Lézeres szemműtétem, kívánságra

Leírom mi történt aznap, mikor elhatározás és hosszas (egy év telt el két vizsgálat között, mert tudni akartam, hogy tényleg nem romlik a szemem) vizsgálatok után eljött a műtét napja és kissé remegve a rendelőbe léptem... a leírás olyan lesz, ahogy én megéltem, nem szépítem, amit "csináltak rajtam" igyekszem pontosan visszaadni úgy ahogy én éreztem, ezért az írás esetleg a nyugalom megzavarására alkalmas lehet, ha nem akarod ne olvasd el, szóltam na. :)

Gabi fogadott, a kedvenc asszisztensem, a mosolyalbum; nyugalom és megbízhatóság élő szobra. Leültetett, beszéltünk pár szót, az orvos néhány vizsgálatot újra elvégzett a pillanatnyi állapot ismerése végett is.

Gabi hozott szemcseppeket, elsőként talán a Betadinszerű pirosat kaptam, vagy azt a végén? Nem emlékszem pontosan, mert kezdtem kicsit feszült lenni... érzéstelenítő is volt, 20 másodpercenként kaptam egy-egy cseppet jobbra-balra. Tudni kell, hogy nem bírom a szemcseppentőzést, ha magamnak kell, általában elugrok, mielőtt a szememig esne a csepp. :)

Itt szerencsére nem tudtam mászkálni, csak ültem és feszültem. Az érzéstelenítős csepp érdekessége hogy csíphet, ez azért kell, mert ha már nem csíp, akkor kezd hatni, teljesen logikus, mégis elképesztően ötletes dolog. A harmadik kör után tartottunk mikor csendben megköszörültem a torkom és megkérdeztem, hogy kaphatnék-e egy fél nyugtatót, mert hamarosan hazamegyek, ha szem elől tévesztenek, én lelépek, mert félek kissé.

Kiegyeztünk egy fél leggyengébb Frontinban, ami persze nem hatott azonnal, de mire az 5 perc letelt és a doki is a műtőbe szólított, engedett a gyomorideg és bár hátul a fejemben üvöltözött valaki hogy: HÜLYE VAGY? A SZEMED FOGJA PISZKÁLNI!!! MENJ HAZA! Annyira már nem is akartam menni, a szemüvegem meg egyenesen már nem is akartam többet felvenni...

A műtő egyszerűen berendezett egyágyas szoba volt, vagyis az ágy egy fekete bőrözött műtőasztal, állítható magasság meg minden, szíjak sem voltak, semmi komolyabb ijesztő... a szemem már kellőképpen érzéketlen volt, konkrétan, mint a fogászatnál, zsibbadt a szemgolyóm, ami nagyon érdekes, bár cseppet ijesztő érzés volt. :)

Megbeszéltük a műtét részleteit, elmondták mit fognak velem csinálni (ötletként ajánlottam, hogy ha úgysem mozoghatok, naked sushit ehetnek a hasamról...stb. :D), így már értettem a műtét menetét és nyugodtabb voltam, kérdeztem is amikor valami nem volt világos...

Leszögezem, hogy nem néztem meg semmi videót, semmi szemműtétről előtte, nem akartam sokkot kapni és merev hullaként feküdni az ágyon. Így viszonylag lazán és kíváncsian terültem el, magasságom miatt kicsit még helyezkednem kellett, hogy jó helyen legyen a fejem a műtéthez. Mikor beigazodtam, felém emelte a doki a nagyítós tükrét, és elkezdték.

Nem pontosan tudom a sorrendet, de szerintem elsőként a szemterpeszt kaptam szemhéj-közre, rendkívül nem zavart :) nem éreztem semmit, könnyezni meg Gabi könnyezett onnantól helyettem, lelkiismeretesen sóoldatot cseppentett rendszeres időközönként, amikor lehetett (érted, király helyzet, még pislognom sem nekem kell) egy fecskendőből. Leragasztották (bár inkább elragasztották) a szép, genetikailag hosszú szempilláimat az útból, sebészes ragszalag segítségével, a dokinak mondtam is, hogy egyesével fogom elszámoltatni azzal, ami kihullik... :D

Utána még egy gyors ellenőrzés, hogy semmi nincs útban és minden a helyén, majd egy dobozt tolt fölém, fekete volt és villogott, a tetején kukucskált be a dokim valószínűleg a szememre, mert oldalról nem látott volna be. A jobb szemmel kezdett, a villogó fényt kellett néznem, azt képzeltem, hogy egy vasúti átjáró előtt állok, a fény piros és várnom kell, de ráérek van időm, nem sietek és így nem is voltam ideges. Egy kütyüt fordítottak a jobb szemem fölé, a doboz alá, mondták, hogy ez lesz az, ami meghámozza a szemem egy darabon és csapóajtót csinál rá, ehhez rá kell cuppannia a szemgolyómra, és már meg is történt, cuki cuppanással éreztem, hogy minimálisat mozdul a szemem, fixálva lett. A fényt néztem. Villogott. Aztán mondta a doki, hogy most jön a csapóajtó gyártás, és egy kis fogaskerék-hangot hallottam (na jó, mini körfűrész hangja volt, de az olyan ijesztően hangzana), elment valami a szemem előtt, fémes volt és recés a széle és a kép torzult utána... Majd a doki benyúlt egy pálcikával, elhajtotta az útból a csapóajtót, a kép végleg szétesett, nem rövidlátós volt, nem is torz, egyszerűen egy ALERT felirat jelent meg a homloklebenyemben: SZEMSÉRÜLÉS A JOBB SZEMEN felirattal :D kikapcsoltam magamban a riadót, szóltam a dokinak, hogy fázik a szemem! :D De tényleg, olyan érzés volt, mint mikor hideg éjszakán kitakarózol... csak éppen a szememben! Persze röhögtek, közben már beprogramozta a lézerkardját, és a fényt kellett továbbra is néznem, ami baromira zavart, mert hiszen olyan torzanfurcsa volt.

Innen már hamar végére értünk, a lézer bekapcsolt, ijesztő berregős hangja volt, büdöset éreztem, szaru égett szagot, mint a körmöm, ha ottmaradt a gyertyalángban. Ez az egy borított ki, az a szag, rosszabb volt, mint a disznópörzsölésé. Pár pillanat után a doki megnézett, végül is így belegondolva a műtét alatt végig a szemembe nézett :D (ki gondolná), nem emlékszem, hogy kent-e rám valamit, de a csapóajtót visszahajtotta, utána emlékszem, hogy várt talán fél percet, körbekente valamivel a szemem, majd egy egynapos terápiás kontaktlencsét helyezett fel. A villogás helyreállt, nem volt már torz, egész pofás villogó kis pont ez így, gondoltam. Már éppen keltem volna fel, amikor beugrott, hogy még egy szemem hátravan... szerencsére a doki nem felejtette el, így kb. 3-4 perc alatt a másik szemem is elkészült a fenti folyamat ismétlésével. Büdös ott is volt, de már számítottam rá és nem vettem levegőt addig, míg a lézer dolgozott.

Aztán felültem... nagyon fura volt minden, kicsit folytak a dolgok erre-arra, de... de... jól láttam! Már akkor sokkal élesebben, mint előtte! Nagyon fura volt, el akartam sütni a poént, hogy „Doktor úr valami nem stimmel, semmit nem látok”, de annyira meghökkentő volt a változás, hogy elfelejtettem... Kimentem, ültem még 20 percet, már napszemüvegben feszítettem a folyosón is (ki húzta le a fehéregyensúlyt és ki tette fel a fényerőt a monitoromon?) majd még pár napig bent is napszemüvegeztem éjjel-nappal :D.

Kicsi fájdalmak voltak utána pár napig, de nem őrjítőek, kíméltem a szemem, amikor nem kellett néznem, akkor becsukva tartottam, nem olvastam, nem TV-ztem és a lehető legminimálisabb e-mailezést-szerkesztést bonyolítottam csak (na ez viszont fájt rendesen, a fényességet sugárzó dolgokat nézni, tehát önvédelem volt a javából a munkakerülés). Éjszakára kaptam cuki szemfedő izét, mint egy légy kb. úgy néztem ki, de a kelleténél tovább hordtam, mivel hajlamos vagyok éjjel belekapdosni a szemembe, valamint félig nyitott szemmel aludni :P amik nem tesznek jót egy friss műtétnek.

Másnap visszamentem kontrollra (na jó, vittek, mert vezetni nem tudtam volna, több mint fél úton csukott szemmel ültem és nem hittem el hogy nem süt a nap, borús az idő, nekem annyira fényes volt minden), a doktor nem hitte el, hogy a műtét az előző nap volt, a vágás teljesen eltűnt, meg se találta volna elmondása szerint. Ennek örültem, rémálmom volt, hogy elcsúszik a szaruhártyán a „csapóajtó”. :) Szemcseppet kaptam, az elején jó sűrűn kellett cseppentenem, majd hetek, hónapok múlva elhagyhattam, a műkönny maradt, félig nyitott szemű éjszakák után még mindig jól jön, bár leszoktam róla, sőt, igyekeztem nem rászokni. Kerestem olyan dolgokat, amik extrán megkönnyeztetnek, szemirritáció nélkül, jó buborékos vizet ittam, meg szénsavas üdítőt, felüdülés volt a saját könnyeimben ázni és nem holmi poliműanyaggal kevert löttyöt csepegtetni. Persze az előírásokat betartottam, de a műkönnyet próbáltam így lecselezni.

Amit tudok tanácsolni, ha valaki hezitál is a műtéten, vizsgálatra, teljes körűre menjen el, egy év múlva, ha még mindig úgy gondolja, menjen el újra, és akkor látni fogja változott-e valami érték, tudni fogja, hogy mennyit romlott a szeme, valamint azt is, hogy tényleg biztosan alkalmas-e a műtétre. Két helyre mentem egy év alatt, vannak ingyenes felmérések, szépen meg lehet találni a lehetőségeket, ha valakit tényleg érdekel az alkalmassága a dologra. :)

Ha pedig rövidlátó vagy, érdemes megfontolnod, hogy kell-e az az új, csak egynegyeddel erősebb szemüveg. Inkább próbáld meg pihentetni a szemed, amikor lehet, könnyen szokja a jót, és az utolsó 2 évben én úgy előztem meg a szemromlást, hogy nem írattam fel az erősebb szemüveget, hanem kitartottam. A nem túl sok 2.5 és a másik szememen a 2.75 nem hagyott szemüveg nélkül élesen látni, sőt messzebbre sehogy, de mivel nem cseréltem szemüveget, nem is mértek nagyobb értéket sehol, csak negyeddel, és persze jött a kérdés, hogy miért ragaszkodom a meglévő értékekhez, ha nem jó? Csak egy negyeddel erősebbet... persze, tudtam, ha leváltom, mindig hozzá fog lustulni a szemem.

Ez a jó tanács persze egyedi elbírálás alá esik, de érdemes ezt is megfontolni, főleg ha csak egy év távlatában, vagy csak tervezgetésben van a műtét. Valamint ha zárt térben dolgozol, monitor előtt, miért akarsz tengereket belátni?

Jelenleg a bal szemem cilinderes, minden előzetes vizsgálat ellenére sikerült neki elkövetnie a műtét utáni furcsa látásom ennek következménye volt sajnos. Kb. 3 hétbe telt megszokom. Soha nem tudtam elképzelni, mi ez a cilinder dolog, képileg leképezve az, amikor becsukod az egyik szemed és ez a cilinderes ez... bizony kettőt lát. Az elején néha mókás volt, egy szemmel a kettős látás, egy hét múlva már a dokit hívogattam, mikor fogom ezt megszokni? Mert bosszantott, majd hamarosan fel sem tűnt már, hogy én egy szemmel vagyok mindig részeg, és most már nem is zavar. A jobb szemem kritikus volt, nem lehetett soha belőni pontosan, hogy az a 2.75 az annyi vagy inkább, de néha mégis 2.5 sőt volt, hogy 2.0-ra értékelődött, így a középutat, a 2.5-öt merte az orvos megkockáztatni, én külön nem kértem a 2.75-re lézerezést, így az egy picit gyengébb, de szintén cseppet sem zavar.

Újra hangsúlyoznám a többszöri vizsgálat szerintem jelentős mivoltát... bár ez nálam nem jött be, egy vizsgálaton belül elvégzett több mérés alatt jött ki néha ennyi különböző érték a jobbra, miközben a balon stabilan egy értéket mért párhuzamosan (igen, szerintem sem vagyok egyszerű eset).

A lényeg nekem, hogy a gyerek nem veri le többet a szemüvegem, mert már éves szinten egy szem műtéti árát kifizettem az optikusnak, nem kell keretekkel bíbelődni az ibok fejemre, nem kell az uszodában bamba fejjel állnom a medence egyik végében, miközben anyám a másikon integet, nem kell aggódnom télen síelésnél, hogy ha fejreállok véletlenül, a szemüm meglegyen, ha leteszem tornánál ráléphetek, éjjel levertem az éjjeliszekrényről, elaludtam benne és a szára krátert vésett hajnalig az orrnyergemre, kosárlabdával na kit dobtak fejbe véletlenül mindig, „neüljatáskámramertbennevana...”, „Látod azt a szép sast? Ott fent repül...” Miiit? Hoool?” Süt a nap, de megvakulok, mert napszemüveg nincs dioptriás, ami tetszene. Ezakeretennyibekerüüül? stb., stb., ezenkívül már nyolcadikos korom óta élvezhettem iskolás társaim heccelődését és szadizgatását a kukkerom miatt... azonkívül tudod, kire gondolok, van az a csaj, na tudod, a SZEMÜVEGES...