Ha a gyerekeid apja "őrült", lelki terrorban tart, hogyan próbálsz meg kimászni a kapcsolatból? 2gyerek, közös ház hitelre 2022-ig... (beszélgetés)

Szia!

Én még gyerekkoroman szendvedtem hasonló dolgokat. Engem is elsősorban lelki terrorban tartottak. Már nagyon régen volt, de a sebek azóta sem gyógyultak be teljesen. :( Mindenképp lépj, mert lehet, hogy úgy látszik,hogy a gyerekek "jól" bírják, de a látsztat csal. Hidd el már most sok seb van rajtuk. :( És hát, Neked is fontos lenne a nyugalmas élet. Minden jót kívánok Nektek. Tudom, hogy nem könnyű. De azért lesz majd aki segítsen. Mindig akad egy-két ember, aki a bajban melléd áll. :)

Lemondok a ház rám eső feléről a javára és már ott sem vagyunk. Lehet, én már megtettem egyszer. Sajnos mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb neked. Én sokmindent olvastam itt támogatásokról és egyebekről, de szerintem -ne legyen így- senki nem fog érdemben segíteni a sajnálkozáson kívül. Itt az idő, vedd kezedbe a sorsotok és az irányítást. És bár nehéz, ne félj tőle.

Az én férjem -igaz, 12 éve- így kezdte a közös életünket. Én soha nem mutattam, hogy félek tőle. Fenyegetett, őrjöngött, parancsolgatott, sokmindent megcsinált, de én mindig vele szemben álltam és a tekintetét kerestem. Mindig megmondtam, hol a határ, mi az, amit már nem tűrök el. Persze nem hitt nekem. Aztán egyszer üres házra jött haza. Az asztalon ügyvédi levél a vagyonmegosztásról, vagyis annyi, hogy lemondok a ház rám eső részéről, de az adósságot ő fizeti, ha kell neki a tulajdon. Ennyi. Volt ideje gondolkodni.

Ma is ő a férjem. A világ legjobb férje és a legjobb apuka. A fiúk rajongva szeretik. Nem ismerek senkit, aki annyit dolgozna és tenne a családjáért, a családja kedvére, mint ő. És mit mondott nekem? Ha mást talál, aki elbújik előle félelmében, nem száll szembe vele, engedelmeskedik neki, akkor már ő biztos elkallódott, elzüllött volna. Ha egy ilyen férfi látja, hogy félsz, engedelmeskedsz, akkor úgy érzi, betört téged, mindent megtehet veled. Többé nem néz semmibe, nem tisztel.

Egyébként a férjem akkoriban meg szokta kérdezni, hogy "miért, ha bántana, mit tudnék tenni az 50 kilómmal ellene?". Én csak annyit válaszoltam mindig komolyan (nem viccesen), hogy "aludnia mindenkinek kell".

A kérdésre:

Először beszélek egy ügyvéddel, mi vár rám, aztán megfogadva a tanácsait cselekszem.:))

Sziasztok!

nekem volt egy ismerősöm,akinek az 50000 forintos albérletet kifizették 1 évig.

Csak azt tudom,hogy nehéz megkapni ezt a támnogatást nagyon,és nem tudom sajnos hol intézték :((

köszi,utánanézek.

azt nem is tudtam h albérletet is támogatnak.

kíváncsi leszek mire jutok...

visszatérve az ősökhöz,alig vártam hogy eljöhessek onnan,mert az én apukám,bár szeretem,úgy érzem kiölte minden önbizalmam,mondjuk kaptam rendesen verésből is,de a legrosszabb az amikor és ahogyan beszélt velem.ha meg voltam fázva,más volt a hangom,és netán volt valami ügyem anyuval,rögtön jött a verés,mondván mit képzelsz hogy beszélsz így anyáddal,holott tényleg semmi,csak a hangszín.

szal otthon jóformán vigyázba kellett állni,mert a fater aztán jól megmondta,nem lehetett sem sírni,még verés után sem,sem rosszkedvűnek lenni,hétvégenként is ha ő menni akart,akkor hiába nekünk éppen nem volt kedvünk,az kötelező,pedig már nagyobbak voltunk,szóval az is egy érdekes élet volt,bár ne emlékeznék vissza már:(

ja,és mindenért én kaptam a verést,nem tudom a hugom miért úszott meg mindent,volt hogy tönkretette a játékomat,mertem szólni (árulkodni),már durr.pedig nem voltam én olyan egetverő rossz gyerek:(

és nálunk is a két gyerek közül az apja rászállt a nagyobbra,a kicsi természetesen vérszemet kapott,így ő bármit megtehet (persze csak gondolja) a nagy meg néha őrjöng,és kit ver el a drága édesapja?hát persze hogy őt mert miért őrjöng.

aztán merjek megszólalni,mert én kapom a következőt:((((

Szerintem biztos fog sikerülni. Támogatásokra visszatérve pedig biztos kapnál segitséget.

Albérlet támogatást gyerekek után is adnak valamit.

Mindent ki kell használnod a jelenlegi helyzetben.

Egy ilyen ember kevés ahhoz, hogy veled elbánjon . Erre gondolj hogy ő a gyenge és te erős vagy mert te tényleg az vagy.

köszönöm sivilla,igen tudom milyen lenne,de a viselkedésével már évekkel ezelőtt kiölte belőlem az újraveledakaroklenni érzést,így hiába is pedálozna,már késő.és így hogy a gyermekeim lelke is sérült,már gyűlölöm is érte,jól mondtad,egy gyáva szar alak.

mert az is.

én mindenképpen szeretnék megoldást,csak tanácstalan vagyok,ezért is indítottam a témát.

azt is tudom hogy nagyon nehéz lesz ha meglépem,de a boldogságunk (2kiskölköm és én) csakis ezen múlik,hogy sikerül-e kikerülni ebből a terrorból:(

voltam 2évig nagyon durván depis,de összeszedtem magam,vagy próbálom,még úgy érzem van egy kis remény hogy a gyerekeimet boldogságban neveljem tovább,mint ahogyan azt "lánykoromban" megálmodtam...

Gyereked sajnos úgy látja az életed ahogy anno én is mikor ennyi idős voltam. Bár akkor még fajultak el otthon ennyire a dolgok, de érezhető volt az agreszívitás és a feszültség. Világ életembe rettegtem apámtól. Vártam anyámtól a csodád de soha semmit nem lépet. Ezt várják a gyerekeid is tőled.

Mehetsz albérletbe is és kérnél támogatásokat az önkormányzattól. www.családinet.hu Talán itt is körülnézhetnél. Vagy a NANE is jó. Most már a családon belüli erőszak nem egy elfogadott dolog.

Szerintem kapnál segítséget.

Egyébként a férjed egy gyáva ember. Amint lépsz megijed és még jobban fog fenyegetőzni mert tehetetlen lesz. Aztán könyörög aztán beletörödik.

De a lényeg ne add fel és bizz magadban és az éltben hogy sikerülni fog.

Kívánok neked elég erőt mindenhez.

bízni már semmiképpen nem fogok tudni benne soha,ezt már eljátszotta,de akkor éppen nem kamuzott,mert utána én is hívtam a barátját hogy na szép segítség volt kösz,aztán azóta csak a szia amit vele beszélek,meg ha kérdez,arra válaszolok.

sűrű vendég,két házzal arrébb lakik,de nagyot csalódtam benne.

nálunk is volt bántalmazás is,de csak párszor,tudom még 1is sok.

mai napon nagyon betelt a pohár,mert szólt a nagyobbnak hogy keljen,suli van,az meg vmit visszaszólt neki,na onnantól kezdve totál hangerőn őrjöngött,hogy ilyenkor mé nem kap agyvérzést nem tudom,a lényeg hogy azt mondta neki h így fog vele mindig beszélni,mert erre legalább kiugrik az ágyból,és ha a leckéit nem fogja megcsinálni azonnal,akkor agyonveri.

most elsős a nagyobb,és a suliban is vannak gondok,gyűlöl iskolába járni,utál mindent,unalmas a tornaóra,minek tanuljon semmi értelme nincs,stb...ez a véleménye a suliról:(

mondjuk ott meg októberben "állítólag" véletlenül bezárta a tanár mikor mentek ki az udvarra,niná hogy bepánikolt,és kimászott az ablakon.fsz.-en van,végig gondolta,erről sokat beszéltem vele,mert kicsit be voltam parázva mi van ha az emelet,de azt mondta,nyugondj meg anyu,tudtam hogy ez a földszint,különben nem másztam volna ki.

egyébként belegondolva a helyébe,én is kimásztam volna,nem tudom a tanár miért őrjöngött hogy mi van ha kiderül ez az eset,mit gondolt,a gyerekem ott ül majd du fél 5ig,amikor érte megyek?egy 7évesnek sztem még odáig nem jutott el a kis agya hogy no para,anya úgyis jön értem és kiderül hogy nem vagyok az udvaron akkor megtalál itt bent.

na azóta már a leghátsó sorba ültették,tök egyedül,aminek ő örül,és tojik mindenre.pedig nagyon okos,sztem az is lehet hogy előbbre jár mint a többi,de néha megmakacsolja magát,és nem hajlandó megcsinálni a feladatot.

a tanár meg engem csesztet,hogy miért veszek a gyereknek ismeretterjesztő könyvet,holtott a színtiszta tanuló nem kapott a szüleitől,az én gyerekem meg sokszor nem hajlandó dolgozni sem az órán...

szép:(

igen,a külvilág csak azt látja hogy de jó család vagyunk.

egy pár közelebbi barátjával próbáltam már erről beszélni,akkor még segítség gyanánt,hátha jobb lesz,de nem hitték el róla,aztán később bebizonyosodott egyik másiknak,de akitől legjobban vártam volna a segítséget,becsapott.

azt mondta megpróbál vele beszélni,aztán pár perc múlva jön az "ember" és azt mondja,hívta a barátja,és azt kéri ne hívogassam a hülyeségeim miatt.

a legjobb barátja,akinek a segge is ki volt nyalva,és azt hittem ő is azt akarja hogy ez rendeződjön.

nagy pofon volt ez tőle:(

Szia.

Amilyen hamar csak lehet költözz el.

Teljesen rá fogsz menni és a gyerekek is előbb-utóbb, mert ők is átélik.

Tudom miről beszélek, én is voltam ilyen helyzetben csak nálunk testi bántalmazás is gyakran előfordúlt.

Az én idegeim is kikészűltek és majdnem a gyerekeimé is.

Én megbántam, hogy nem léptem hamarabb.

Ne várd meg e

ezt már én is észrevettem,mikor kés van a kezében,inkább kimegyek a konyhából,ha meg látom hogy valamiért ideges,inkább nem is szólok hozzá,és a gyerekeket is beviszem a szobába.nem lehet tudni.

egyszer karácsony napján egy tök értelmetlen dolgon úgy elkezdett őrjöngeni,nem értettem mi baja van,aztán mondtam na jó,elég volt,elköltözök,azt mondta jó mehetek,de a gyerekek maradnak.

jóformán én csinálok mindent,mikor kicsik voltak,éjjel mentem bevásárolni,hogy ne 5percenként hívogasson hogy mikor jövök már haza mert nem bír velük,ennek így itt hagyni gyereket?

ha nem félteném őket,hogy esetleg valami kárt tesz bennük,még meg is játszanám,mert tudom 1nap múlva könyörögne hogy inkább vigyem őket el,de a gyerekek érdekében ez fel sem merülhet,nem próbálkozom.pedig tudom ez lenne,mert nem bír velük foglalkozni.:(

Sosem túl késő!

Épp most jött ez a válság is, gondolom ezért veszítettétek el a munkátokat. Így nagyon nehéz... Nekem is apum elveszítette a munkáját és anyumé sem biztos. Szörnyű ez a helyzet Mo-on.

Sajnos tényleg amíg nem tudsz talpra állni, addig valahogy el kell viselned és valamivel meg kell nyugtatni magad, vagy önfegyelemre tanítanod magad, hogy a gyerekeid ne vegyenek rajtad észre semmit. Nem hiányzik, hogy megutáljanak, nagyon gonoszak tudnak ilyen helyzetekben lenni egyes gyerekek. Valamit ki kell tényleg találnod. Ha nem a jóga, akkor valami más, amivel kontrollálhatod az idegességed, a depressziód, stb.

Mi melletted állunk, bármikor bármi történik öntsd ki a lelked, már önmagában ez is segíthet.

"A legtöbb férfit pl. kegyetlenül zavarja, ha a nő otthon van, nem dolgozik. Hiába ott a gyerek, ez nem érdekli őket, zavarja őket, hogy ők a családfenntartó."

évekig jobban kerestem mint ő,főleg amíg itthon voltam a gyerekekkel...

ennek gondolom nem lehet köze a gorombaságához.

nekem viszont már a sok idegtől szívritmuszavarom van,a pánikbetegség hallatán csak csodálkoztam,micsoda hülyeségeket kitalálnak,amíg nem kezdtem el azt érezni hogy mindjárt megfulladok,nem bírok nyelni,stb...

a dokim azt mondta amíg ez az állapot fenál,nem is múlnak el a bajaim:(

2évig totál depis voltam,szedtem mindenféle nyugatót,aztán egyszer csak azt mondtam elég,nem akarok így meghalni,és elhagytam mindet,egy kicsit összeszedtem magam,de nehéz:(

szorongok,félek,és nem akarom hogy a gyerekeimet tönkretegye:(

tudom azzal elkéstem már,de lehet hogy még nem "túl" késő?