Egyébként ott maradnék mellette mint barát, amennyiben nyitni szeretne, legyen aki szól hozzá. Viszont mint társra, párra, nem várnék rá, mert az ilyen ember sohasem fog tudni senki mellett sem teljesen őszinte lenni. Mármint a saját érzéseit, érzelmeit kimutatni, megmutatni önmagából. Nagyon sokat szenvednél mellette, mert bizonyos fokú bezártságot megtartana magának.
A falakat kívülről nem lehet lebontani. Ő építette, ő tudja lebontani. Az, hogy hogyan lehet arra ösztönözni, hogy meg is tegye, attól függ, miért zárkózott be. Viszont az biztos, hogy ez egy nagyon energiaigényes folyamat, ami valószínűleg nem térül meg. Inkább az az érdekes, hogy neked miért egy olyan férfi kell, aki annál jobban elutasít, minél jobban közelrdsz felé? Lehet, hogy te is félsz az intimitástól, ezért választasz olyat, akivel nem jöhet össze? Nem érdemelnél meg inkább egy lelkileg egészséges férfit?
Egyetértek! Csak ha ő akarja, egyébként tolakodásnak veszi, és még erősebbre, stabilabbra építi vissza.
Maradj ott ahol vagy, amikor szól-kérdez-mond valamit válaszolj rá, de ennyi. Adj neki időt, hogy ő legyen kíváncsi rád, és saját kezével vegyen ki egy téglát, amin keresztül majd elkezd nézni, figyelni rád.
Mindenkinek saját magának kell a maga köré épített Falait lebontani, ha nem áll készen rá, akkor bárki farigcsálhat kívülről, ellenállásba fog ütközni.
Nem mondom, hogy értelmetlen a kívülről jövő jó szó, kedvesség, adhat egy löketet, de kevés az, ha a másiknak még kényelmesebb a Falon túl.
Akkor még nem áll rá készen. Sok-sok türelem, már ha megéri. Olyan mint a kutya szobatisztaságra nevelése. Első időben mást sem csinálsz, mint nyelsz egyet, és felmosod. Hát ez is ilyen, egyetlen nem éppen apró különbséggel, hogy míg a kutya szobatiszta lesz előbb-utóbb, addig az a fal egyáltalán nem biztos, hogy lebomlik. Legalábbis általad :(