Legyetek a szüleim!
A meddőség az egyik legszomorúbb dolog, ami egy gyermekre vágyó párt sújthat.
Hosszú évek sikertelen próbálkozása után Éva és Peti arra a közös elhatározásra jutottak, hogy örökbe fogadnak egy kisfiút. Mivel mindketten betöltötték a negyvenet, nem akarták tovább halogatni a dolgot.
A kérelem benyújtása után írásban tájékozatták őket az örökbefogadás feltételeiről. Valamint arról, hogy az örökbefogadás alkalmasságának megállapítása érdekében vizsgálaton, illetve tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon kell megjelenniük. A családi és lakáskörülményeiket a helyszínen vizsgálták.
Aki örökbe akar fogadni, úgy képzeli, hogy ő választ. Pedig nem mindig van ez így! A legtöbb esetben a babák választanak. Éva és Peti is ezt tapasztalta, mikor túljutva a hivatalos eljáráson és a felkészítő tanfolyamon lehetőséget kaptak arra, hogy körülnézzenek az örökbeadásra váró babák között. Első látásra megtetszett nekik egy csecsemő, akit azonnal szívükbe zártak. De ha már ott voltak a csecsemőotthonban, körülnéztek, nem gondolva arra, hogy megmásíthatják döntésüket. Az egyik féléves csöppség azonban majd kibújt bőréből, amint meglátta őket. Mosolyogva nyújtogatta kezét az idegenek felé, mintha csak azt akarta volna mondani: engem vigyetek! Kivették az ágyikóból, beszélni kezdtek hozzá, s a csöppség olyan boldog volt, hogy nem tudták letenni. Ekkor tanakodni kezdtek: melyiket válasszák? A féléves kicsi mellett döntöttek.
Mikor végre elérkezett az idő, és hazavihették gyermeküket, mindketten sírva fakadtak. Az öröm könnyei voltak ezek. Csak ekkor tudatosították, hogy igazi család lettek.
Hónapok teltek el, s bár sok átvirrasztott éjszakán vannak túl, nem bánták meg döntésüket. Boldogok. Ők hárman: az anya, az apa, és a gyermek. Az újdonsült szülők felkészülten várják az időt, mikor gyermekük érett lesz arra, hogy elmagyarázzák neki: míg egy másik asszony a méhében hordozta, addig édesanyja a szívében hordta őt és várta azt az időt, amikor magához ölelheti és szeretheti. Úgy, vagy talán még jobban, mintha ő szülte volna.
Nem titok már, amit két ember tud -- tartja a mondás, tán nem alaptalanul. Ha egy örökbefogadó pár úgy dönt, nem mondják el gyermeküknek az igazságot, kockázatos feladatra vállalkoznak. Annál pedig nemigen lehet megrázóbb élmény, mintha valaki véletlenül tudja meg, hogy anyukája és apukája nem is a vérszerinti szülei, hanem „csak” két kedves idegen, akik kiskorában magukhoz vették.
Ezért fontos időben megértetni a gyermekkel, hogy őket nem a gének kötik össze, hanem annál sokkal fontosabb: a szeretet.
Szerző: Nagy Erika
Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.
Írta: Hoxa, 2008. július 26. 17:03
Fórumozz a témáról: Legyetek a szüleim! fórum (eddig 103 hozzászólás)