Lehet-e az ember boldog egy olyan kapcsolatban, ahol a másik mindenáron megakarja változtatni? (beszélgetés)

Nekem a béka esete jut eszembe.

Tedd bele a békát a hideg vízbe és fokozatosan melegítsd fel. Simán megfőzheted. De ha egyből a forróba teszed, akkor kiugrik, azt nem fogja elviselni.

a rosszat is meg lehet szokni, sőt, egy idő után hiányozhat, megszokásból

olyan, mint a dohányzás, rossz, ártalmas, mégis hiányzik:)

Ha szeretek valakit, olyannak szeretem amilyen.

Nem akarok rajta változtatni, még ha látom is benne a hibákat, mert azokkal együtt eltudom fogadni.

Akkor hol volt itt az egészséges kompromisszum eddig? Miért gondolod, hogy a Te javadat akarja, ha eddig is mindig úgy volt, ahogy ő akarta? Mert ezt mondja, ezt sulykolta beléd? Mi miért tudunk a másik kedvére tenni? Talán azért, mert szeretjük. Annyira fájt volna neki, ha kimutatja a szeretetét? Ha megölelget, megdícsér? Állítólag napi 15-18 ölelés, símogatás, pozitív megerősítés szükségeltetik naponta ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Szerintem is nagyon fontos ez egy párkapcsolatban.

Persze az nem baj, ha valaki ezek hiányában jól érzi magát a másik mellett, ha valóban jól érzi magát.

A férjemmel 17 éve vagyunk együtt. Majdhogy nem a kezdetektől kezdve mindig rám szólt "Lujza ne így- vagy ne úgy.." De ettől függetlenül jól elvoltunk. Körülbelül 1 éve érzem úgy, hogy nem feltétlen úgy a helyes, ahogy ő mondja, és gondolja. Sajnos voltak is gondok közöttünk. Én pörgős emberke vagyok, ő mindig otthon ül. Nem szeret sétálni, emberek közé menni.

Viszont most sajnálatos módon harmadik hete kórházban van. És nekem borzasztóan hiányzik. Úgy a kioktatása, mint a morgása. Vagy lehet csak a megszokás. Igazából nem tudom eldönteni. Azt tudom, hogy én hiába próbáltam (csak egy kicsit) megváltoztatni őt, mert ő nem az a "kimutatom a szeretetem" típusú ember. Azt mondja mindig "ő nem az a fajta". De mégis így szerettem belé, és így szeretem mai napig. Tudom amin változtatni akar(ami persze reménytelem, mert én meg ilyen voltam és maradok is),az én javamat akarja elérni.

Döntsd el magadban,hogy a józan ész határain kívül esnek-e a kívánságai...Ha igen,és rosszul vagy tőle,akkor ez csak az egyik fél részéről szerelem....

Évek múltán meg nem számít,ha valami változtatásra van szűkség...De ha 1-2éven belül ilyen kibukik egy kapcsolatban,vagy méghamarabb akkor átgondolnám,megéri-e

Kérdésre kérdés:

Tudsz e olyan kapcsolatban élni, ahol mindenáron megakarnak változtatni?

egyetértek:)

Ha valóban kellemetlen,kínos,és kényelmetlen változtatásokról van szó,akkor az már gond..Persze lehet,hogy a jószándékú és fejlődésre szolgáló változtatást meg sérelmezi a másik fél:S szerintem alapból nem kellemes,ha belül tudjuk,hogy a párunknak valami nem tetszik bennünk,és ezenfelül még meg is mondja,miként kellene teljesíteni...

Nem mindegy, hogy a változás a társ javára válna-e avagy terhes számára.

Mert előfordulhat, hogy olyan változásra próbál a társ rávenni, ami előnyös lenne számodra.

Semmiképpen sem!

Csiszolódunk persze egymáshoz, hiszen akkor már nem az én meg a te működik, hanem a mi, de a folytonos elvárásoknak megfelelni hosszútávon fárasztó, kiábrándító, megterhelő fizikálisan és mentálisan is.

Jobb nem erőltetni bizonyos dolgokat.

Élvezni "kell" a szépségét a varázsát, de ha ez fáradtságos, megterhelő, el kell tudni engedni, el kell tudni válni.

Szerintem...

Ha meg akarja az egyik változtatni a másikat ,akkor miért vannak együtt???

Szerintem nem együvé valóak akkor..

Az embert azért szeressük amilyen..és ne azért amilyennek szeretnénk látni....