen kutya nem tehet róla, hogy az eddigi élete nem sikerült valami túl fényesen. Menhely után (ami tisztelet a kivitélnek soha nem a legfényesebb ezeknek a szerencsétlen állatoknak) most bekerült egy családba ahol jövés menés hangoskodás, játszás van, ami lehet hogy kicsit túl sok neki. Ha ráadásul még túlzottan szeretgetni is akarják akkor ez visszaüthet negatív dologba. Azt nem írtad le hogy mi a kutya napirendje, van-e olyan hely a lakásban ahol nyugodtan el tud vonulni egymagába. Nem gondolnám, hogy egyből vissza kellene vinni a menhelyre. Vannak olyan kiképzők akár a neten is akiknek ha írsz és kérsz tőlük segítséget biztos segítenek. És tényleg nem árt legalább egyszer egy kiképzőt felkeresni elmondani neki mi a próbléma, lehet hogy már az első alkalom után mond olyan dolgokat amiből már építkezni tudtok. Ha valakinek akkor nekem volt problémás kutyám, igaz nem embert bántott hanem a lakást szedte szét. Amikor én elvittem kiképzőhöz és elmondtam hogy mi a probléma rá kellett jönnünk, hogy inkább bennünk van a hiba.
Sokféle módon elősegíthetjük a kutyák egyensúlyának visszaállítását, beleértve a pozitív megerősítés különböző formáit és az emberi korrigálást is. Végső soron, mindkét módszer a kutya segítését célozza.
Minden viselkedés két alapvető módon változtatható meg: megerősítéssel vagy büntetéssel. A humánpszichológia megkülönböztet pozitív büntetést és pozitív megerősítést, valamint negatív büntetést és negatív megerősítést. A pozitív és a negatív ugyanúgy működik, mint a matematikában. Ha hozzáadunk valamit, az pozitív, ha kivonunk valamit, az negatív.
A pozitív megerősítés azt jelenti, hogy a kívánt viselkedés megismétlését valami kellemes dolog hozzáadásával ösztönözzük. A negatív megerősítést gyakran gondolják büntetésnek, holott egyáltalán nem az. A negatív megerősítés során eltávolítunk valamit, ami kellemetlen. Például ha fejfájás ellen beveszünk egy aszpirint, és elmúlik a fejfájás. Az aszpirin eltávolította a kellemetlen fejfájást.
A pozitív büntetés során, ezzel szemben, egy kellemetlen dolog hozzáadásával igyekszünk elvenni valaki kedvét egy viselkedés megismétlésétől. Negatív büntetés esetén egy kellemes dolgot vonunk meg. Ilyen például a figyelemmegvonás vagy "kizárás".
Ne feledjük, a pozitív és negatív szavak nem arra utalnak, hogy a következmény kellemes vagy kellemetlen. Bár igen gyakran ítélkezéssel reagálunk e szavakra, ez nem az ítéletalkotásról szól; egyszerű matek az egész.
De egy félénk kutyán mit nevelsz? Ez most komolyan érdekel!
Azt írja menekül 'mindenki' elől!
Azt írják az okosok, várjuk meg még a kutya nyit! Ha ezt nem teszi meg, mit csinálsz, erőszakkal szereted?!
és az megold bármit is, ha pipa lesz? :) a kutya az elejétől kezdve félénk és ellenséges volt, választhatott volna másik kutyust, a menhelyek dugig vannak, de most már adott a szitu. lehet úgy is dönteni, hogy visszaviszi, úgy is, hogy megtartja, bár nem tudom, mennyire jó döntés megtartani egy kutyát egy lakásban, ha a gyerekeket megharapja. őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy ha egy kutya rámordul egy családtagra, és ezért rákoppintanának az orrára és megszidják, azt tovább folytatná kitartóan
a kutyával is úgy van, mint a gyerekekkel, nem elég szeretni, nevelni is kell őket, az ő érdekük is :)
Itt nem arról van szó, hogy bepisilt a kutya, adjunk túl rajta! Ugye, ilyen is van!
Itt már komoly a dolog! Ne battya már meg, a férjet a saját otthonába harapja, morogja a kutya!! Éjszaka majd az arcába harap, mert úgy tartja kedve?!
Azért legyen már megengedve neki, hogy pipa legyen, főleg, hogy a gyerekeket se hagyja! Jó, hogy nem vágta kettébe!!
Már írtam valahol: a kutyán túl is van élet, mármint, hogy mellette.
Nem lehet csak a kutyának élni! Ilyenek max. azok a nénikék, akik 'józsikát' az asztalhoz ültetik, ágyba szaratják, az se baj, ha megharap, mert ő a 'józsika'!
És, ha tiszta a lelkiismerete a fórum indítójának, hogy mindent megtett, akkor nincs miről beszélni!
Egy kölyökkutyát lehet formálni, egy felnőttet már nehéz!
Az ember változhat, ha akar, de ez sem egyszerű, szokták mondani: "kutyából nem lesz szalonna"
Ez most a kutyára is igaz!
Azért ők próbálkoztak, ha nem így lenne valószínűleg 3 hónap alatt visszadobták volna a kutyát!
Ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák, a kutyák sem azok!
A mentőknek meg kötelességük lett volna normálisan felmérni a gazdikat! Alkalmas/nem alkalmas. Lehet ez a kutya nem nekik való, más kutyával meg vígan ellenének. Nekik kellett volna ezt eldönteni.
A gazdikba meg nem belevésni, hogy bénák, nem jól nevelték stb., igyekeztek, de kössék fel magukat, mert a kutya nem nyit?!?!
"játsza az agyát"
Medve anyám....
sok kutyának, aki menhelyre kerül, van valami traumája, rossz élménye, félelme. nem hiszem, hogy attól bármi megoldódna, ha a kutyát szidjuk, hogy a szemét hálátlan, mert nem érdeklények, ösztönből cselekednek
de sok olyan gazdi van, akinek aranyos játék a kutyus, ennyi. lehetne ragozni, meg szépíteni, de ez van. nem bántásból írom, de ha van egy problémás kutya, és mellette már egy újabbat keresgélnek, akkor itt azért nemigazán van felelősség és hozzáértés, legfeljebb az, hogy milyen cukika, kell még egy
én nem a kutyát védem, itt kölcsönösen senkinek sem jó, egyedül jegesnek :) mert ő szereti a kutyát, a férje a fenébe kívánja, a gyerekeket megharapja.
eszembe nem jutna mindenféle lelkisegély tanfolyamokra cipelni egy kutyát, alapból nyíltszívű, alkalmazkodó, alárendelt faj. persze közöttük is vannak elcseszettek, agresszívak, vadak, azok nem családba valók.
miért az utcára? hiszen meg lehet beszélni a kutyamentőkkel a problémát, itt mégiscsak családról van szó, gyerekekről is, megértik, ha bajok vannak, hogy nem tartható. a kutyának sem jó ez mellesleg, folyamatos stresszforrás
lehet, hogy ha egyedül vállalta volna be, már rég egy kiegyensúlyozott kedves blöki lenne, aki a pasikat sem utálja :)
sok kutya van például, aki fél a gyerekektől, azokat sem ideális családba, gyerekek mellé fogadni. bár én még nem láttam és nem hallottam olyan problémás kutyáról, akivel foglalkoztak, és ne illeszkedett volna be, a kutyának is jobb szerető emberek és gondoskodás mellett élni, mint egy menhelyen.
de azt már láttam sokszor, és gondolom más is találkozott azzal, hogy hiába szereti valaki a kutyákat, nem tud vele bánni, akármennyire is igyekszik, egyszerűen nincs érzéke hozzá. ilyennek nem való problémás kutyus, egy barátságos, játékos az igen :)
megkérdezhetem, hogy minek tartottátok meg egyáltalán a kutyust, ha ilyen szarul érezte magát nálatok? már ne haragudj, de biztos akadt volna olyan, aki vagy akik mellett nem így viselkedik, ez a kutyának és nektek sem jó.
mégis hogy éltek így együtt, családként egy lakásban a kutyával? ő frászt kap bármikor, amikor a férjed vagy a gyerekek közelednek?
mert a leírásodból nem úgy tűnik, hogy milyen jól elvan ott a kutyus és minden rendben, csak most bolondult volna meg
a tanfolyamokon meg a vezetőnek sem esett le, hogy tán nem kéne erőltetni azt, ami nem megy? én ennél a kutyánál ezerszer problémásakkal foglalkoztam, max. egy-két hónap alatt teljesen normálisan alkalmazkodott mind, kivéve olyan helyeken, ahová nagyon nem is volt való