Magányosan (beszélgetés)
Én legalább aZt leirenám magamról hogy lány vagy fiu vagyok
Másfelöl meg lányt kell beszéltetni és értelmes figyelő képet vágni hozzá
Az ilyeneket nem tanitják sehol, főleg nem a szülők, ennek ki kell alakulni
Senki?
Dejó nektek,
Tehát lett jólét,
Úgy jó!
Sziasztok!
187 cm magas, 89kg vagyok, mindig nagyon vágytam társra, de sohasem sikerült.
A szüleim régi vágású emberek voltak, udvariassági formaságokon kívül soha semmilyen szexuális tanácsot nem tudtak adni.
Sokat túlóráztam a munkahelyen, kevés szabadidőm volt, néha valamilyen rendezvényre elkullogtam, de nagyon untam magam.
Mikor van alkalmam beszélgetek lányokkal, de vagy túl keveset találkozok az illetővel, vagy nem mondok neki elég érdekeset és nem foglalkozik velem többet.
Sokszor próbáltam kreatív hobbikat, de ott sem jött össze soha semmi. Nem érzem magam válogatósnak, és magamat sem látom rosszabbnak másoknál.
Nem értem, hogy miért nincs élettársam… vagy társam.
Meg tudom erősíteni. :(
Van úgy hogy megvan mindenünk a világon és még sincs nálunk magányosabb ember. :(
SZia!
Olvasva a történeted, úgy gondolom, hogy nagyon erős voltál! Tudom milyen nehéz egy hosszú kapcsolatból kijönni, és utána talpra állni.
További sok erőt kívánok, és hdd el, hamarosan eljön az idő, amikor nyitni tudsz egy új kapcsolat felé!
Szia!
Elolvastam a történeted, nem lehet most könnyű neked, idő kell mindenhez. Szerintem jól teszed, hogy előre nézel és keresed a társaságot más emberekkel, akár egy fórumon is. Kitartást kívánok neked mindenhez és bizakodást egy új életbe.
Sziasztok!
Üdvözlök mindenkit, aki magányos lett…
17 év házasságon vagyok túl, már nem sokára kimondják végre a válópert.
Hogy miért írom le a történtetemet? Azért, hogy sokan tanuljanak belőle a fiatalok is és a szülei is.
Világ életemben reggeltől estig dolgoztam, a családomnak éltem. Elvégeztem 2 felsőfokú iskolát, az egyiket gyerek, család mellett.
6 évig „jártunk”, a házasság előtt.
Első „szerelem” volt eddig legalább is azt hittem.
De most inkább már azt hiszem, hogy becsaptak, kihasználtak, megalázó helyzetbe hoztak, és a bizalmam is oda lett mindenki irányába.
Az exem nem volt egy nagy szám, de a dumájával megfogott. Mikor összejöttünk én „bombanő” voltam, csak…
Az ember a kapcsolat elején nem akar gyereket, ezért fogamzásgátló tablettát szedtem, amit nem lehetett volna. Annyira felborult a hormon háztartásom, hogy meghíztam. Utána mikor gyereket akartunk, akkor meg már megint nem jött össze természetes úton, mert nem volt peteérésem. Majdnem ottmaradtam a műtőasztalon. Megállapították, hogy nincs peteérésem és el van záródva az egyik petevezetékem. Ezért hormon gyógyszert kellett szednem, hogy gyerekem legyen, de csak nem jött össze a baba.
3 év próbálkozás után feladtam a gyerek utáni vágyat, mikor végül is terhes lettem. 10. éve voltunk házasok mikor megszületett a gyerekünk, azonban a szülés során depressziót kaptam, és már annak sem örültem, amire életemben mindig vágytam, egy kisbabára. A férjem nem vette komolyan a betegséget, úri baromságnak tartotta. Amíg szoptattam a gyereket orvoshoz nem tudtam menni. kb. 8 hónappal a szülés után jutottam el egy kedves orvosnőhöz, akinek mindent elmondtam, csak igazából a legfontosabbat nem, mert szégyelltem, hogy a gyerek születésétől kezdve megszünt az együttlét, köztem és a férjem között, és mintha én nem is léteztem volna a számára. Egyszer volt közöttünk szex a szülés után kb. 7 hónappal, aztán már csak azt hallgattam, hogy nem kívánlak, kövér vagy… Pedig nem voltam kövérebb, mint a terhesség előtt, amikor is működött még köztünk minden. Azonban a szülés után megszüntek az ölelések, a kedves szavak, megszünt minden, maradt a társas magány, a veszekedések, a bántások, a porig alázások, és nem értettem miért nem szeretnek engem. Bánatomban az evésbe menekültem, tanultam, dolgoztam reggeltől estig, és a gyerekemnek éltem. Mindene megvolt, amire vágyott, és nem azért, mert ő halálra dolgozta magát.
A gyerekem annyira szerette az apját is és engem is, hogy el sem tudta képzelni, hogy mekkora a baj közöttünk. Megalkudtam az élettel, hogy a gyerekem boldognak lássam. Én boldog családban nőttem fel, nálunk a problémákat megoldották, megbeszélték. Nem értettem miért nem szeretnek, miért nem kellek, és egyre inkább magamba zárkóztam a társas magányomba. Belül üvöltöttem, kifelé mosolyogtam.
Nyáron kiderült, hogy a férjemnek viszonya van, éjszakánként mikor mi elaludtunk elosont otthonról és lerendezte a kurváját, hajnalban visszaosont haza. Én már decemberben sejtettem, hogy van valakije, és vártam, hogy mondja el, mert ennyit talán megérdemlek 17 év után. A mobil telefonja buktatta le, és természetesen aznap akarta megmondani, hogy válni akar már régóta.
Egyszerű volt a képlet: én voltam a házicseléd, akinek a „szaros” dolgok jutottak, minden jót más kapott, ami nekem járt volna. Kiderült, hogy év elején ügyvédnél is volt, amiről én nem tudtam, de mégsem adta be a válópert, mert ahhoz is gyáva volt. Nem teketóriáztam, a második napra rá, beadtam a válópert. Hallgattam, hogy békében akart elválni, barátom akart lenni, nem akarta, hogy megtudjam, stb… Aznap mikor ügyvédnél voltunk, felhívott a kurvája este a vezetékes számon, amit még a tudakozó sem ad meg. Letegezett, mintha puszipajtások lennénk. Na cirkusz lett, ki bírja megállni ezt cirkusz nélkül? Annyira védte a kurváját, hogy a családját nem védte ennyire az együtt töltött évek alatt. Elmentem a gyerekemmel nyaralni, átértékeltem a dolgokat, az életemet. Idegileg totál kivoltam, nem aludtam 2-4 óránál többet naponta. Aztán elkövettem egy hibát, leültem vele megbeszélni a dolgokat, mert láttam a gyerekem nagyon szenved. Elmondtam, hogy gondolja át a békéltető tárgyalásig mit csinál, utána megint beszélünk, megdumáljuk a feltételeket. Na, akkora lovat adtam alá, hogy másnapra már csak azt vettem észre, hogy úgy jár és kel, mintha ő lenne egyedüli kiskakas a tyúkólban. Kellett két-három nap, mire a beszélgetésünk során elmondottak leülepednek bennem, és akkor azt mondjam a k.va *ny*d, én tényleg neked voltam a feleséged 17 évig? Vége, nem csinálom tovább.
Elborult az agyam, mire leülepedett bennem, hogy mit is mondott többek között… pl: benne mindig a kövér nők láttak potenciális partnert, mert azt látták, hogy a felesége is kövér+szégyelt megjelenni bárhol, mert mit gondoltak róla az emberek… (A kapcsolatunk elején bezzeg nem zavarta, hogy ki van mellette…, engem nem érdekelt, hogy mit gondolnak, mi a frászért vagyok ezzel az alakkal együtt…).
A 17 év házasság miatt, szentül meg volt győződve ez az alak, hogy mindenki úgy táncol majd, ahogy ő fütyül. Azt hitte, hogy a gyerekért is akkor jön majd ide, mikor úri kedve tartja, vagy hiányérzete van a társaságunk iránt, aztán este meg a kurváját megy lerendezni, lényeg az, hogy neki jó legyen.
Na azóta túl vagyok egy testi sértésen is általa, két hét táppénzen, gyógytornára kell járnom…
17 év házasság után anyámmal együtt költöztem át, mert még segíteni sem volt hajlandó a holmijaim áthozni.
Egy közösségi oldalról töröltem magam, mert az egyik jóakaró imádója azzal zaklatott, hogy elküldte nekem privátba, hogy mit írt neki sms-en az exem kurvája, épp mit csinálnak ők.
Az exem levegőnek nézem, látni nem akarom a történtek után.
Itt vagyok pénz nélkül, lakás nélkül egy gyerekkel, és alig várom, hogy vége kimondják a válást, de újrakezdem az életemet a 40-es éveim elején, mert rájöttem, hogy a sorsomért én vagyok a felelős és nem kell megalkudnom senkivel és semmivel.
Összefoglalva:
Rájöttem, hogy ha annak idején hagyják anyukámék, hogy tapasztaljam az életet, elengednek szórakozni, és megbíznak bennem, hogy nem fekszem össze mindenkivel, lehet 1-2 hét után kirúgtam volna az exem, de lehet szóba sem álltam volna vele. Az élet többször kínálta tálcán, hogy kitegyem az életemből, de a rózsaszín köd miatt nem láttam. Feláldoztam magam a gyerekemért, hogy ő boldog legyen, miközben én boldogtalan voltam. Kidobtam 23 évet egy önző disznó emberért, aki semmit nem érdemelt meg. Egészségileg is én mentem rá arra, hogy kezdetben ne legyen, utána meg hogy legyen gyerekünk.
Most, hogy vége a lelki terrornak fogytam 25 kg.-ot. Mindenki csodálkozik, milyen jól nézek ki, de én már nem hiszem el a 8 évig tartó folyamatos lelki megalázás után.
Most itt vagyok magányosan, próbálom élvezni az életet, amennyire lehet, és bár kifelé megint mosolygok, belül üres vagyok.
Még nem vagyok túl a történteken, nem vagyok kész egy új kapcsolatra sem.
Ma már megint megnéznek az utcán, ha végigmegyek, de nem tudok már ennek sem örülni, mert mindig a 8 év lelki megaláztatás jut az eszembe. Mindenki megjegyzi, hogy én egyre jobban nézek ki, az exem egyre szarabbul! :)
Bocs, hogy hosszú lett… remélem, van tanulsága annak amit leírtam.
Sziasztok!
Idegesítő ez a sok eső, az ember beszorul a lakásba.
LACI!!!!
MIÉRT TÖRÖLTED MAGAD?????
álomszuszék jelentkezik... :)
van itt valaki??? :)
Vigyázzatok Magatokra!!!
Sziasztok!
Jó volt!
te is ...
légy jó és szobatiszta...
XD
szia...
Mentem
Szia.
Vigyázz magadra.
Lesz meleg nem kicsit!!!
Csak hirtelen viharokkal tarkítva!
;)
hát nem ...
XD
Mondtam nem jó semmi sem!
:D:D
na hát a nagy melegben én megdöglök... :D
nem szeressem a nagyon meleget sem...