Mamika a kiskamaszkorban? (beszélgetés)

Konkrétan azt, hogy az anyja nem menjen oda hozzá, mert ciki, ha látják a többiek (osztálytársak). Szerinte senkit nem hoznak ilyen kínos helyzetbe a többiek szülei.

Annyi mindenre mondták már...

Kis koromban, még a szüleimmel sem áltam szóba, nemhogy idegenekkel. Kétkezes voltam, ezért pszichológushoz küldtek és különleges iskolát javasoltak, ami természetesen nem csak a kétkezességem miatt volt, hanem azért, mert nem beszélgettem senkivel.

De rendes iskolába írattak a szüleim, mert tudták, hogy nem vagyok agyas, csak nem vagyok barátkozós. 5 évesen tudtam olvasni, írni és számolni is. 7 éves korom óta felnőtt regényeket olvasok. Érdekes a memóriám. Sokak szerint nagyon jó a számmemóriám. Szerintem semmi extra nincs abba, ha tudom az összes kollégám, barátom, rokonom, ismerősöm születés és névnapját, és a családjukét is;) Szerintem az sem fura, hogy akár 10 évvel ezelőtti olyan adatokat is tudok, amik már semmire sem használhatóak. Van aki szerint már az is fura, hogy tudom fejből a szig, lakcímkártya, TAJ, adó számomat, és azt nem is tudják, hogy sok ismerősömét is tudom;)

2 évesen meg tudtam mondani, hogy mennyi az idő. Simán megmutattam mindent vaktérképen, és Budapesten simán tudtam volna egyedül is közlekedni, mert szinte az összes BKV járatot tudtam, hogy honnan-hová megy. (akkor még nem volt ilyen sok):DDDD

Nem szeretem, ha túl közel vannak hozzám az emberek. 2-3 lépés mindig legyen. Így nem szeretem, ha hozzám érnek, megsimogatnak, megölelnek, stb. De erről nem tudtam, csak úgy mondták mások, hogy úgy megölelnének, de tudják, hogy nem szeretem...

Sok dolgot fordítva csinálok. Hajfonás, cipőfűzőkötés. Elvileg nem vagyok átszoktatott balkezes, csak balos;)

Sokak szerint fura, hogy tudok egyszerre olvasni és filmet nézni úgy, hogy semmiről nem maradok le, és még beszélgetni is szeretek közben.

Ja, a beszélgetés, ami nem ment gyerekként, ez 15 éves koromban változott, egyik pillanatról a másikra, de a családom még mindig azt gondolja, hogy fura vagyok, mert én mindent máshogy gondolok, mint ők:DDDD

Ilyenek miatt, már többször megkérdezték, hogy nem vagyok e autista. De nem vagyok az! Még enyhe formában sem.

Ja, sosem döhöngtem, sosem beszéltem csúnyán. Ha valami nem tetszett, akkor duzzogtam. De mivel senkivel nem beszéltem, így senki nem tudta, hogy duzzogok éppen, max. ha pofákat vágtam közben:DDDDD

Ha megszólaltam véletlenül, akkor az nagy "látványosság" volt a családomban, és mindenki hallani akkarta, hogy mit akarok, de én nem mondtam el semmit kétszer.

És most, hogy megpróbálom összeszedni. Nagyokat nevetek magamon és még én is furának tartom magam:DDDDD

Igen, kimondtad a kulcsszót..... következetesség :)

Remélem, még beszélgetünk!

Jó éjt!

Jó éjt neked is!

A legdurvább az, hogy a két sarkított hozzászólás között (Channa-Ghost) van az én véleményem.

Legyen egy gyerek talpraesett, de ne annyira hogy 8-10 évesen kiosztja a felnőtteket, inkább tanulja meg mi az a tisztelet.

Másrészt nem szabad túl babusgatni őket, tiszteletben kell tartani a saját szférát, különben te leszel a ciki rokon.

A legfontosabb hogy minden gyerek más. Más személy, szellemiség,környezet és életút. Mi leírhatjuk a saját tapasztalatainkat, lehet az nálatok semmit sem ér.

Szerintem egy dolog a fontos (és tudom ez közhely), a következetesség!

Figyi!!Engem most nagyon érdekel., hogy mit mondott a "dögönyözött" fiú az anyjának ?? Elmondod?

És a te "autista dolgaid"??? Nagyon szeretném tudni az unokám miatt.

Az egyik barátnőm fia 13 évesen közölte az anyjával, hogy majd a ballagáson, ahol ő sorfalat áll, ne menjen oda hozzá, mert az olyan ciki, hogy ott van az anyja, és állítólag mondta az anyjának, hogy szóljon mindenkinek, hogy ne menjenek oda hozzá.

Én erről nem tudtam és szokás szerint megláttam a kissrácot, odamentem, megpuszilgattam, megdögönyöztem, ahogy szoktam. Ő meg csak vigyorgott, ahogy szokott.

Ezután találkoztam az anyjával, aki elmondta, hogy mit mondott a fia. Én meg mondtam, hogy késő, mert túl vagyunk néhány puszin és dögönyözésen:DDDDD

Egyébként nekem vannak inkább autista dolgaim, bár nem vagyok az elvileg;)

Hogy érted, hogy "cikinek" tartja?? Az autista spektrum zavarral küzdő emberek/ gyerekek tartják vissza puszit, ölelést, pl. az én középső unokám is :).... nem érti??.... ez nem baj, így éli az életét, amúgy tökéletes ember :)

Más kérdés, ha " nem vagyok ilyen simulós típus" .... ez sem baj, mert lehet családi minta, szorongásos reakció, stb. semmi baj ezzel, te ilyen vagy és kész.......

Semmit nem találtak nála, voltunk ezer vizsgálaton.

Ő ilyen.

Sőt én is!

Eddig csak a gyerekről volt szó. De engem "másol".

Van némi indulatkezelési problémám, ezért csapkodok, hogy lehiggadjak.

Ezt tőlem látja.

A férjemtől sem szeretem ha ölelget, puszilgat.

Ezt is tőlem látja.

Bunkósága.

Világ legnagyobb bunkója vagyok.

Tőlem látja.

Mindez alakította az évek alatt a személyiségét.

Amit én imádok.

Van bátorsága elküldeni bárkit a francba.

Van bátorsága őszintén harcolni az igazáért.

Nem álszent.

Nem az a csajos cicamica.

Inkább egy 11 éves amazon.

Hát nem tudom...

Az én fiam mindig rácsodálkozik, ha valaki, legyen bármennyi idős is, cikinek tartja a nagyszüleit, szüleit, stb., sosem utasít vissza puszit vagy ölelést, és nem is érti, ha valaki ezt teszi. Olyan, mint az apja, aki szintén nem érti az ilyet:D

Pl. engem se értenek, mert én nem vagyok ilyen simulós típus. Én pl. csak köszönésnél vagyok képes puszit adni és egy ölelést, egyéb helyzetekben nem, de én fura vagyok😉

Nem vagyunk ilyen "érzelmes" család. Most úgy érzem ki is lógunk a sorból.

Ha én morgok akkor ő üvölt.

Ha épp fáradt vagyok és jön a hülyeségeivel amihez nincs türelmem akkor morgok. Olyankor totál kiakad, hogy én "milyen" vagyok... Teli torokból.

Olyankor szoktam neki mondani hogy pontosan olyan. El lehet ballagni, ne a fülembe ordibáljon.

A szabályai nagyon egyszerűek.

Meg lehet kérni bármire. Meg is csinálja-aznap, valamikor. Türelem.

Ha tanul lábujjhegyen kell járni.

És a legfontosabb:nincs ölelgetés, puszilgatás, nincs kislányként kezelve.

Ha ezeket betartjuk nagy baj nem lehet.

Az hogy engem simizzen, még nekem sem jutott eszembe nem hogy neki.

De!

Vannak napok mikor kezelhetetlen így is úgy is.

Olyankor nem tárgyalok vele. Minek? Semmi értelme.

De jó, a másik suli :)

Ha picit simized, akkor is azt érzi?

Puszit nem tudjátok máshoz ( is) kötni?? Pl. lefekvés vagy ebéd utáni székről felkelés??

Kezét fogni pl. "Elment vadászni, ez meglőtte. ez hazavitte...... stb.??

Ha ő mondja a szabályt, az pl. mi??

És ha ő simizné most a te térded??, nem szeretné??

Ha te morognál valamire?????? mit tenne??

Igen. Ott nagyon szeret lenni.

Nem tudom. Úgy érzi, hogy le fogom.

Csak akkor tudom megölelni, ha ő maga jön engem megölelni.

Puszit csak akkor ha ő megy el itthonról. Búcsúzáskor.

Kezét kb 6 éves kora óta nem lehet megfogni. Az ciki.

Én betartom az ő szabályait és nincs gond.

Akkor nyugi van.

Most is itt fekszik a térdemen, de megsimizni nem lehetne.

Rögtön morogna.

Jajj, szegényke :(( És jó döntés volt a másik suli? Ott jól érzi magát?

Te sem tudod ölelgetni, "babusgatni"??

A tanára.

Átirattam másik suliba.

Őt soha nem lehetett babusgatni. Csak a mama hiszi, hogy az mindenre megoldás.

11 éves a kis csillag?? Hát, én nem tudom, hogy "tündérlalámat" 11 évesen tudom-e még babusgatni, mint a mamátok??? Pont ezt mondom, hogy már most sem engedi a puszit vagy ölelést sem nagyon.

Ki bántotta régebben?

Én hagyom tombolni.

Mama próbálja babusgatni amitől még dühösebb.

Kiabáljon, káromkodjon, csapjon földhöz valamit.

Gyorsan lehiggad ha hagyom levezetni.

Ha szomorú, akkor elmeséli.

Bántani régóta nem bántják, jó az önvédelme. Inkább meg sem próbálják.

A necces az amikor a barátnőjével vesznek össze.

Azzal én sem tudok mit kezdeni.

Várok és túlélek míg eljön a holnap és kibékülnek.

Viszont nála van, hogy csak úgy dühös. Nem tudja miért, mert nincs oka mégis dühös.

Olyankor szokta neki mondani az apja, hogy az oka az, hogy nőnek születtél... 😂

Annyira bírom a felfogásod :)))) biztos lehet így is kezelni a dolgokat :)

Na, majd ha rájöttök, hogy a mama hogy kezeli a dühét :) na, az lesz nekem jó tanács, mert egyenlőre én is a kis "tündérlaladühén" örlődök,:)

Én is jó pár éve vagyok itt, de ezt a törzspont rendszert nem ismerem.

Egyetértek veled a sok semmitmondó fórummal kapcsolatban.

(mit ettél, hány fok van a szobában, mit vásároltál ma, mikor keltél fel, stb.)

Kár, hogy kevés a valóban érdekes fórum.

Nem annyira.

Otthagyja a francba és kimegy a dolgára.

Ha nem jó amit főzött kenyér, zsír, hagyma mindig van.

Lazán kezeli a dolgokat.

A dühe az amit a mama még rosszul kezel, de majd bele jön.

Én régóta tag vagyok is, de számomra éppúgy döbbenet ez a sok semmitmondó téma. Miért pörögnek ezek ennyire. Rettenetesen unalmas. Ja, van valami törzspont rendszer, azt hiszem, azzal lehet gyűjteni pontokat, de hogy az mire jó és kit érdekel, számomra misztikum. A "kedvenc" ilyen témám amúgy a "Pontos idő" nevű fórum.

És hogy a témához is hozzászóljak. Én egyedül neveltem fel a két fiamat (most egyetemisták), ezért ők is rengeteget voltak a szüleimnél. De szerencsére ilyet nem tapasztaltam, a szüleimmel mindig tisztelettudók voltak, bár nyilván kamaszkorukban voltak nehezebb időszakok. Szerencsére ezek sem voltak vészesek, és pláne a szüleim elég keveset tapasztaltak meg belőle. Szóval sajnos tanácsot nem tudok adni. Csak egy kis biztatást: most, hogy a szüleim már idősek, egészségileg sincsenek a topon, a fiaim szívesen látogatják őket (másik városban laknak a szüleim, úgyhogy utazni kell hozzájuk), beszélgetnek velük, úgy tűnik, hogy a kisgyerek korban eltöltött rengeteg közös idő nem múlt el nyomtalanul.