Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mennyire változtat meg egy kapcsolatot az, ha a pár elveszíti a babáját? fórum

Mennyire változtat meg egy kapcsolatot az, ha a pár elveszíti a babáját? (beszélgetős fórum)


29. ageeeka (válaszként erre: 23. - 53dfddad18)
2011. szept. 1. 21:10
Hát ez egyáltalán nem ettől függ!!!
2011. szept. 1. 21:08

Mi 2 hónappal ezelőtt veszítettük el a 7 hónapos kislányunkat! Nagyon nehéz, mindkettőnket megvisel. A férjem nagyon magába zárkózott azóta, nem beszél a gondjairól!

Akármennyire is nem akarjuk valami megváltozott!

27. e28c748947 (válaszként erre: 1. - Flor03)
2011. aug. 30. 22:37

flor03

Minket nagyon szorosra fűzött az a sok minden, ami aztán az ikerlányaim születése elött történt.Értem ezalatt azt, hogy a férjem szembesült azzal, hogy terméketlen,csak lombikkal lehetett babánk, vetélések, méhenkívüli, stb,stb...Össze kell, hogy kovácsoljon benneteket, ha igazán fontosak vagytok egymásnak.Nem szabad magatokba zuhanni, igenis sokat kell róla beszélni, mindent ami ezzel a tragédiával kapcsolatos.A párodnak nem keménynek kell mutatnia magát, hisz akkor legbelül ki tudja miken rágódik, hanem sok-sok közös program kiséretében minden gondolatotokat megbeszélni egymással oda-vissza.Ez fontos, rengeteg közös program kettesben, és mélybeszélgetések őszintén.

2011. aug. 30. 21:16
Nekem a 4. terhességből született a fiam. Most 4. hónapos. Cikkeket írtam. Abban benne van minden, de mi megjártuk a poklot a kapcsolatban, de most boldogok vagyunk...
2011. aug. 30. 20:52
Mi 35hetesen vesztettük el a kisfiunkat,nagyon friss még a dolog,mi is ugyan ebben a gondban szenvedtünk és sokat küzdöttem az érzéseimmel érzelmeimmel,egyet biztosan tudok le kell ülni beszélgetni.Sajnos vannak férfiak akik nem tudnak az érzéseiknek teret adni és ki kell szedi belőlük a dolgokat ahhoz ,hogy megértsd....most lesz 6 hete és igen azt kell mondjam a hétvégén oldottunk fel...Beszélgess vele és egy a lényeg bármit is érzel miközben beszél, beleszolás nélkül hallgasd végig.....
2011. aug. 30. 18:27
az attól is függ, mennyire felnőttek a szülők
2011. aug. 30. 17:49
Az jó kapcsolatotot megerősíti, a rosszat meggyengítheti.
2011. aug. 30. 16:12

Minket sokkal jobban összekovácsolt!A párom azóta is érzi ha Rá gondolok,minden gondfelhőt észrevesz a fejem felett.Nekem egy év kellett,hogy enyhüljön valamelyest a lelki fájdalom.

Fontos,hogy beszéljetek róla,megbeszéljétek az érzéseitek!

2011. aug. 30. 16:05

Minket még közelebb hozott a dolog.. Igaz,kicsit más mint a Ti tragédiátok, mi tudatosan nem vállaltuk,bár majd belehaltunk mindketten... Nem szeretném részletezni az okokat,nem is számítanak! csak így tetézte a fájdalmat jókora önvád... 2000 km-re volt tőlem mikor történt, de ha mellettem van és fogja a kezem sem tudott volna nagyobb támaszt adni! És azóta is támaszom,mert még mindig nem hevertem ki... Most éppen azon vagyunk hogy olyan életünk legyen hogy nyugodt szívvel vállalhassunk babát!

Én azt tanácsolom,ha nem akar beszélni róla,ne erőltesd,az én kedvesem sem tud róla beszélni! meghallgat,kisírhatom magam a vállán,de hogy ő mit érez arról nem beszél,csak a szemében látom a fájdalmat.. Olyan a kapcsolatotok sosem lesz mint azelőtt, de ha igazán szeretitek egymást, szebb,boldogabb lehet...

20. csiga1170 (válaszként erre: 18. - Birgi74)
2011. aug. 30. 15:53
jaj, az én kisfiamra is rá volt tekeredve többszörösen, én akkor bele sem gondoltam, szerencsére nem lett baj....Tényleg borzasztó, hogy min múlik egy élet...
19. Mandula71 (válaszként erre: 7. - Lou1989)
2011. aug. 30. 15:47
A vetélések többsége valóban az első trimeszterbe esik. Ők azonban már a félidőnél jártak...
2011. aug. 30. 15:47
4szeres köldökzsinór a nyakon... egészséges volt amúgy... teljesen. és kifejlett, nagy baba. köszönöm a jókívánságot!
17. csiga1170 (válaszként erre: 11. - Birgi74)
2011. aug. 30. 15:45
és van erre magyarázat, hogy miért hal meg egy baba a 39. héten a pocakban? Vagy nem tudják?
2011. aug. 30. 15:44

én 8 hónapra rá lettem újra várandós, h meghalt a kisfiunk. szerettünk volna babát hamar. nem helyette, hanem testvérnek. most kislányunk lesz.

beszélgessetek!

15. pritta
2011. aug. 30. 15:44
mi a 12. héten veszítettük el a babánkat és majdnem én is vele mentem vérmérgezés miatt. minket nagyon összekovácsolt a dolog és az egyéves kifiunk is nagy nagy erő volt nekünk. túléltük közösen és már készülünk h jöhessen majd a következő.
14. csiga1170 (válaszként erre: 12. - Birgi74)
2011. aug. 30. 15:44
sok boldogságot és egészséges kisbabát kívánok nektek!!!
2011. aug. 30. 15:43

úgy érzem mi is megpróbáltuk megbeszélni és sírtunk együtt, bár tudom párom sokat tartotta magát előttem, mert hogy akkor én még jobban kiborulok ha őt is látom kiakadni, és lehet, hogy a férfi ilyenkor kicsit magában örlődik a dolgokon

Ha így érzed, próbáljatok beszélgetni, hát ha ő nem mer miattad, de neki is kéen

2011. aug. 30. 15:41
most szintén babát várunk, a 37.hétben vagyok...
2011. aug. 30. 15:40

mi a 39.héten veszítettük el a kisfiunkat. mint nikletty írja, nekünk, is úgy érzem, h még erősebb lett a kapcsolatunk... és a férjem is ezt mondta a múltkoráan valakinek. szorosabbra fűzött még inkább.

flor, beszélgessetek. és ha úg yérzitek, h menni kell, ne a fájdlom, és a közös veszteség tartson össze. van aki másként reagál. beszélni kell róla. ha szétmentek, valószínűleg amúgy is szétmentetetk volna. nálunk jött még erre a férjem édesapjának a halála is fél évre rá, és én nem tudtam akkor olyan erős támasz lenni,mert még a fiunk elvesztését sem hevertük ki... mégis, ennek ellenére is, szorosabb lett... nem tudhatjuk... beszélgessetek!

10. nikletty (válaszként erre: 2. - Nikletty)
2011. aug. 30. 15:40

de nem tudom mennyire számít, hogy tervezett baba volt-e... mi terveztük, és vártuk már..

Mire újra babás lettem, eltelt jó pár hónap, úgy éreztem ahogy dolgozzuk fel, halványultak a dolgok, de tudtuk még jobban, szeretnénk közös babát, de elengedtük a dolgokat...


viszont egy törés is volt mindkettőnkben ez biztos, örök nyom, most újra babát várunk és reméljük most már minden rendben lesz, de sajnos érzem, hogy a babavárás az előzmények miatt nem lehet olyan mint első ízben lett volna, de talán ahogy haladunk előre az időben csak jobb lesz

2011. aug. 30. 15:40

Szia!


Nagyon sajnálom ami veled történt! Át tudom érezni hiszen én is ennyi idősen veszítettem el a babámat.

Ő fiú lett volna, és immár 10 éves lenne.


A mi kapcsolatunkba jobb hogy nem született meg akár milyen furcsán is hangzik. Ezt azért mondom, mert tudom az lett volna az a te gyereket, ez meg az enyém!

Utólagosan nekem jobb már így.


Viszont ismerek valakit akinek a házassága ment ez miatt tönkre, bár ott a születés időpontjában történt tragédia. Halva született kisfiú volt.Egy ismert média sztár H.B. édesanyját említem itt.

2011. aug. 30. 15:39
Mi 4 közös babát veszitettünk el. Bár sosem volt ennyire előrehaladott a terhességem, de ugyanúgy megviselt mindkettőnket. Túléltük, sőt májusban összeházasodtunk, és sokszor vannak vitáink, sok a problémánk, de együtt vagyunk, együtt küzdünk a mindennapjainkért, együtt küzdünk egy kisbabáért! Túl lehet élni, rendbe lehet hozni!
7. Lou1989 (válaszként erre: 1. - Flor03)
2011. aug. 30. 15:38
Kedves Flor! Nekem ugyan fogalmam sincs róla, milyen érzés lehet elveszíteni egy babát, de én biztatnálak. Megértem, hogy el vagy keseredve, mert attól félsz megromlott a kapcsolatotok, de szerintem a 2 hónap az nagyon kevés idő még ahhoz, hogy túl tegye magát az ember a vetélésen. Pláne ha úgy, ahogy leírtad, már tervezgettetek stb. Sajnos a vetélések nagy többsége az első trimeszterben történik, és ti beleestetek ebbe. Viszont ha kiállt melletted, és ideköltözött érted és azt mondta, hogy vállalja a gyereket, akkor nem kell félned szerintem. Így látatlanban persze nem könnyű véleményt mondani, de szerintem adjatok időt egymásnak még. Beszélgessetek sokat, egy idő után a babáról is tudtok majd beszélgetni, közelíts felé, de nem szabad erőltetni. Előfordulhat, hogy nagyon megviselte a dolog. :) Szerintem türelem a kulcs:) És persze azért a napi kapcsolattartás (Beszélgetések stb.)
2011. aug. 30. 15:38

Nekünk van már egy kisfiunk, és a kistesó ment el 11 hetesen.

Nem hiszem, hogy ez miatt tönkremenne egy kapcsolta, majd az idő helyreráz mindent...

Nálunk nyilván annyiból más a helyzet, hogy terveztük és újra tervezzük most is a babát, tehát megpróbálunk előre nézni.

Ti ha ennyire fiatalok vagytok, akkor gondolom vártok még...de idő kell kiheverni, főleg hogy ilyen későn ment el. Mi volt a baj?

2011. aug. 30. 15:38

Nagyon sajnálom amit veletek történt:(

Én a 11 héten vetéltem el de minket ez sokkal jobban össze hozott.

Addig se volt gond a kapcsolatunkkal de azóta sokkal mélyebb lett.

4. rekag (válaszként erre: 1. - Flor03)
2011. aug. 30. 15:38
Mi az egészségesen megszületett kisfiúnkat veszítettük el 1 naposan. Szörnyű volt, azt hittük belehalunk. Az akkor 2 éves lányunk miatt tudtuk csak tartani magunkat és túlélni. Kb. 3-4 hónap kellett hogy a nehezén túl legyünk. Az 5. hónapra ismét terhes lettem, óriási áldásként éltük meg. Tudtuk, hogy a fájdalom miatt eltávolodhatunk egymástól ezért tudatosan tettünk ellene, rengeteg időt töltöttünk együtt, sokat romantikáztunk, sírtunk együtt kéz a kézben és rengeteget beszéltünk a történtekről. Segített. átvészeltük, túltettük magunkat rajta és a kis csodánk már 4 és fél hónapos. Nem pótolja a fiúnkat, nem is azért született. Most már mondhatom, hogy bár megjártuk a poklot, de újra boldogok vagyunk mi négyen.
2011. aug. 30. 15:37
Ezt mindenki máshogy éli meg. Mindenképpen változik a kapcsolat két ember között, de a közelmúltból én pro és kontra is tudok példát mondani... Az egyik párt összekovácsolta, a másikat meg nagyon nem... Szóval ez nagyon függ a kapcsolatotoktól... És szerintem attól is, hogy a bajban mennyire vagytok nyitottak a másik felé...
2011. aug. 30. 15:34

szia

mi úgy éreztük megerősített akkor minket az egymás iránt elköteleződésünket

2011. aug. 30. 15:32
Azzal a problémával kapcsolatban szeretnék tőletek segítséget kérni, hogy egy kapcsolatot mennyire változtat meg az, ha elveszítik a kisbabájukat. A barátommal 3 éve vagyunk együtt, akkor ismerkedtünk meg, amikor Párizsban tanultam egy évet. Szerelem volt első látásra, már nem akartunk egymás nélkül élni távkapcsolatban, de mivel nekem be kellett fejeznem itthon az egyetemet, így ő költözött ide. Januárban teherbe estem védekezés mellett, nagyon megijedtem, mert akkor még csak 21 éves voltam, tanultam, hidegzuhanyként ért. A barátomat szintén, hiszen még ő sem készült fel erre, de úgy gondoltuk, hogy megtartjuk, mert csodás dolog egy gyerek, akármennyire is sok nehézség van körülötte. A szüleim is elfogadták a helyzetet, elkezdtem másképp gondolkodni, mint eddig, felelősségteljesebben, és a barátomon is ugyanezt vettem észre. Elterveztünk sokmindent, kezdtünk rá felkészülni, az ultrahang kimutatta, hogy lány lesz, aztán a 19. hétben kórházba kerültem és elvetéltem. Borzalmasan fájt, mert akármennyire is váratlanul ért, nagyon hozzámnőtt a gondolat, hogy most már felelős leszek egy életért, aki hasonlítani fog ránk és csak ránk lesz utalva. Sokat sírtam, nem volt étvágyam, és folyton csak aludtam volna. A barátomat is nagyon rosszul érintette, nagyon érzékeny srác, de próbálta keménynek mutatni magát azért, hogy nekem támaszt nyújtson. Eltelt több, mint 2 hónap és úgy érzem, azóta teljesen megváltozott a kapcsolatunk, nem beszélgetünk annyit, eltávolodtunk, úgy viselkedünk, mintha csak barátok lennénk. A szörnyű fájdalmam enyhült, de nem múlt el és úgy érzem, a barátommal már sosem lesz olyan a kapcsolatunk,mint azelőtt. Azt szeretném tőletek kérdezni, hogy van-e esély még arra, hogy minden rendbejön, vagy ezt a kapcsolatot halálra ítélték? Szeretnék hasonló helyzeten átment emberek történetét is olvasni, mert kíváncsi vagyok, át lehet-e ezt vészelni úgy, hogy a pár kapcsolata ne menjen rá.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook