Házasságban magányosan (beszélgetés)

Mintha a barátnőm életét látnám.

Azzal a különbséggel,hogy ő már nyugdíjas, 2 lányt felneveltek,és most unoka is van 1-1.

Nem mennek sehova,férj nem engedi,hogy ő menjen, néha hozzánk,de akkor is cirkusz van. Telefonon,neten tartjuk a kapcsolatot.

Borzalmas így élni,de már nem tud új életet kezdeni. A házat (ügyvéd szerint megosztják) ha nem akar elmenni (márpedig nem akar) akkor egy fedél alatt maradnak. Amig fiatal vagy van esélyed.

Jó régóta együtt vagyok, nem csoda, ha megfáradtatok. Kár hogy így alakult amúgy, de bízzunk a legjobbakban.

A minap olvastam egy fórumot, ahol megromlott házasságban élő nők megismerkedtek itt a Hoxán, és nagyon jó barátok lettek. Jó lenne ha Te is találnál itt valakit aki pont olyen helyzetben van mint Te, és egymás támaszai lehetnétek. Biztosan segítene az is ...

Szerelem volt.. Azt hiszem. 20 évesen sok dologban tévedünk.

Nem tudnám megmondani mikor romlott el.. Rengeteg bajon átmentünk, voltak kilátástalannak tűnő helyzetek, de végül mindig megoldottuk. Talán belefáradtunk.

"nem érdekel a cicaharc". Micsoda gerinctelen féreg....

És ha megkérdezhetem .... az elejétől nem volt ez egy jó kapcsolat (csak úgy lehorgonyoztatok egymás mellett), vagy jó volt, szerelem is volt, csak elromlott/elmúlt? És ha így volt, akkor mennyi idő után?

Hidd el, van ilyen. Ő sosem akart/próbált megvédeni engem, mindig elhatárolódott, (mintha meg sem történt volna) oldjam meg a gondjaimat.

Hm. Nem is tudom milyen egy védelmező férfi... 🤔

Ebből a szemszögből még sosem néztem a kettőnk kapcsolatára.

😆 Anno, amikor a megcsalás történt, el akartam mondani neki, hogy mire nem vetemedett a 'barátnője', és emlékszem az volt a válasza: nem érdekel a cicaharc. Mondtam is neki, milyen kényelmes álláspont. Rászabadítol egy fúriát a családunkra, aztán félrefordítod a fejed?

vannak olyan párok ahol az egyik "sakkban" tartja a másikat ,mert tudja ,hogy anyagilag függ tőle"

Vagy társfüggő és ha kinlódik is,hs belehsl is, de vele marad

Ez érdekes mondat. Nem becsülik a gyengéket.. miért??? Nem a férfi kellene, hogy az erősebb legyen? Nem neki kéne kiállni a nőért? Nem ő kéne legyen a "szikla"?

Ex-em pl elég gyenge pasi volt, (persze felettem szeretett "uralkodni") de sosem hánytorgatta fel, hogy én kivel miért nem vagyok elég tökös. A mostani párom kiáll értem, ami nekem nagyon fura, de ez sokkal fefiasabb viselkedése sztem. És el sem várná hogy én legyek a "legény a gáton"😁

Ahogy olvastam a hozzászólásaitokat, köszönöm mindet, arra jutottam, hogy talán azért ilyen, mert nem lát bennem erőt. Ki kell állnom magamért, akármilyen nehéz is lesz, főleg eleinte.

Ki tudja? A férfiak a gyengéket nem becsülik. Talán ez a kulcs.

Szia!

A férjed már régóta nem szeret (hiába vagy jó és szerethető) ezt el kell fogadnod. Valamikor régebben volt a férjednek valakije akibe beleszeretett, de valamiért (valószínű a család miatt de ezt lehet te tudod is) vége lett az egésznek, és ezt nem tudja elfogadni és ezek után azt sem tudja elfogadni hogy veled kell leélnie az életét (vissza szeretni már nem fog beléd) Nagyon elcsavarták a fejét de ezt valószínűleg titkolta előtted lehet még önmaga előtt is (te lehet emlékszel is ezzel kapcsolatban dolgokra) Az jár a fejében hogy jobb lenne azzal a nővel vagy pedig mással élnie, vagy szívesen csajozna, de össze vagytok kötve (egy házasság csapdába) anyagilag,lakhatásilag,és a gyerekek által és így nem tud nem mer lépni bár ha te lépnél azt nem bánná. Valószínűleg tervezi hogy ha a gyerekek már elérnek egy bizonyos vagy biztos élethelyzetbe,életkorba, (szereti őket) véget vet a házasságnak (de lehet nem lesz hozzá bátorsàga, ahogy írtad beletörődik hogy veled él szarul és kész) Ezért viselkedik úgy ahogy,de szereti a gyerekeit és gondoskodni akar róluk és azért csak kicsit paraszt veled nem nagyon nagyon mert magàban elismer téged és tudja ám hogy gondoskodsz a gyerekekről meg a háztartàsról és dolgozol értük és hogy nem könnyű az életed, meg mindent megteszel amit csak tudsz a családért és azt is tudja hogy egy köcsög veled és hogy nem ezt érdemled,de már nem akar téged. Ő sem érzi jól magàt ebben a házasságban és ő is magànyos de egyszerűen olyan helyzetben vagytok hogy sehogy sem tudtok kilépni ebből az élethelyzetből.

De igy nem tudtok leélni még 20 évet vagy ami még hàtravan az lehetetlen.

De mondok neked egy olyan megoldást ami az egyetlen lehetséges dolog a helyzetedben (hidd el boldogabb leszel) és ami sok embernél kiveri a biztositékot.

Fel kell ajánlanod neki a nyitott házaságot,(úgy hogy otthon semmi nem változik, mosol,főzöl rá,és ő is mindent megtesz a családért segít még jobban mint eddig) ha te nem felelsz meg neki nyugodtan kereshet valakit akivel jól érzi magát. Persze szabad idejében és elsők a gyerekek és te is ismerkedhedsz ugyan úgy és ismerkedj is(és abból bàrmi lehet), és csak szigorú szabályok szerint, pld csak máshol lehet és senki ne tudjon róla.

Ha igaz amit gondoltam róla akkor simán elfogadja és garantálom hogy sokkal de sokkal kedvesebb lesz veled és garantálom te is boldogabb leszel.

Ez most történt: telefonon beszéltünk, mondja, hogy szerelőhöz kell vinni az autót, mert 'nincs ereje'. Mire én: Hívtad a szerelőt? Válasz, gúnyosan: - Minek hívnám? Majd hívom, ha lesz időm elmenni!

És akkor csak nyelek, hogy én kérek elnézést, hogy megkérdeztem.

Mert az is: elfogadhatatlan.

Én sem tudom, mi lesz ebből.

Úgy értem, az bizonyos, hogy elfogadhatatlan, hogy a mellettünk élő ember a szeretetmegvonásával aláássa a ... a nem is tudom - az önbecsülést.

Neked annyiban más - más, de nem jobb vagy rosszabb - ,hogy ugye piszkál, beszól. Jobban tettenérhető, amit művel.

Nekem semmi bántót konkrétan nem mond, de olyanokat egész nap folyamatosan, hogy miért kellett ezt vagy azt, szóval beszól, pláne gyerekek előtt.

Szóval én még úgy tartom a szitut, hogy igyekszem átvenni az irányítást, de csak rosszul jövök ki belőle, mert ő marad a jófiú látszatra, én meg a hárpia, de belül én szenvedek (ő meg max röhög rajtam).

Na mindegy, én nem válok el. Ez biztos. Csak félek, hogy mérgezem magam, a gyerekeimet, és félek folyamatosan.

Ismered a Maslow-piramist? Az emberi szükségleteket ismerteti, a szeretet, a valahová, valakihez tartozás szükséglete a 3. Előtte csak a fizikai szükséglet és a biztonság van. Végülis nem éhezünk, és van hol laknom. Afelett borul a történet.

Nem bátorítást várok/kérek, hogy válhassak. De ahogy Te is, úgy én is rengeteget gyötröm magam, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető.

És ez elfogadhatatlan számomra.