„Legyetek jók, ha tudtok!” (beszélgetés)

Köszönöm. Sajnos az azonnal megírt válaszom küldése előtt ledobott a net és én elfelejtettem menteni előtte. Annyira sajnáltam és olyan dühös lettem, hogy ez történt, mert a szívemből szólt minden szava. Sokkal egyszerűbben írom most le mégis:

Hiszem, hogy jó végső meggondolásra jutottál vele kapcsolatban. Mindenkinek magának kell döntenie.

Szerencsés vagyok, mert olyan barátok vesznek körül, akik tudnak együttérezni velem és soha sem várják el, hogy az ő elképzeléseik szerint döntsek, pedig elmondják és szívesen is veszem.

Aztán hogy hányszor bocsátunk meg?... Mindig csak egyszer... az előzők soha sem hasonlíthatók a többihez. Mindig más miatt, mindig egy "új" embernek... új probléma miatt (mint ahogy a kínaiak szerint se léphetünk ugyababba a folyóba kétszer)...

Nem feltétlen hiba, ha nem tudunk megbocsátani, de mindenképpen megpróbáltatás... a számunkra egészen biztos. Hosszanőrlő, súlyos lelki feszültség forrásává válhat. Enélkül pedig jobb élni. Rá is jövünk és megbocsátunk. Ez pedig annyira pozitív élmény, hogy könnyen "rákapunk" és később, már keressük a lehetőséget rá.

Gratulálok a cikkhez, nagyon mély gondolatokat boncolgat.

Én nem tudnék ennyiszer megbocsájtani. Tudom ez is hiba, bár hozzáteszem nagyon jó a házasságunk. Bízom benne, hogy sose kerülünk hasonló szituba.

Viszont van egy barátnőm, aki hasonló cipőben van és évek óta boldogtalan egy számára méltatlan kapcsolatban. Még önmagának is hazudik szegény.

Úgy segítenék Rajta. Néha felbátorodom, hogy elmondom Neki, amit kívülről mindenki lát és azt is, hogy évtizedekre boldogtalan lesz...aztán visszafog az ésszerűség, hogy neki kell dönteni...

Még egy idősek is vagyunk!:))

Te melyik hónapban születtél? Én máj.22.

Zsigerből azt akartam kérdezni Tőled, hogy érdeme-e... de mit ér kérdezni ezt, hiszen a rendkívüli hasonlósága ellenére rengeteg különbözősége is van minden bizonnyal, ami úgy is befolyásolja a válaszainkat... Meg aztán a végső következtetéseink is megegyeznek pillanatnyilag.

Szeretni meg kell... enélkül semmi, soha nem oldódhat meg. Ez már bebizonyosodott számomra.

Örülök, hogy megszólítottál... Viszont kívánok minden jót!

Nekem is ez a kedvenc filmem és zeném.Sajnos még a házassági problémáink is egyformák.32éves házasok vagyunk 15 éve higgyek még, maradjak még.??Hát ez az igazi "legyetek jók ha tudtok" szerintem próbálkozzunk tovább hátha sikerül.:))Örülök az írásodnak,ez is erőt ad hogy nem egyedül vagyok a világon ki így dilemmázik.

próbálkozzunk tovább hátha sikerül.:))Nagyon boldog karácsony kívánok!!

Boldog Karácsonyt Neked is éa kedves szeretteidnek!

:)))

Nagyon jó cikk! Ahogy megírtad, frappáns és kifejező.

Hogyan tudunk jók lenni, hogyan lehet jónak maradni? Bizony nagy kérdés... és relatív dolog. De amit írtál, és ahogyan érzel, az nem fog változni hidd el, a kötödős a másik felünkhöz sokszor olyan erős, hogy az ismert hibák, nehézségek ellenére is maradni kell, maradni akarunk, mert a "szörnyeteg" mögött ismerjük azt a csodás embert, akihez az életünket kötöttük. És ki tudja, lehet, hogy olykor mi magunk is kicsit "szörnyek, szörnyűek " vagyunk, mégis így jó együtt. Én kívánok Neked sok erőt és azt, hogy visszakapd azt az érzést, ami a legfontosabb, a BIZALMAT a párod iránt.

Boldog Karácsonyt!