Lehet hogy ezért vonzódom az idős pasikhoz? (beszélgetés)

Én úgy vagyok vele, hogy nem mondom semmire kapásból, hogy nem igaz, mert az élet... már csak ilyen. Minden lehetséges, sajnos a legfantasztikusabb dolgok mellett a legborzasztóbb is bármikor megtörténhet velünk, és nem mindig csak mással... Aki nem burokban nő fel, az előbb-utóbb rájön erre, rosszabb esetben megtapasztalja.

Én annyit tudok még ehhez a témához hozzáfűzni, ha érdekel, hogy nem minden nő beteg, aki idősebb pasival kezd. Persze ott az apakomplexus, ami nem csak akkor lehet jelen az életedben, ha nem volt apád! És ott van, amiről most beszéltünk, a gyerekkorban rögzült dolgok is, de simán lehet, hogy neked egyszerűen ez jön be. (vannak nők, akik meg egész életükben csak izompacsirtákkal, vagy csak mackós típusokkal járnak, esetleg magasság, hajszín, vagy vallási hovatartozás alapján szűrik a férfiakat. Rájuk se mondjuk, hogy betegek.) Aztán még ki is nőheted, főleg ha szerzel tapasztalatot is a témában, és esetleg rájössz, hogy a dolog, ami eddig vonzott, az csak elméletben létezik, a valóságban nem olyan vonzó.

Én a helyedben egyelőre nem tenném tönkre magam azzal, hogy folyton eszem a kefét, hogy baj van velem. Kövesd a szívedet, és akkor előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mi a helyes út. Ha évek múlva is úgy gondolod, vagy mások (család, barátok) úgy gondolják, hogy baj van Veled, akkor kérd egy szakember segítségét. Persze ha úgy érzed, hogy ennek most jött el az ideje, akkor tedd meg most! Tudom, nem olcsó, de nem kell oda hetente járni, megértik, ha nem vagy milliomos, havi egy alkalom is sokat segíthet, főleg, ha utánanézel, és jó szakembert választasz.

Bízz magadban! :)

Nem szóltam le, csak elmondtam a véleményemet, ami a megérzésemen alapul és a felhasználó itteni előélete (korábbi regje) is nagymértékben befolyásolta. Ennyi.

Egyébként gyerekjólétes vagyok, úgyhogy tudom, hogy sok gyerek esik ilyen és hasonló szörnyűség áldozatául...

Hát nem tudom. Én is voltam gyerek, és általában tudatában voltam - éreztem - ha éppen helytelen dolgot csináltam. Családon belül is vannak nálunk kisgyerekek 5-10 éves korig, és kapásból letagadnak, sunyítanak, ha az ember egy kicsit komolyabban rákérdez valamire, még akkor is, ha nem feltűnően mérges.

Ráadásul a szex, a nemi szervek mibenléte még a mai napig tabunak számít a legtöbb családban a gyerek előtt, ha pedig mégis elkerülhetetlen róla beszélni, akkor általában hozzáfűzik a szülők, hogy "de erről nem beszélünk másokkal" vagy "nem kell neked ilyesmivel foglalkozni" vagy csak hogy "ne nyúlkálj hozzá, mert... nem szabad...!".

Hány és hány kiskorú gyerek szorong azért, mert szexuális vágyat érez néha? Vagy ha esetleg magához is nyúl? Arról sem szólnak senkinek, mert erre lettek nevelve.

Hát akkor mit érezhet az, akihez valaki más nyúl hozzá?!...

Pláne, ha az a valaki egy felnőtt, és esetleg még mondja is, hogy másoknak a gyerek ne beszéljen a dologról.

Nem értem, hogy miért olyan hihetetlen sztori ez, miért kell egyből leszólni, meg mondani, hogy úgysem igaz... Ha tudnád, hány és hány gyerek esik áldozatul ilyesminek akár családon belül is!...