Manyi néni boltba megy

Manyi néni minden reggel a tyúkokkal kelt. Tyúkjai ugyan nem voltak, de tudta, hogy azok is korán kelnek. Mióta nyugdíjba vonult, nem tudott már olyan jókat aludni. Lefőzte a kávéját, kikészítette mellé a vajas kekszeket és a gyógyszereit. Leült a hokedlire, pont a konyha ablak jobb oldalára. Ott a függöny éppen jó szögben állt ahhoz, hogy ő kilásson, de őt ne vegyék észre a járókelők. Minden reggel ugyanitt ült. Nézte a szomszédokat ahogyan megkezdték a napjukat, közben kortyolta a kávét, majszolta a kekszet és erőt gyűjtött.

Reggeli rutinja után bement a kis konyhából nyíló spájzba. Gondosan végig nézett a készleteken. Na de nem lisztet, cukrot, vagy befőttet kívánt. A spájzgarázsban lapuló kerekes készletet vette szemügyre. Volt barna, régen nagy teherbírású bevásárlókocsi, ennek már mozgott az egyik kereke. Ezt akkor veszi elő, ha a szomszéd Mariskáék vásárolnak be neki. Mókás a konyhaablakból figyelni, ahogy táncol a kereke a súly alatt. Meg izgalmas is... Gondolatban fogadásokat kötött, hogy mikor törik ki. Akkor majd Mariskáék szánva, bánva újat vesznek neki. Na de most nem ez kell. Nem is a kockás háromkerekű, nem is a kék vastagbélésű. Ma valami strapabíró, kemény anyagú kell. Meg is van. Szürke-barna kockás, masszív, nagykerekű, erős, fémvázas bevásárlókocsi. Igazi banyatank . Még fiatal korában hallotta valahol ezt a kifejezést a kis kocsira. Banyatank.

Gondosan megigazította a frizuráját, felkente kedvenc piros rúzsát és elindult. Nem lakott messze a bevásárlóközponttól. Szépen, komótosan lépkedett.

Bekanyarodott a hatalmas parkolóhoz. Szemrevételezte és megállapította, hogy hiába indult korán, így is sokan lesznek a boltban. Harsány dudaszót halott. Egy autó éppen kiállni akart, másik kettő meg beállni a helyére. Sakk-matt. Egyik sem engedett, mindhárom sofőr sűrű anyázás közepette idegesen nyomta a dudát. Amikor a nagy bevásárlókocsi tárolóhoz ért a három autós még mindig tili-tolizott. Amikor az egyik hátrált a másik elindult , majd a másik tolatott akkor amaz ment előre.

Manyi néni berakta a banyatankot a fém bevásárlókocsi aljába és bement a boltba. Nagyott szippantott a levegőből amiben keveredett a narancs a kávé és a friss pékáruk illata. Elől volt a zöldségek gyümölcsök pultja. A narancs akciós volt. Manyi néni szeme villámlott. Úgy látszik Józsi bácsi korábban kelt, ő már beállt a narancsospakk elé, kocsijával szorosan mellé parkolva, így biztosítva a kényelmes, válogatásra szánt időt magának. Manyi néni nem volt rest. Pontosan kiszámította az időt amikor Józsi bácsi nem figyelt eléggé. Kocsijával arrébb tolta a másik kocsit, hátrébb lépett és várt. Józsi bácsi nem figyelt, gondosan összeválogatott gyümölcseit beletette Manyinéni kosarába. Új zacskót tépett és a gyümölcsökre koncentrált. Manyinéni a már megszerzett áruval boldogan csoszogott tovább. Áttört két keresztben álló kocsin, a vásárlók rosszalló pillantásaira ügyet sem vetve belökött egy iskolatáskás gyereket a banánok közé. Ezt a mókát szerette. Ha valaki szólt hozzá, úgy csinált mint aki nem hallja. Az öregségnek is megvannak az előnyei. A pékárunál gondosan kiválasztott három zsömlét. A legnagyobbat, legszebben sültet, legpuhábbat.

Felfigyelt egy síró gyerekre. A kocsiban ült, anyja magyarázott neki valamit. A kétévesforma meg csak bömbölt, nyújtózott a csokispult felé. Amikor kissé megnyugodott és anyuka elfordult, Manyi néni leemelt egy nagy tábla csokit és a csillogó szemű gyerek kezébe nyomta. Biztos ami biztos alapon, belemarkolt a kisszeletes csokikba és beleszórta a kosárba. Gondosan figyelt, hogy azok esés után becsusszanjanak a pelenkás zacskó alá. Kicsit ki is melegedett az akcióban. A tejespultnál hűsölve még hallotta, ahogy a gyerek újra bömbölni kezd. Figyelmét a joghurtokra terelte. Minden ízt végignézett, elolvasta az összetevőket, majd arrébb csoszogott. Átnézte a tejfölöket, közben motyogott magában -tejföl, finomföl, farmföl, ha elejtettem, nyald föl - majd a túró rudik következtek. A saját márkásból hármat tett a kosarába, a drágább fajtából számlálatlanul, maréknyit pakolt a mellette álló túrók közt válogató középkorú nő árui közé. Bizonyára van otthon gyerek, jól jön az majd otthon.

Manyi néni megigazgatta a banyatankot. Éppen csak egy kicsit kell kilógnia elől az erős tartószerkezetnek. Ha valaki nem figyel és nekimegy akkor pontosan bokacsonton kell találnia. Nyögve fölegyenesedett, majd csoszogva tovább ment a pultok között. Kissé elbambulhatott, mert koccant a kocsi eleje. Nicsak a Gergő! Már megint rossz helyen állt! Gergőt kiskorától ismerte. Minden rosszaságban benne volt, sokszor kellett megkergetni a seprűnyéllel. Már ötvenes éveiben jár, utál borotválkozni, talán valami építkezésen dolgozik. A férfi bocsánatot kért és odébbment.

Éles sikítás repesztette meg Manyi néni dobhártyáját. Négyév körüli kislány visított a földön fekve. Apja tehetetlenül toporgott mellette, kezében a kisebb utódjával. Manyinéni kapott az alkalmon, odament a kislányhoz, valamit mondott neki és Gergő felé mutatott. Ugyan Gergő is észlelte az eseményt, egy rosszalló pillantással nyugtázta is, de inkább elsomfordált. A szőke copfos kislány viszont csöndben fölállt és odabújt az apjához.

Manyi néni letudta a napi jócselekedeteit. Még pakolt imitt amott a vásárlók kosarába ezt azt és a pénztárhoz indult. Forgalmas nap lévén igen hosszú volt a kasszasor. A sor tekergett jobbra is balra is. Amikor valaki a sor közepén átvágott és a többiek hátrahúzódtak, nem teketóriázott. Szépen beállt a sor közepeelejére. Hallotta, hogy valaki büdös banyázik mögötte, de már megszokta. Amikor rákerült a sor, ő is kipakolt. Csak szépen nyugodtan. Amikor a mögötte levő pakolni kezdett és háttal állt neki, elvett pár óvszert a kassza melletti polcról és szépen bedugta a túrúsbatyus zacskóba.

A kasszás gyorsan végzett. Manyi néni szeretett készpénzzel fizetni. Leginkább az aprót szerette. Amikor kiborította a pénztáros elé, halk moraj futott végig a soron. Manyi néni hátrafordult, bocsánatkérően rámosolygott a mögötte állóra:

-Tudja kedveském, már a szemem sem a régi.

Manyi néni bepakolt a banyatankba, hazaindult. Kint a tili-tolizó autók sofőrjei már ölre mentek. Még egy kicsit nézelődött.

Manyi néni otthon átvette az otthonkáját, kipakolta amit vásárolt. Egy naranccsal a kezében leült a kedvenc hokedlijére és elégedetten bámult ki az ablakon.

Józsi bácsi éppen bele akarta rakni a második zacskó narancsot a kocsijába ám döbbenten vette észre, hogy az üres. Elgondolkodott, hogy vajon ez most azt jelenti, hogy a demenciája rosszabbodik, vagy csak elfelejtette bevenni az erre felírt gyógyszert?

Egy anyuka a pénztárnál szembesült, hogy kétévese rengeteg csokit csempészett a cuccok közé. "Ez a gyerek leleményes és valami szuperképessége biztosan van. Másképp hogyan tudta volna azt a nagy tábla csokit megkaparintani polc tetejéről?"

Lili aznap szót fogadott a szüleinek. Még a zizit sem szórta szét, pedig nagy volt kísértés. Elvégre a néni megmondta a boltban, hogy a télapó álruhában ma csak és csakis őt figyeli! Bár azt nem teljesen értette, hogy amikor elmentek mellette, miért volt olyan szaga mint nagypapának, amikor hazajön a kocsmából?

A harmincas nő otthon meglepetten vette észre a szatyrában lapuló túrórudikat. Soha nem szerette. Lehet, hogy agyára ment az egyedüllét?

S hogy mit kapott a túrósbatyus óvszercsomag tulajdonosa?

Nos, azt rátok bízom...